Dobrik István szerk.: A vizuális nevelés műhelyei I. II. (Miskolc, 1983)

A vizuális nevelés műhelyei II. - Blaskó János festőművész, tanszókvezető főiskolai tanár. Tanárképző Főiskola, Eger

Az egri tanszék is felismerve a tennivalókat, 1962-rtől a mai napig feladatának tekinti a korsze­rűsítést és közel 20 éve ujitja meg folyamatosan pedagógiai, módszertani tevékenységét. Ennek az állandó figyelmet és sok energiát le­kötő munkának eredményességét több tényező is be­folyásolja és alakitja. Mindjárt a leglényegesebb, a hallgatói anyag: a tanulók minősége; a hozott képesség, készség, az alapismeretek kvalitása, amikre épiteni lehet, vagy amit formálni kell, mig tovább épithetővé válik. Érkező növendékeink csoportjai a rajzi és nevelésbeli alapokat tekint­ve rendkivül vegyes összetételt mutatnak. Nem könnyű hát, sőt meg merem kockáztatni, rendkivül nehéz feladat ebből a közepes, olykor még gyen­gébb masszából heti 5 rajzóra, illetve heti 8^-13 tanszéki óra mellett, meglehetősen magas követel­ményt elérő - elfogadható rajzi tudással, elméleti ismeretekkel, technikai felkészültséggel, korszerű szakmai szemlélettel, szakpedagógiai biztossággal, a továbblépést biztositó önnevelési igénnyel, stb. rendelkező - ifjú rajzpedagógust, vizuális nevelőt képezni. A másik nem lebecsülendő körülmény a tanszék korszerű felszereltsége; a tárgyi feltételek biz­tosítása, beleértve az oktatótermek, különböző mű­helyek létét és használhatóságát. Elfogadható ki­alakítása nem kevés energiát őröl fel; harc ez a javából a mind nagyobb igényt támasztó, korszerű munkafeltételekért. Még lehetne sorolni a ritkán

Next

/
Oldalképek
Tartalom