Wolf Mária: A borsodi földvár. Egy államalapítás kori megyeszékhelyünk kutatása - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 10. (Budapest - Miskolc - Szeged, 2019)
IV. A borsodi ispánsági vár templomai
287 tott karikák S-végűekkel,1381 valamint 11. századi érmek együtt.1382 Nyilvánvaló tehát, hogy e karikatípus használata nem zárul le a 10. században, hanem all. században végig nyomon követhető.1383 Éppen ezért jogosan vetődik fel a kérdés, „hogy egy ilyen különösebb mesterségbeli tudás nélkül elkészíthető, egyszerű szerkezetű ékszer milyen mértékben keltezhető reálisan”.1384 A 68. sír nyitott és S-végű karikái közül az egyik ón/ ólomból készült. Az ón/ólom ékszerek meglehetősen ritkák kora Árpád-kori temetőinkben. Nagyobb számban csupán Pusztaszentlászló és Halimba temetőiben fordulnak elő.1385 Ez a tény önmagában is ellentmond annak a feltételezésnek, amely szerint az ezek az ékszerek az ezüst utánzására, helyileg készültek, és egyértelműen a szegénység szülöttei voltak.1386 Ónhoz a 10. századi magyarság csak kereskedelem révén jutott hozzá.1387 A középkori Magyarországon ugyanis nem működtek jelentős ón- és ólombányák. 1290-ből van az első adatunk arról, hogy a Gömör-Szepesi Érchegység területén, Jászó határában rezet, ónt, ólmot, valamint ezüstöt bányásztak.1388 De az érchegységbeli, cseh- és szászországi ónbányák felfedezése után, a 12. századtól számítható a közép-európai ónöntés fellendülése is.1389Az ónt és az ólmot tehát semmiképpen sem tekinthetjük a kora Árpád-kori Magyarországon az ezüstnél és a bronznál olcsóbb, széliében elterjedt, mindenki számára hozzáférhető nyersanyagnak. Ha így lett volna, akkor elsősorban azokon az észak-északkeleti területeken kellene nagyobb számban megjelenniük, ahol a későbbi forrás a bányászatukat is említi. Ezzel szemben egy-két darabnál több 1381 Kiss 2000, 71, Liska-Medgyesi 2002, 415, Istvánovits 2003, 202, 195. tábla, 285, M. Nepper 2002, 95, 94. tábla, 97, 97. tábla, 146, 159. tábla, 190, 204. tábla 201, 212. tábla. 1382 I. István: M. Nepper 2002, 168, 187. tábla, I. András: M. Nepper 2002, 180, 197. tábla, 183, 200. tábla, Béla dux: M. Nepper 2002, 185, 201. tábla, I. Béla: M. Nepper 2002, 190, 204. tábla, Salamon: M. Nepper 2002, 185, 200. tábla, Salamon: Bende-Lőrinczy 1997, 227, 11. századi pénz: Liska-Medgyesi 2002, 415, 88. 1383 Kovács 1994, 112, 152. j, Gallina-Hajdik 1998, 156, Tomka 2000b, 66, 5. j, Somogyvári 2003b, 311, Horváth 2016, 89. Korábbi irodalommal. 1384 Kulcsár 1995, 229, Kulcsár Mihály lényegében egyetért Bakay Kornéllal, aki szerint a nyitott karikák a 10-12. századi temetőkben általánosan előfordulnak, sem időrendi, sem etnikai jelentőségük nincs. Vő.: Bakay 1978, 174. Tomka Péter ugyanakkor felhívja a figyelmünket arra is, hogy a 10-11. századra keltezett egyszerű ékszerformák a késő avar korban, a 9. században lépnek fel, és nincs okunk feltételezni, hogy újra és újra felfedezték volna őket. Tomka 2000b, 66, 5. j. 1385 Szőke-Vándor 1987, 52-53, Kiss 2000, 190, Istvánovits 2003, 361. 1386 Szőke-Vándor 1987,53. ős? 965-966-ban, a prágai vásáron a magyar kereskedők ón vásároltak. A jelenség nyilván feltűnő és jellemző lehetett, ha a magyarokról szóló tudósításban ezt fontosnak tartották megemlíteni. Vő.: Kristó 1995,204, Kristó 1999, 158. üss weísz 2007, 247, 258. Györffy György szerint azonban az oklevélben említett engedély csak érckutatásra és feltárásra vonatkozik. Tényleges bányászatra csak 1332 után van adatunk. Vő.: Györffy 1963,1. 