Kónya Péter (szerk.): A Bakony-Balaton-felvidék vulkáni terület ásványai - TQS Monographs 1. (Miskolc - Budapest, 2015)
Kónyap P. - Gódony I. - Földvári M.: A halápi "hidroamesit" (az erdeti példányok újravizsgálata alapján)
A halápi „hidroamesit” (az eredeti példányok újravizsgálata alapján) 83 Vizsgálati módszerek A kőzetzárványok megjelenését az MFGI Röntgenlaboratóriumában 100-szoros nagyítású sztereó-mikroszkóppal vizsgáltuk. A zárványok ásványainak meghatározását elsősorban röntgen-pordiffrakciós felvételek segítségével végeztük. A röntgendiffrakciós vizs-gálatok az MFGI Röntgenlaboratóriumában Philips PW 1730 műszerrel készültek a következő felvételi körül-mények között: Cu-antikatód, 40 kV gyorsítófeszültség és 30 mA csőáram, grafit monokromátor, goniométersebesség 2°/perc, mérési tartomány 2-66° 20. Az agyagásvány-frakcióról orientált preparátumokat készítettük, amelyeket kezeletlen — FN, etilénglikolozott — EG (45 °C/12 h), majd hevített — H (490 °C/4 h) állapotban vizsgáltuk meg. Ily módon elkülöníthettük egymástól az egyes agyag-ásványokat és a kevert szerkezeteket (Thorez 1976,1995). A termoanalitikai vizsgálatok számítógépes vezérlésű és kiértékelésű Derivatograph-C készülékkel, kerámia-tégelyben 10 °C/perc felfűtési ebességgel, 1000 °C-ig hevített mintán, A1203 inert anyag használatával készültek. A transzmissziós eletkronmikroszkópos vizsgálatokat Jeol JEM 1011 készüléken végeztük. A minták kémiai elemzése az MFGI Kémiai Laboratóriumában Bartha András irányításával, infravörös spektroszkópos felvétele Perkin-Elmer-1600 típusú Fourier-transzformációs Spektrofotométerrel, KBr-pasztillákban, 400-4000 cm-1 tartományban az MFGI Infravörös Spektroszkópiai Laboratóriumában Vargáné Barna Zsuzsa segítségével készült. A „hidroamesit”-tartalmú minták megjelenése és vékonycsiszolati szövete A porcelánszerű „hidroamesit” eredeti példánya egy fehér, tömött, mázatlan porcelánra emlékeztető zárvány, amelynek kissé rózsaszínes érintkezési szegélyében a bazalt felé növekvő spinelltartalom figyelhető meg. A xenolit mellett 1 mm-es sötétebb sáv és világosszürke színű bazaltrész található (1. ábra). Keménysége: 2,5-3 (Erdélyi et al. 1959b); sűrűsége 2,35 g/cm3 (Erdélyi etal. 1959a),(Papp 1988)aHA- 1 mintán 2,5-3-as keménységet és 2,52 g/cm3 sűrűséget határozott meg. A kaolinszerű „hidroamesit” eredeti példánya fehér, kaolinszerű, földes, könnyen porrá morzsolható. Sűrűsége 2,35 g/cm3 (Erdélyi et al. 1964a). A porcelánszerű minta csiszolatában keresztezett nikolok között a szerpentinszerű tömegben csillagocskákra, ill. keresztekre emlékeztető sugaras-rostos, egyenes kioltású csomókat láttak, melyek a rötgendiffrakciós vizsgálat alapján a ykrizotil1 rostjai (Erdélyi et al. 1959b). A HA-1 mintát maximálisan 50-100 pm-es, általában csak néhány 10 pm-es rostok, rostozott pikkelyek alkotják (у-szerpentin). Ebben az alapanyagban mozaikszerű kalcitszemcsék halmaza észlelhető (Papp 1988). 1. ábra. A porcelánszerű „hidroamesit” eredeti példánya. Képszélesség 6 cm (I860., Haláp) Figure 1. Original specimen of the porcelain-like “hydroamesite". Width of the picture 6cm(I860., Haláp Hill) Röntgendiffrakciós vizsgálatok Az 1860. minta röntgendiffraktogramja lényegében megegyezik az Erdélyi et al. (1964a, b) és Papp (1988) által közölt felvételekkel (II. táblázat). Erdélyi et al. (1964a, b) a 3. táblázatban egy 9,56Ä-ös csúcsot is feltüntetett, mely a közölt felvételen alig látható. Ez esetleg a halloysit-10Ä-mel azonosítható. A szerpentinásvány mellett az 1860. minta új felvételén is megjelennek a kalcit reflexiói, melyek az ecetsavas oldás után eltűnnek. A 9,56 Ä-ös csúcs nem figyelhető meg, ezzel szemben 14,96 Á-nél éles, szmektitekre jellem-ző reflexió azonosítható. Az 1860. felvételen a szerpentinekre jellemző reflexiók jól felbontottak. A 3,90 A-ös csúcsot 3,65Á-nél egy nagy, szimmetrikus csúcs követi. A 34—38° 20 szögtartományban a vonalak felbontottak, négy jól elkülöníthető csúcs jelenik meg 2,639, 2,583, 2,494, 2,388 Ä rZ-értékeknél. 60-62° 20 között szintén két csúcs azonosítható 1,537 és 1,504 Á-nél. Papp (1988) szerint a röntgendiffraktogram rombos cellaválasztással csak háromrétegű cella mellett (c = 21,85 Ä) volt kielégítően indexelhető. A felvétel síkréteges szerpentinre utal. A szmektit pontosabb meghatározása (di/tri-oktaéderes 'Pozitív főzónajellegű szerpentin.
