Kónya Péter (szerk.): A Bakony-Balaton-felvidék vulkáni terület ásványai - TQS Monographs 1. (Miskolc - Budapest, 2015)
Kónya P. - Zajzon N.: A Bakony-Balaton-felvidék vulkáni terület átmeneti (Mg-Ca és mészszilikátos) kőzetzárványainak ásványai
A Bakony-Balaton-felvidék vulkáni terület átmeneti (Mg-Ca- és mészszilikátos) kőzetzárványainak ásványai 91 Brucit Mg(OH)2 A halápi 1813. minta szürkészöld alapanyagában, kis mennyiségben spinell, tobermorit-1 IÁ és szerpentinásványok kíséretében mutattunk ki röntgendiffrakciós vizsgálattal. Halloysit-IOÄ Al2Si205(0H)4-2H20 Röntgendiffrakciós vizsgálattal kis mennyiségben az 1813. minta fehér, pehelyszerű bevonatában azonosítottunk tobermorit-1 IÁ, plombiérit, kisebb mennyiségben spinell és szerpentinásványok társaságában. Heulandit (Ca05,Sr05,Ba05,Mg05Na,K)9[Al9Si27O72]-24H2O A heulandit név ásványsort jelöl (Coombs et al. 1997, Larsen et al. 2005). A sor tagjai a heulandit-Ca, a heulandit-Sr, a heulandit-Na, a heulandit-K és a heulandit-Ba zeolitfajok. A sarvaly-hegyi bazaltbányából előkerült 2780. és 2781. (MFGI) mintákban Mauritz (1931, 1934) optikai vizsgálatokkal a színtelen, legfeljebb 1,5 mm hosszú és 0,5 mm széles taumazitra települt pikkelyeket heulanditnak azonosította. Később sem a zárványon, sem az ásványtársuláson további vizsgálatok nem történtek. Reichert (1933), Erdélyi (1941, 1954), Коен (1966, 1978, 1985) és Drabant & Mozgai (1989) összefoglaló műveikben a korábbi vizsgálati eredményeket használták fel. Szakáll & Jánosi (1996) „Minerals of Hungary” című rövid leírásukban új lelőhelyekről (Gulács, Haláp, Nagygörbő, Uzsa és Vindornyaszőlős) írták le az ásványt. Szakáll et al. (2005) „A magyarországi ásványfajok” című összefoglalójukban ezzel szemben már egyik BBVT bazaltbányából sem említik. Az újra megvizsgált kesze-kusza tűkből és pikkelyekből álló mintákban a röntgendiffrakciós és elektronmikroszkópos vizsgálatok taumazitot, tobermorit-llÁ-öt, plombiéritet, tacharanitot és scawtitot mutattak ki (II. táblázat és 3. ábra). A zárványok belső részén a tobermorit-plombiérit-scawtit-tacharanitból álló pikkelyes halmazokra hexagonális taumazitkristályok települnek. A vékony tűs taumaziton ritkán plombiérit- és tobermorit-táblák találhatók. „Hidrogrosszulár” Ca,Al2(Si04)3 x(0H )4x Röntgendiffrakciós vizsgálatokkal pontosabban nem azonosított hidrogránátot mutattunk ki kis mennyiségben a 2780. (Sarvaly-hegy) mintában. Plombiérit (tobermorit-14А) Са5816016(0Н)т-7Нт0 Vékony, 200-300 pm hosszúságú, 50-100 pm szélességű táblás kristályok a sarvaly-hegyi zárványok (2780. és 2781.) belső részén. A SEM-EDS és a már említett röntgendiffrakciós vizsgálatok szerint velük szoros összenövésben tobermorit- 11Ä, tacharanit és scawtit jelenik meg, rájuk taumazit települ (lásd 3. ábra). A halápi zárványban (1813.) a 2-3 mm átmérőjű hófehér gömbök alkotója tobermorit-11Ä, kis mennyiségű halloysit- 1CÁ., spinell és szerpentinásványok társaságában (4. ábra). Scawtit Ca7Si6(C03)0lg-2H20 Korábbi vizsgálatok az ásvány jelenlétét nem említették. Vékony, 400-500 pm hosszúságú, 100-200 pm szélességű táblás kristályok formájában a sarvaly-hegyi két zárvány belső részén jelenik meg tobermorit-11Ä, plombiérit és tacharanit társaságában (lásd II. táblázat és 3. ábra). Spinell MgAl204 Fekete, 0,5-1,0 mm-es oktaéderes kristályai a halápi zárvány (1813.) szürkészöld alapanyagában jelennek meg nagy mennyiségben (5. ábra). Szerpentinásványok Mg3Si205(0H)4 A röntgen-pordiffrakciós vizsgálatok alapján kis mennyiségű, pontosan nem azonosítható szerpentinásványokjelennek meg a zárványok kontaktzónájában. Tacharanit (tobermorit-12,($i) Ca]2Al2Si18033(0H)36 Vékony, táblás kristályok a sarvaly-hegyi zárványok (2780. és 2781.) belső részén. A röntgendiffrakciós és SEM-EDS vizsgálatok szerint velük szoros összenövésben plombiérit, tobermorit-11Ä és scawtit jelenik meg, rájuk taumazit települ (П. táblázat és 3. ábra)
