Dobrik István szerk.: A vizuális nevelés műhelyei I. II. (Miskolc, 1983)

A vizuális nevelés műhelyei I. - Xantusz Gyula festőművész, főiskolai tanár hozzászólása

ma, mint azelőtt. Ugy mondjuk, hogy a tér-idő koordináta rendszer élményszerű szemlélete alapján ábrázolva mai helyzetünket, rájöhetünk, hogy kozmikus és történelmi értelemben is kicsiny pont vagyunk, a mult-jelen-jövő összefüggését is újszerűen értelmezzük, éljük át. Az elmúlt rövidke évezredek /művészeti téren az az 5-6000 esztendő/ ma az azonos, állandó vonásai tűnnek elő, nem a különbségek, hanem az azonosságok fontossága lép előtérbe. /Ez nem jelenti azt, hogy a lényegi analógiák mellett ne érintsük a társadalmi-történeti tényezőket, vagy a "stílustörténeti" problémákat, de ezek inkább a szakemberek számára adnak sajátos vizsgálati szempontokat./ Ugy érzem, hogy a nagy egység, a teljesség, a homogenitás már többször hangsúlyozott kiemelése, érzékeltetése érdekében fel kell oldanunk ezt a görcsöt, amit az eddigi, megrögzött hiedelmek révén még hat. Ez a művészetszemléltetési magatartás, mely a külön- 4 böző korokban a kifejezési eszközök konkrét szerepének /a jelek és jelzések alkalmazásának/ élményszerű felfedését /s persze a művészet önfejlődésének, autochton tényezőinek jelentkezését is/ érzékelteti, lényegében a művek megértése "nyelvtanát

" tanitja az ifjúságnak, tehát a művészetekben - akár klasszikus vagy mai alkotásokról is legyen szó - a műalkotás megszerettetése mellett az aktiv, öntevékeny ismerkedés egyetlen lehetséges utján vezet előre. Kedves Kollégák! Mikor elnézést kérek spontán