Kónya Péter (szerk.): A Bakony-Balaton-felvidék vulkáni terület ásványai - TQS Monographs 1. (Miskolc - Budapest, 2015)
Kónya P. - Papp G. - Földvári M.: A Bakony-Balaton-felvidék vulkáni terület Mg-Ca-szilikátos kőzetzárványainak ásványai
78 Kónya P. et al.: A HD jelű minta barnásfekete belső része uralkodóan dioktaéderes szmektitből áll ([001] - 14,62Ä, [060] - 1,524Ä). Zöldes pereme uralkodóan cíkermanitból, kisebb részben wollastonitól, alárendelten taumazitból és szmektitből áll. A HM minta porló, repedezett, agyagos megjelenésű, sárga anyag, amely spinellszemcséket (?) tartalmaz. A röntgendiffranciós vizsgálatok szerint a minta uralkodóan plagioklászból (anortit), alárendelten szmektitből ([001] - 14,775Ä) áll. A HM-2 mintában körülbelül azonos mennyiségben taumazitot, szmektitet ([001] - 15,156Ä) és szerpentinásványt (7,229 Ä) azonosítottunk. Az UM jelű minták közül az UM-EX-ben nagyobb mennyiségben szmektitet, vateritet és piritet, alárendelten brucitot és phillipsitet mutattunk ki. Az UM-F mintában brucit, vaterit és kaiéit, az UM-XX mintában uralkodóan tobermorit, alárendelten „tetranátrolit” jelenlétét sikerült igazolni. Az UM-F minta röntgen felvételén a kaiéit legnagyobb intenzitású (3,03Ä) csúcsának diffúz megjelenése pontosan nem azonosított ásványfázis meglétére utal. Paragenezis Erdélyi et al. (1961b) a szerpentines zárványokat, melyből a „hidroamesitet” leírták, hidrotermásan átalakult agyagzárványoknak tartották. Szerintük a „hidroamesit-lizardit ásványelegy” a lávába bezárt fekü agyagból és a bazalt olivinjéből vízgőz hatására keletkezett. Az agyag az ásványok magas Al-tartalma miatt bauxit lehetett. A szerpentinek előbb gélneműen váltak ki, majd csak később vettek fel mikrokristályos szerkezetet. E gélben a karbonátok kristályosodása megelőzte a „hidroamesit-lizardit” képződését. Hentschel (1987) az Eifel bazaltjaiban megjelenő karbonátos zárványokat a fekü dolomittartalmú kőzetekből származtatja. Ezek magas hőmérsékleten kontaktmetamorf átalakuláson estek át (gehlenit, gránát, spurrit, diopszid stb.). A cirkuláló oldatokból alacsony hőmérsékleten H20-, C02-, F-, Cl- és S03-tartalmú ásványok keletkezetek (pl. phillipsit, tobermorit, strätlingit, fluorit stb.). Papp (1988) a Ca-Mg-szilikátos zárványok keletkezését ásványtársulásuk, szövetük és kis vastartalmúk alapján karbonátos (dolomitos) kőzetdaraboknak a feltörő magmás olvadékba kerüléséhez és az azt követő folyamatokhoz köti. Papp & Szakáll (1999) а В alaton-felvidékihez hasonló csódi-hegyi szerpentinek és szmektitek keletkezését azzal magyarázza, hogy a magma által áttört dolomitos üledék leszakított és bezárt kőzetei először kontaktmetamorfózist szenvedtek, majd ezeket a képződményeket hidrotermás oldatok alakították át, melyekhez a korábban említett ásványok köthetők. Fehér & Papp (2003) szerint a polgárdi Szár-hegy kontaktmetamorfózist szenvedett dolomitjában megjelenő brucit az anyakőzetből felszabadult és oldatba került magnéziumból vált ki. A brucitból később, kovás hidrotermás oldatok hatására szerpentin keletkezett. Vizsgálataink szerint Erdélyi et al. (1961b) elképzelése, miszerint a szerpentintartalmú zárványok agyagzárványokból származnak, kevésbé valószínű. A megfigyelt ásványtársulás (számos kalcium-szilikát fázis megjelenésével), valamint a zárvány és a bezáró bazalt közötti kapcsolat egyértelművé teszi, hogy a kőzetzárványok eredeti alapanyagai a fekü karbonátos képződményekből származnak. A zárványok gyakori szmektites és ritkán hidrogroszszuláros ásványtársulása miatt a kiindulási kőzet nem csak tiszta dolomit, hanem valószínűleg mészmárga, márgás mészkő és márgás dolomit is lehetett. Ezen alaphegységi képződmények elsősorban a felső-triász Fődolomit Formáció dolomitos, esetleg a badeni Pécsszabolcsi Mészkő Formáció és a szarmata Tinnyei Formáció mészköves és mészmárgás rétegei lehetnek (lásd Kónya 2015). Jámbor et al. (1981) szerint a bazalt az exogén zárványokat legfeljebb 500 m mélyről hozhatta fel. А В В VT Mg-Ca-szilikátos xenolitjainak kezdeti átlakulása magas hőmérsékleten (620-800 °C, Wenzel et al. 2002) mehetett végbe (20. ábra), amely során először a dolomit kalcittá és periklásszá alakult szén-dioxid-felszabadulás mellett (Turner 1965): CaMg(C03)2 -ч> CaC03 + MgO + C02. Később a keletkező kalcitból kovás oldatok jelenlétében 400 °C fölött wollastonit CaC03 + Si02 —> CaSi03 + C02, míg a periklászból víztartalmú fluidumok hatására 600 °C alatt brucit keletkezett (Winter 2001, Wenzel et al. 2002): 20. ábra. Az Mg0-Ca0-Si02-H20-C02-rendszer hőmérséklet és X(C02) diagramja 1 kbar nyomáson (Wenzel et al. 2002 alapján) 1: kalcitolvadék, 2: CaMg(C03)2 —> CaC03 + MgO + C02,3: CaC03 + Si02 —> CaSi03 + C02, 4: CaMg(C0,)2 + 2SiO; -> CaMgSi20, + 2C02, 5: ctSi02 -> ßSi02,6: MgO + H20 -> Mg(OH)2 Figure 20. Temperature vs X(CO,) for the system Mg0-Ca0-Si02-H,0 - CO2 at P=1 kbar (after Wenzel et al. 2002) 1: calcite melt, 2: CaMg(CO), —> CaCOs + MgO + CO, 2: CaC03 + Si02 —> CaSiO2+CO, 4: CaMgfCO),+2Si02 -> CaMgSi206 + 2CO, 5: aSiO, ßSiO, 6.MgO + H2Ö->Mg(OH)2
