Dobrik István szerk.: A vizuális nevelés műhelyei I. II. (Miskolc, 1983)

A vizuális nevelés műhelyei I. - Xantusz Gyula festőművész, főiskolai tanár hozzászólása

stb. Hogy ez nagy vonalakban is helyesen történjék, a napi tevékenység problémáit, tanulságait kell figyelembe venniök, az ezekkel kapcsolatos elvi-elméleti problémákat kell vizsgálniuk; e latolgatások eredményeit kell a továbbképzés során tisztázniuk és továbbadniuk stb. Én hiszek benne, hogy ha ez a gyakorlat - a divatokon túllépve - eléggé "becsületes" /ugy-e furcsa "pedagógiai" kategória?/, s ha az elméleti kutatások is tényleges, hazai talajon végzett objektiv vizsgálatok, akkor e kettő eggyé válik

, találkozik majd, s meghozza a szükséges továbbfejlődést. Ugy gondolom, az ország 5-6000 iskolájának helyzete, gyakorlati tapasztalatai nélkül, a rajztanárok munkája nélkül /annak kísérleti kontrollja nélkül/, az elméleti vizsgálat hitele kétségessé válhat. Önöknek viszont a napi tevékenység cselekvő gondolkodásán át kell/sőt elengedhetetlenül szükséges/ az elméleti kérdésekhez közeledni, azokkal foglalkozni. Á hasonlathoz visszatérve, a makett helyett /vagy azzal egyidejűen/ a kisvárosok, falvak "

emberhez szabott modelljét

" kell követniük. A svéd és japán példához visszatérve, a "pálmafa"-analógiát folytatva /de Ígérem, most már befejezve/ Önöknek a magyar utak, települések mellé és köré, a "táj jelleghez" és "emberhez" szabott akácfákat, jegenyéket, fűzfákat kell telepíteni, hogy megeredjenek és növekddjenek. Ezeknek kell hordozniuk a hazai talajba ültetett, hazai Vizuális Nevelés hazai