Kónya Péter (szerk.): A Bakony-Balaton-felvidék vulkáni terület ásványai - TQS Monographs 1. (Miskolc - Budapest, 2015)
Kónya P. et al.: A Bakony-Balaton-felvidék vulkáni terület üregkitöltő agyagásványai
160 Kónya Péter et al.: nagyon változatos: fekete, szürke, kékesszürke, barna, zöld, sárga vagy fehér. A miarolitos és korai hidrotermás ásványokon megjelenő szmektitek színe mindig sötétebb, mint a késői hidrotermás ásványokon megjelenőké. A röntgen-pordiffrakciós vizsgálatok szerint a szmektitek (001) bázisreflexiója 14,78-15,77 Ä között váltakozik. A szmektitek döntően trioktaéderes szaponitok, (060) reflexiójuk 1,53-1,54 Ä. A leggyakoribb dioktaéderes szmektit a nontronit, (060) reflexiója 1,51-1,52 Ä. A montmorillonit alárendelt, (060) reflexiója 1,50 Ä körül jelenik meg. A szmektit ritkán szaponit és nontronit keverékéből áll. A (001) bázisreflexió glikolozásra 16,5-17,7 Á-re változik. Az orientált mintákról készült röntgendiffrakciós felvételeken a szmektit mellett illitet, kloritot, vermikulitot, illit/szmektit szabályos és klorit/szmektit szabálytalan kevert szerkezetű agyagásványokat azonosítottunk. A termoanalitikai vizsgálatok azt mutatják, hogy az uzsai szmektit dominánsan szaponit. A Prága-hegy vizsgált mintáiban szaponit és nontronit is megjelenik, a rétegközi tér kationjai Ca és Na (K). A Sarvaly-hegy szmektitjeiben szintén kimutatható a szaponit és nontronit jelenléte, a kationja® a felvételeken csak inflexiók formájában figyelhetők meg. A kémiai elemzések szerint a zöld és barna szmektit is szaponit. A tetraéderes pozíciókban jelentős Si-Al helyettesítés van. Az oktaéderes pozíciók nagyobb részét Mg, kisebb részét Fe tölti ki. A rétegközi kationok mennyisége 0,44-0,59 apfu. A Mössbauer-spektroszkópos vizsgálatok szerint a vas csak az oktaéderes pozíciókban jelenik meg. Mind a zöld, mind a barna változatban a vas három mikrokörnyezetben található. A kétvegyértékű vas csak egy rácspozíciót foglal el. A BBVT szmektitjei a bazalt mafikus ásványainak (piroxén, olivin, amfibol) hidrotermás átalakulásából származnak. A sötét szmektitek közvetlenül az üregek falán jelennek meg, vagy miarolitos és korai hidrotermás ásványokra települnek. A világos színűek a késői hidrotermás ásványtársuláson (phillipsit Ш, nátrolit és kalcit П) figyelhetők meg. A szmektit megjelenése, összetétele nagyon hasonlít az erdőbényei Mulató-hegy és a dunabogdányi Csódi-hegy vasszaponitjához. Bevezetés A Bakony-Balton-felvidék vulkáni terület (BBVT) bazaltjaiban található üregkitöltő ásványok gyakori képviselői az agyagásványok, amelyek uralkodóan szmektitek. A hidrotermás és miarolitos üregek mellett a vegyes (hidrotermás + miarolitos) üregekben is megtalálhatóak. Megjelenésük nagyon hasonlít a részletesen vizsgált erdőbényei Mulató-hegy andezitjének mauritzitjéhez (Kákay Szabó 1983, Weiszburg et al. 1993) és a dunabogdányi Csódi-hegy dácitjának vasgazdag trioktaéderes szmektitjéhez (Weiszburg et al. 1999). Amint az előző fejezetekből láthattuk, az agyagásványok az átalakulási zónákban, valamint a szerpentines, meszes és agyagos zárványtípusokban is előfordulnak. E fejezetben csak az üregkitöltő ásványként megfigyelhető agyagásványok részletes vizsgálati eredményeit ismertetjük. Kutatástörténet Az agyagásványok jelenlétére már korán felfigyeltek a kutatók, azonban beható vizsgálatok (röntgendiffrakció, termoanalitika) hiányában sokáig nem tudták biztosan, milyen ásvánnyal van dolguk. Mauritz (1937) a Haláp bazaltjának üregeiből gélnemű piszkoszöldes vagy szürkés kérgeket, a Gulács üregeiben zöldessárga, 100 pm átmérőjű, sugaras szerkezetű gömböket említett, melyeket pontosabban nem tudott azonosítani. A halápi mintához hasonló megjelenésű ásvány később Uzsa, a Sarvaly-hegy és a Hajagos bazaltjából is előkerült (Mauritz 1958). Az első részletesebb vizsgálatokat Erdélyi et al. (1959a, b) végezték, akik a badacsonytördemici bánya bazaltjában repedéskitöltésként Ca-montmorillonitot azonosítottak. Az utóbbi évtizedek kutatásai Bazsi, a Haláp és Uzsa bazaltjából szaponitot (Szakáll & Jánosi 1996), Sümegprágáról nontronitot (Balogh & Ravasz-Baranyai 1979) mutattak ki. Vizsgálati módszerek Az agyagásványok morfológiai megfigyelését az MFGI Röntgenlaboratóriumában, a HÓM, az MTM és az ELTE Ásványtáraiban Zeiss gyártmányú 100-szoros nagyítású sztereomikroszkóppal végeztük. A röntgen-pordiffrakciós vizsgálatok az MFGI Röntgenlaboratóriumában Philips PW 1730 diffraktométerrel, ill. a hozzá csatlakoztatott XDB Powder Diffraction Phase Analytical System 2,7 version számítógépes vezérlő és kiértékelő rendszerrel, PDF adatbázis segítségével történtek a következő felvételi körülmények között: Cu-antikatód, 40 kV gyorsítófeszültség és 30 mA csőáram, grafit monokromátor, goniométersebesség: 2°/perc, mérési tartomány: 2-66° 20. Néhány szmektitről orientált preparátumokat készítettünk, amelyeket kezeletlen — FN, etilén-glikolozott — EG (45 °C/12 h), majd hevített — H (490 °C/4 h) állapotban röntgendiffrakciós módszerrel vizsgáltunk meg. Ily módon az egyes agyagásványokat elkülöníthetjük egymástól és a kevert szerkezetektől. A szmektitek azonosítása orientált preparátumokon a (001) bázisreflexió 17 A (EG) értékre való jellegzetes duzzadásán alapszik (MacEwan 1946). A szmektitek rendezettségi állapotát az orientálatlan porfelvételeken (001) bázisreflexiójának félmagasság-szélességével (Hb, ° 20) jellemeztük (Thorez 1976, 1995). A termoanalitikai vizsgálatok számítógépes vezérlésű és kiértékelésű Derivatograph-C MOM gyártmányú, szimultán TG-DTG-DTA-készülékkel (TG = termogravimetria; DTG = derivált termogravimetria; DTA = differenciál-termo-
