Dobrik István szerk.: A vizuális nevelés műhelyei I. II. (Miskolc, 1983)

A vizuális nevelés műhelyei II. - Kedves Ferenc Művelődési Minisztérium osztályvezetője köszöntője - Soltra Elemér festőművész, tanszékvezető főiskolai tanár megnyitója

- Ki kényszerűi őket régi Ítéleteik felfrissítésére? /Ők írják ki a tanári pályázatokat is/. Tanszékeinken kemény munka folyik a szakma tantárgyrendszerének korszerűsítésére. Erről holnap - az ankéton - valószínűleg többet is hallunk. A munkához a tudományok és művészetek elméleteiből fáradságos erőfeszítéssel szedjük össze az anyagot. A felhasználható elméleti anyagoknak csupán az utóbbi években szerveződött meg a tudományos gondozó bizottsága a VKKMB /az MTA Vizuális Kultúra Kutató Munka-Bizottság/. - Ám nekünk nap nap után, a gyakorlati munkában kell helytállanunk, mert az élet sodrása nem várhat kutatási eredményekre, hanem kikényszeríti belőlünk azt, amit képesek vagyunk e kényszer hatására tenni. Teljesen nyilvánvaló és bizonyított, hogy a vizuális nevelés az emberi kultúra egyik lényeges alappillérét, a vizuális kultúrát gondozza. Ebben a munkában fejlesztésében, a köznapi munkára való felkészítésében. Saját nevelési hatáserővel és területtel rendelkezik. Ha ez kimarad az egyed nevelése során, akkor végképpen kimarad abból, később már nem pótolható módon. Az egyed személyiségvonásaiban az igy keletkezett hiánynak nincsen látványos megnyilvánulása. Nem olyan, mint a testi satnyaság. - Ellenben meglátszik a munkában, a pontosságban vagy a pontatlanságban, a törődésben vagy a nemtörődömségben, a "csupán esztétikailag kifogásolható" kivitelezésben, ipari termékekben, eszközök, használati tárgyak, lakások, bútorok stb.