53. 1389 Weiner 1971, 7. ilyen alapanyagú ékszer csak a Dunántúlon, a nyugati határ közelében fekvő temetőkben fordul elő.1390 Nagyon valószínű tehát, hogy vagy a nyersanyag, vagy maga az ékszer kereskedelmi úton érkezhetett hozzánk.1391 Az ón/ ólom karikákkal kapcsolatban pillanatnyilag csak annyi látszik bizonyosnak, hogy all. század végén jelentek meg, és használatuk a 12. század elejéig követhető nyomon.1392 Feltehető tehát, hogy Borsodon is erre az időre keltezhetjük őket. Az 56. és 57. sírban lelt nagy méretű, vastag, kör átmetszetű ezüsthuzalból készült, bordázott S-végü karikák jelenlegi tudásunk szerint all. század második felétől terjedtek el.1393 Karikáink közül a legkésőbbinek a 12. sír vékony, kör átmetszetű bronzhuzalból készített, egyik végén ráforrasztott köpűvel ellátott karikáját tekinthetjük. A köpűs karikák tipologizálásával, viselési módjának és időrendjének tisztázásával legutóbb Kulcsár Mihály foglalkozott. Megállapítása szerint ez az ékszerfajta a 12. században csak ritka kivételként fordul elő, annál nagyobb számban találhatjuk meg viszont a 13. századi elrejtett kincsek és sírleletek között.1394 Leletünket tehát párhuzamai alapján a 13. századra keltezhetjük. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a 12. sír környezetébe tartozó temetőrészben e karikán kívül mindössze egy szórványlelet, a II. Béla-denár került elő. A vasékszerek ritka leletnek számítanak az Árpádkorban. Módszeres összegyűjtésük, és rendszerezésük még nem történt meg.1395 így nem lehet keltezni a 35. sír vas hajkarikáját sem.1396 Feltehető, hogy ezeket az ékszereket nem annyira díszítőértékük, mint inkább a vas mágikus erejébe vetett hit miatt viselték.1397 Nem kétséges, hogy a temető egyik legkorábbi lelete a 67. sírban lelt övcsat (114. tábla 9, 181. kép). Leletünk legközelebbi párhuzamai a Szabolcsveresmarton előke-1390 Egyetlen darabot sem leltek például az abaújvári több mint 700 síros temetőben. Vő.: Gádor 1988, 86. 1391 A sorokpolányi ólomkarikákat kereskedelmi árunak tekinti Kiss Gábor is. Vö.: Kiss 2000, 204. 1392 Szőke-Vándor 1987, 52-53, 79, Kiss 2000, 173, 191, Horváth 2016, 72. 1393 Szabó 1985, 41, Szőke-Vándor 1987, 51-52, Horváth 2016, 82. 1394 Kulcsár 1996, 258-259. 1395 A honfoglalás kori vas nyakláncokat Horváth Ciprián gyűjtötte össze. Vö.: Horváth 2004, 459^182. Az egyéb, vasból készült ékszerekkel azonban ő sem foglalkozott. 1396 A borsodihoz igen hasonló karikaékszer került elő Csepreg-Szentkirályon szórványként. Kiss 2000, 30, 17. kép 10. Két, a borsodinál jóval kisebb vaskarika látott napvilágot az abaújvári temető 523. sírjában. Gádor 1988, 86, 89. 2, 3 cm átmérőjű, nyitott vaskarikát találtak a hajdúszoboszló-árkoshalmi temető 39. sírjában is. M. Nepper 2002, 64-65, 105. Töredékes, nyitott vaskarikát leltek Szombathely-Szentmártonon a 151. és a 155. sírban is. Ilon 2002, 184-185. Vaskarikák és -gyűrűk kerültek elő a főnyed-gólyásfai temető 186, 248, 258, 532. sírjából is. M. Aradi 1998, 116-117. Kiss Gábor felveti annak a lehetőségét, hogy a kora Árpád-kori temetőkben lelt vas ékszerek esetleg kapcsolatba hozhatók a besenyő csoportok anyagi kultúrájával. Kiss 2005, 154, 29. j. 1397 Horváth 2004, 463.
