Kónya Péter (szerk.): A Bakony-Balaton-felvidék vulkáni terület ásványai - TQS Monographs 1. (Miskolc - Budapest, 2015)
Berkesi M.: Felsőköpenyből származó kőzetzárványok a Bakony-Balaton-felvidék vulkáni területről
Felsőköpenyből származó xenolitok (kőzetzárványok) a Bakony-Balaton-felvidék vulkáni területről 129 is alátámasztja, amely feltehetően ott jött létre, ahol a legnagyobb volt az olvadék/falkőzet arány. A tihanyi xenolitokhoz hasonló felsőköpeny eredetű peridotitok BBVT-en belüli elenyésző részaránya, valamint a tihanyi és a BBVT más xenolit lelőhelyeiről előkerült köpeny-kéreg határt képviselő klinopiroxenit xenolitok hasonlósága arra utal, hogy az olvadék/falkőzet reakció csak a felsőköpenyre korlátozódott. Az ortopiroxénben negatív kristály alakú, nagy sűrűségű C02-H20-H2S-val kitöltött másodlagos és álmásodlagos fluidumzárványokat is leírtak (Berkesi et al. 2007, 2009, 2012) (4. ábra). A vizsgált tihanyi köpenyxenolitok fluidumzárványossága és a kőzet nyomelem geokémiája összefüggésben van egymással, ami azt sugallja, hogy a tihanyi xenolitok különböző mértékű rejtett (kriptikus) metaszomatózison estek át. A metszomatizáló ágens C-O-H-S és szilikát komponenssel leírható C02-gazdag szuperkritikus fluidum lehetett (Berkesi et al. 2012). Füzes-tó A vulkanizmus nagy mennyiségű vulkáni bombát produkált, amelyek gyakran tartalmaznak felsőköpeny eredetű kőzetzárványokat (Németh & Szabó 1998 Jankovics et al. 2009). A peridotit xenolit sorozat a BBVT legváltozatosabb szöveti bélyegű felsőköpeny szegmensét képviseli (Pintér 2010). A következő fő szövettípusok különíthetőek el: 1) a fősorozat tagjai; protogranuláris, porfíroklasztos, ekvigranuláris és ezek átmenetei, 2) átkristályosodott xenolitok (durvaszemcsés, porfíroklasztos, ekvigranuláris és ezek átmenetei), 3) poikilites xenolitok és 4) magmás poikilites szövetű xenolitok. A xenolitok nagy többségét kizárólag névlegesen vízmentes ásványok (olivin, ortopiroxén, klinopiroxén és spinell) alkotják, azonban náhány esetben a spinell lherzolitok amfibolt is tartalmaznak (Pintér 2010). Fourier transzformációs infravörös spektroszkópos (FTIR) vizsgálatok azt mutatják, hogy a különböző szövetű xenolitok szilikátásványainak H20 koncentrációja szövetenként eltérő. Mindez Pintér et al. (2012) értelmezése szerint a Kovács et al. (2012) által felállított hipotézist erősíti. Ennek lényege, hogy ajelenlegi köpenylitoszféra kettős rétegzettségű: a mélyebb réteg a juvenilis, míg a sekélyebb egy idősebb köpenydomént mutat. Raman eltolódás-érték/Raman shift (cm'') 4. ábra. Kőzettani polarizációs mikroszkóppal készült felvétel, amely Tihanyról származó peridotit xenolitba zárt negatív kristály alakú fluidumzárvány együttest mutat (A). Opx - ortopiroxén. Reprezentatív Raman spektrum, amely mutatja a fluidumzárványokban található fluidmolekulákat 150 °C-on (B) A Nj nem a zárványból, hanem a levegőből detektált jel. A zárványban C02, H2S és H20 található. Eredeti ábra: Berkesi et al. (2009) Figure 4. Photomicrograph of negative crystal shaped fluid inclusion assemblage hosted by peridotite xenolith from Tihany (A). Opx - orthopyroxene. Representative Raman spectrum showing the fluid molecules in the fluid inclusions at 150 °C (B) Note that the peak of N. was detectedfrom the air, not from the inclusion. The inclusions contain CO, HS and 110. Originalfigure is from Berkesi et al. (2009) Szentbékkálla Szentbékkálla az egyik legváltozatosabb szöveti bélyegeket mutató peridotit xenolit sorozatot adja, de döntően ekvigranuláris, protogranuláris és porfíroklasztos szövetet írtak le (pl.: Báli et al. 2002, Downes et al. 1992; Embey-Isztin et al. 1989, 2001; Nédli et al. 2009). Különlegesnek mondható milonitos (Falus 2004), lapult ekvigranuláris (Hidas et al. 2007), összetett (lherzolit-klinopiroxenit, Berkesi 2011), valamint poikilites szövetű (Embey-Isztin et al. 1989) xenolitokat is azonosítottak e lelőhelyről. A szentbékkállai xenolitokban gyakran figyelhetők meg olvadékcsomók (Báli et al. 2002, 2008b, Báli 2004). Részletes szöveti és geokémiai tanulmányozásuk azt sugallja, hogy az olvadékcsomók viszonylag nagy nyomáson, a hőmérséklet emelkedése által indukált amfibol szétesési folyamat során képződtek. A hőmérséklet-emelkedés mellett a Sr-Nd-Pb izotóp adatok azt mutatják, hogy az amfibol szétesése során néhány xenolit esetében metaszomatizáló, C02-gazdag fluidum is jelen volt. Emellett más xenolitokban az olvadékcsomók könnyű ritkaföldfém és HFS („nagy térerejű”) nyomelemek gazdagodottsága inkább szilikátolvadék jelenlétét és a köpennyel történő reakcióját sugallja (Bali et al. 2008b). A metaszomatizáló olvadék/fluidum eredete egy szubdukálódott lemez olvadásával hozható összefüggésbe (Báli et al. 2008b). A tihanyi sorozathoz hasonlóan ortopiroxén-gazdag websteritereket harzburgitos összetételű xenolitban is leírtak Szentbékkálláról (Báli et al. 2007), amely olyan, egykori szilikátolvadék beszüremkedésére utal, ami a websteritet
