Dobrik István szerk.: A vizuális nevelés műhelyei I. II. (Miskolc, 1983)

A vizuális nevelés műhelyei II. - Pataj Mihály festőművész, tanszékvezető főiskolai tanár. Tanárképző Főiskola, Szeged

feltétlenül jó tanár, de a jó pedagágus lehet aktiv művész is. A régebbi időben oktatóink a tanszéken rendezték be műtermeiket, ez a tevékenységük közvetlenül kisugárzott a hallgatóságra is. Aktivizálta a hallgatóságot az óránkivüli tevékenységre. Ez a "varázslat" a városi műtermek létrehozásával megszűnt. Mintegy 5-6 éve szervezeti formát adtunk a partizán módon tevékenykedő hallgatóinknak. A régi tanszék komoly sikerekkel dicsekedhet, a jobb képességűek mindig megtalálták az utat a kibontakozásra, rendszerint egyénileg keresték fel oktatóikat és konzultáltak velük. Ezek általában táblaképek voltak, lévén a tanszéken csak műtermi foglalkozás. Szükségét éreztem a műhelyek létrehozatalának. Kb. 10 évvel ezelőtt létrehoztam a Grafikai műhelyt. Sokszorosító gépet vásároltam, privát lakatossal lehuzót csináltattam, majd az Ofszet Nyomdából kiselejtezett Litográf gépet szállítottunk Szegedre /ipari műemlék/. A foglalkozások délutánonként 5-8 hallgatóval linóvésésből, fametszésből állottak. Szuggesztív ereje volt annak, hogy magam is aktivan foglalkoztam a grafikával. Ilyen formán könnyen lehetett aktivizálni a hallgatóságot. A továbbiakban bővi- lOk -