Dobrik István szerk.: A vizuális nevelés műhelyei I. II. (Miskolc, 1983)

A vizuális nevelés műhelyei I. - Xantusz Gyula festőművész, főiskolai tanár hozzászólása

kölcsönhatások révén /vonzások, taszítások/ át­meg átszállnak egyik pályáról a másikra, az iga­zi atommag-modell tehát egy vibráló és világító gömböcske. Nem folytatom a példákat, de azt hi­szem hátborzongatóan szépek és meggyőznek ben­nünket arról, hogy tudomány és művészet, igazság és szépség egybeesik, csak "középiskolás fokon" válik kettő /sajnos!/, tudomány-művészet-filozó- fia egyidejűen átszövi a teljes emberi gondolko­dást, Ugy kell látni és gondolkodni tanítanunk, hogy ez az egység - legalább elemi tényezőiben ­már az iskolában is nyilvánvalóvá, élménnyé vál­jék. Kiállított anyagunk példatára - sőt egész szemléletmódja - ezt sugallja, erre buzdit. Éppen ebből - a világnak, életnek megfelelő ­bonyolultságból következik, hogy egyes megjegy­zések szerint a kiállított anyagnak kissé szét­folyó, vagy inkább "hömpölygő" karaktere van. Ez abból következik, hogy a világ, a jelenségek, a gondolkodás sokféleségét - s persze az ábrázolá­si, kifejezési lehetőségek variánsait is - kí­vánja érzékeltetni. Ezt, amit előbbi természet­tudományos példáim is jeleztek, hogy a látás és ábrázolás síkján nincs össze nem egyeztethető "vegyület" . hogy a megoldásokban ötletesnek kell lenni /mint pl, a DNS-spirál esete mutatja/, de főleg azt, hogy látásunk és gondolkodásunk mo­delljében állandó "átszállások" vannak /és szük­ségesek/, az "elemi" részecskék különböző tölté­se, vonzása-taszítása hoz létre olyan egyensúlyt,

Next

/
Oldalképek
Tartalom