Dobrik István szerk.: A vizuális nevelés műhelyei I. II. (Miskolc, 1983)

A vizuális nevelés műhelyei I. - Balogh Jenő összegezése

Elismerem persze, hogy amig nagy létszámban tanitanak szakképzettség nélkül kollégák, számukra talán fogódzó az osztályozás. De miféle fogódzó? Nem tetézi-e ez a bajt? Erre is gondolni kell. Abban a racionalizálásban, aminek pedagógiánkban be kell következnie - pl. az ismeretanyag terjedelmét, az összefüggések következetesebb biztosítását tekintve - fel fog merülni /ahogyan a fakultativitás lehetősége is felmerült/ a tantárgyak megkülönböztetésének a problémája az értékelésben, részben a tanulók terhelésének a csökkentése érdekében. E praktikus szempontnál talán fontosabb figyelmeztetést tartalmaz az a gyakorlati tapasztalat, hogy a tanuló sok ecetben olyan - indokolatlan- erőfeszítéseket tesz a jó osztályzat érdekében, amelyek sem neki, sem a tantárgynak nem válnak a javára. Tantárgyunkban az osztályzás eltörlése jót is hozhat. Nőhet az öntudatunk, még jobban törődünk óráink tervezésével és levezetésével, tartalmasabb munkára törekszünk, nagyobb meggyőző erővel közvetítjük a tudást. Bevezetőmből kimaradt egy fontos dolog: a vizuális nevelés helyzetének elemzése az egyes iskola fajtákban. Tudomásul kell vennünk, hogy a vizuális nevelésnek egyetlen biztos bázisa van: az általános iskola. A gimnáziumokban ne-