Dobrik István szerk.: A vizuális nevelés műhelyei I. II. (Miskolc, 1983)

A vizuális nevelés műhelyei II. - Németh Lajos művészettörténész, tanszékvezető egyetemi tanár. MTA. Vizuális Kultúrakutató Bizottság

Él még az a korábban honos módszer, amely szerint a vizuális nevelés célja a képzőmüvészetileg pallérozott látásra való nevelés. Blaskó János főiskolai tanár például kifejtette, hogy képzésünk alapvető szakmai és etikai hátterének a képzőművészetet és a népművészetet tekintjük. Általánosságban ez lehet igaz, a gyakorlatban azonban számos probléma merül fel. Tudjuk, hogy a képzőművészetilég pallérozott látás és az arról való gondolkodás történetileg változó valami. Korábban egyet jelentett az illuzionista ábrázolás konvencióinak elfogadásával, illetve az arra való neveléssel. A mostani kiállitás is bizonyltja, hogy ez a szempont lassan háttérbe szorul, az illuzionista ábrázolás helyett sokkal inkább a strukturális összefüggések keresése, illetve az arra való tanitás kerül előtérbe. Ez önmagában nagyon pozitiv vonás - de meg kell vallani, hogy elkésve jutottunk el ehhez. Sajnos a magyar vizuális kultúrában hiányzik az a szisztematikus munka, amit a Bauhaus elv következetes végrehajtása jelentett. Mi most próbáljuk e mulasztást pótolni, akkor, amikor a fejlődés ezen már sok vonásában tulraent. Valami hasonló figyelhető itt meg a pedagógia szintjén, mint ami szembeötlő például az építészeti gondolkodás problematikájában. Akkor jutottunk el a racionalista, funkcionalista épitészet problémái felméréséhez és megértéséhez, mikor nyilvánvalóvá váltak e tervezési mód korlátai. Ám valamit meghaladni csak megszüntetve megtartva lehet, tehát ugy, ha előzőleg