Kónya Péter (szerk.): A Bakony-Balaton-felvidék vulkáni terület ásványai - TQS Monographs 1. (Miskolc - Budapest, 2015)
Kónya P. - Bozsó G. - Bartha A.: A Bakony-Balaton-felvidék vulkáni terület üregkitöltő kalcitja
A Bakony-Balaton-felvidék vulkáni terület üregkitöltő kalcitja 177 азQ CL ?Ю -10--15 —-20-ixiu.'h.h.im □ l>nt hstrliu Mészkő Mecsek. bazalt pilraet kaitonál Mamatotrn karbonát \ Ti avriikió 5*0 (SMOW, %o) □ Tengni mészkövek C'xőA begy к akii Ja BBVT как Hja 10. ábra. A tanulmányozott kakitok és különböző képződmények (édesvízi és tengeri mészkő, magmás karbonátok) szén és oxigén stabilizotóp összetétele Figure 10. Carbon and oxygen stable isotope composition of studied caicites and different formations (travertine and marine limestone, magmatic carbonates) A kapott stabilizotóp-adatokat (lásd III. táblázat) összevetettük a budakalászi édesvízi mészkő karbonátján (Kele et al. 2003), a környező üledékes kőzeteken (Haas & Demény 2002), magmás eredetű primer karbonátokon (Taylor et al. 1967, Demény & Harangi 1996), valamint a Csódi-hegy kalcitján (Fekete et al. 1999) mért izotóparányokkal. Megállapítható, hogy a BBVT kalcitjainak stabilizotóp-adatai távol esnek az édesvízi és tengeri eredetű mészkövek adataitól (10. ábra). A 5lsO értékek a Csódi-hegy kalcitjának Sl80 értékeivel közel azonosak. A 513C adatok más, magmás eredetű karbonátokkal mutatnak hasonló értéket. A kakitok képződési feltételeinek megállapítására a stabilizotóp-adatokon kívül a pXRF műszerrel készült kémiai elemzéseket vettük figyelembe (lásd I. táblázat). Az elemzésekből a Sr mennyiségének meghatározása alapján szerettük volna tisztázni a kalcitok eredetét, ugyanis a magmás kalcitok Sr-tartalma eltér a nem magmás eredetűekétől. Ennek hiányában, a mintákban megjelenő Fe203-Si02 összefüggést vizsgáltuk, mely azonban szilikát (szmektit) jelenlétére utalt. A mintákban megjelenő Mg viszont a Si02-MgO összefüggés alapján nem szilikáthoz kötődik, így a további genetikai értelmezéshez a kalcitok MgO-tartalmát használtuk fel, amelyet összevetettünk a 813C értékekkel. A stabilizotópos vizsgálatok alapján az I/A. generáció negatív 813C értékei felszíni, csapadékvíz eredetű oldat beáramlására (ami talajból származó C02-t hordozna) vagy kigázosodásra utalhatnak. Az I. és 11. generációban az MgO és a 8I3C közötti pozitív korreláció, valamint az I/A. generáció Mg-tartalombeli azonossága azonban nem támasztja alá a csapadékvíz beáramlását (lásd I. táblázat és 11. ábra). Az FA. generáció stabilizotóp-adatai igen közel esnek a Csódi-hegy kalcitjának III/b-III/e. generációihoz, amelyek szintén hidrotermás eredetűek (Fekete etal. 1999). A stabilizotóp-adatok és a kémiai összetételek alapján a kalcitok képződésére két modell állítható fel (12. ábra): 1) Az I. és II. generáció között hőmérséklet-csökkenés és kismértékű СО, kigázosodás ment végbe, amit a II. és az FA generáció közötti intenzív kigázosodás követett. 2) Az I. generáció kiválását követően az izotópadatok alapján három trend szerint folytatódhatott a kalcitok keletkezése: a) a rendszer hűlésének és kismértékű kigázosodásának eredményeképpen nagy 813C és 8180 értékű II. generációs kalcitok keletkeztek (S13C= -5,50%c, 8I80 =25,73%c), b) a rendszer hűlésének és közepes mértékű kigázosodásának eredményeképpen kis 813C értékű II. generációs kalcitok keletkeztek (8l3C=-9,09%c, 8l80=22,64%c), c) a rendszer hűlésének és nagymértékű kigázosodásának eredményeképpen kis 813C értékű FA. generációs kalcitok keletkeztek (-11,73 < 813C <-13,39%o, ill. 22,27 < Sl80 < 22,59%c). Véleményünk szerint a kalcitok kristályosodása a 2-es modell szerint a rendszer hűlésével és kigázosodásával történhetett. Ezt támasztják alá a mikroszkópos megfigyelések is, amelyek szerint a zeolitokkal egy időben, illetve azokat követően a nagy romboéderes kristályokra szkalenoéderes kristályok vagy kisméretű romboéderek települtek. A miarolitos ásványokra települő analcim és leucit képződését követő — phillipsit és nátrolitcsoport nélküli — kalcitkiválások az előbbi folyamattal párhuzamosan mentek/mehettek végbe. Az 1) eset értelmezése szerint a nagy romboéderes kalcitokra szkalenoéderes kristályok települtek volna, majd utóbbiakon ismét nagyméretű romboéderes kristályoknak kellett volna képződni. A mikroszkópos megfigyelések ezt a lehetőséget azonban sehol sem támasztották alá (12. ábra). A stabilizotóp-adatok szerint 200 °C-os kezdeti kristályosodási hőmérsékletet feltételezve az I. generációnál a víz 8180 ő13c MgO 11. ábra. A kalcitminták MgO-tartalmának változása a 8°C-értékek függvényében (I, II, I/A = kalcitgenerációk) Figure 11. MgO vs. 8l3C diagram of calcite samples (I, II, I/A = Generations of calcite)
