Kónya Péter (szerk.): A Bakony-Balaton-felvidék vulkáni terület ásványai - TQS Monographs 1. (Miskolc - Budapest, 2015)
Kónya P. - Szabó Cs. - Bendő Zs.: A Bakony-Balaton-felvidék vulkáni terület kvarczárványainak ásványai
108 Kónya P. etal.: Kutatástörténet Az első kvarczárványokat a Szent György-hegy salakos bazaltjából Beudant (1822) írta le. Megfigyelései szerint a zárványok bazalttal érintkező részei megüvegesedtek. Közel egy évszázad múlva Vitális (1904) említett ismét zárványokat az általa magnetites-ilmenites-nefelines bazanitoidnak nevezett kőzetből. Ezekben a kvarc összevissza repedezett, legömbölyödött szemekben jelent meg kataklázos szerkezetet mutatva. A xenolitok körül augitkoszorút figyelt meg. A kutatások a 20. század közepe táján vettek nagyobb lendületet, amelynek eredményeként újabb és újabb bazalthegyről kerültek elő xenolitok. Mauritz (1931) előbb a Kovácsi-hegy bazaltjából említett 1-2 mm-es kvarcszemekből álló zárványokat, a kvarclemezeken pedig apofillitet. Később (Mauritz 1937) a halápi bazaltból is leírt kvarczárványokat, amelyek közvetlen szomszédságában található kisebb üregekben plagioklász, augit, apatit, ritkán ilmenit, magnetit és kalcit fordult elő. Az egyik zárvány körül phillipsites üreget is megfigyelt. Szerinte a kőzetzárványok a „pontusi homokkőből” származnak. A badacsonyi bazalt xenolitjainak részletes vizsgálatai során a zárvány alapanyagában megjelenő szanidinről és zöld augitszemekről szintén Mauritz (1948) tett említést. Először írta le az ásványtársuláshoz kapcsolódó tridimitet is. Véleménye szerint a beolvasztás során a kvarc részben átkristályosodott, ezért található együtt ezekkel az ásványokkal. Egy évtizeddel később a hajagosi és az uzsai bazaltbányákból előkerült kvarcxenolitokat ismertette (Mauritz 1958). Jámbor et al. (1981) a bazalttufában és a bazaltban is igen gyakori exogén zárványokat (közöttük a kvarcot is) kis mélységből (legfeljebb 500 m-ről) származtatták. Mauritz munkásságát követően több évtizedig semmiféle kutatás nem történt a bazaltokban megjelenő kvarczárványokról, illetve azok geológia jelentőségéről. Közel ötven év múlva Kovács et al. (2003) a hegyes-tűi (Zánka) bazalt kvarc xenokristályait, valamint a Bárna melletti Nagy-kő (Nógrád megye) földpát, kvarc xenokristályait és xenolitjait vizsgálták részletesen, illetve értelmezték petrogenetikai jelentőségüket. Vizsgálataik alapján a kvarc és földpát xenokristályokat övező olvadékzónában diopszidos összetételű klinopiroxén jelenik meg. A kőzetüvegzóna szélessége alapján a középső kéregből származó xenokristály 13- 28 órát tölthetett a bazaltban kb. 1250 °C-on. Hasonló zárványokat ismerünk oregoni (USA) diabáz-dájkból (Goodspeed 1959), Etiópia bazaltjaiból (Müller 1960) és a Detunata bazaltos andezitjéből (Har 2005) is. Vizsgálati módszerek A zárványok szeteromikroszkópos vizsgálatát követően, az elkülönített típusok ásványainak meghatározását röntgendiffrakciós vizsgálattal végeztük az MFGI Röntgenlaboratóriumában Philips PW 1730 diffraktométerrel (Cu-antikatód, 40 kV és 30 mA csőáram, grafit monokromátor, goniométersebesség 2°/perc, mérési tartomány 2-66° 20). A kvarczárványok egyes fázisainak elemösszetételét az ELTE Kőzettani és Geokémiai Tanszékén EDAX PV 9800 energiadiszperziós röntgenspektrométerrel felszerelt AMRAY-1830 I/T6 típusú készüléken határoztuk meg (gyorsítófeszültség: 20 kV). A zárványok kvarckristályaiban észlelt fluidzárványok vizsgálatai az ELTE Kőzettani és Geokémiai Tanszékén Nikon Eclipse E600 típusú mikroszkópra szerelt, THMSG 600 típusú, fűthető-hűthető mikroszkópi tárgyasztalon történtek. A kőzetzárványok megjelenése, típusai A xenolitok általában megnyúltak, elliptikusak vagy szabálytalan alakúak. Peremükön 1-2 mm-es zöld piroxénes reakciókorona figyelhető meg. A zárványok belseje fehér, vagy fehéresszürke, tömött, illetve szabad szemmel is látható szemcsékből áll. Az alapanyagban nem ritkák a piroxénes erek. Barnásfekete füstkvarcok csak elvétve jelennek meg a xenolitokban. A xenolitok megjelenésük alapján az alábbi típusba sorolhatók: (1) 0,5-1 mm széles, zöld piroxénes reakciókoronával rendelkező, szabad szemmel látható kvarcszemcsékből álló, üde alapanyagban néha zöld piroxénes erek vagy ezek hálózata figyelhető meg (1. ábra). (2) Fehér, tömött, szabad szemmel nem vagy ritkán látható szemcsékből álló, üde alapanyagban zöld, illetve zöldesbarna piroxéntartalmú erek figyelhetők meg. Érhálózat nélküli zárványt csak elvétve találtunk. A reakciókoronában vagy erekben szilikát- és karbonátásványok jelennek meg (2. ábra). (3a) Barnás, vöröses, zöldes vagy szürkés árnyalatú zárványok, amelyek alapanyagában finom- (3. ábra) vagy durvaszemcsés kvarckristályok helyezkednek el. A szemcsék közötti térben agyagásvány és karbonát dúsulása figyelhető meg. Piroxénes erek ritkán jelennek meg az alapanyagban. (3b) A piroxénes reakciókoronában és az alapanyagban található, szintén piroxéntartalmú erekben gyakran egyéb (hidrotermás) ásványok is megjelenhetnek (4. ábra). A kvarcszemcsékből álló alapanyagban ritkán zeolitokkal (elsősorban phillipsit) kitöltött üregek figyelhetők meg. Zeolitok előfordulhatnak a finomszemcsés alapanyagban is.
