Wolf Mária: A borsodi földvár. Egy államalapítás kori megyeszékhelyünk kutatása - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 10. (Budapest - Miskolc - Szeged, 2019)
III. Az ispáni vár
263 Borsod esetében ezt egész pontosan nyomon lehet követni. 1261-ben,1230 de még 1282-ben1231 is saját váraként említi a király. Nem kétséges tehát, hogy ekkor még várként működött. 1275-ben a borsodi vár katonái még a király hadseregében harcoltak.1232 Semmivel sem igazolható tehát Bóna azon elképzelése, miszerint a tatárok által elpusztított várakat nevezte volna nép „földvárnak”, amelyet szerinte Borsod története példázna perdöntőén.1233 Az egykori megyeszékhely 1332-ben már egy magánföldesúr birtoka volt, és a várat 1334-ben valóban, mint „Feldwar-nak nevezett sáncot” említik1234. Ez azonban csaknem egy évszázaddal a tatárjárás után történt. Abaújvár még Borsodnál is tovább, a 14. század közepéig megtartotta eredeti szerepét, 1353-ban ugyanis várnagyát említik forrásaink.1235 A rozgonyi csata után a Drugeth család tagjai, előbb Fülöp, majd Vilmos lett Abaúj vármegye ispánja, és az ispáni központ, Abaújvár irányítója is.1236 Nincs közvetlen adatunk arra, hogy a Drugethek vezetése alatt álló ispánsági központból mikor lett Drugeth Fülöp személyes tulajdona. Annyi azonban bizonyos, hogy 1355-ben már özvegyének a birtoka.1237 Az abaújvári vár és település életében a változás fokozatosan következett be. Elsősorban nem mennyiségi, hanem minőségi volt, hiszen adataink szerint a 14. században, de még a 15. század elején is az abaújvári várban állt település meglehetősen népes lehetett.1238 A változás tehát nem Abaújvár nagyságát, hanem a jogállását érintette. Az Árpád-korban mint megyeszékhely a király tulajdonában állt, noha az ispán irányitotta. A 14. század második felére a városias jellegű királyi központból egy nagybirtokos faluja lett. Azt tehát, hogy az ispáni központokként működő faföld szerkezetű várak a 13. század végén eltűntek, 1239 és 1230 Györffy 1963,1. 761-762. 1231 Wenzel 1860-1874, 9. kötet, 235, CD. 1232 Wenzel 1860-1874, 9. kötet, 235, CD. 1233 Bóna 1998,22. 1234 Györffy 1963,1. 761-762. 1235 Anjoukori Okmánytár VI. 25. 1236 1320-ból Drugeth Fülöp szepesi és újvári ispán Abaújváron kelt leveléről van tudomásunk. Vö.: Anjou-kori okmánytár I. 563. 1330-34-ben pedig Drugeth Vilmos szepesi és újvári ispán abaújvári várnagyáról, és udvarbírájáról szólnak forrásaink. Vö.: Fejér 1829-44, VI/2. 348. 1237 Anjou-kori okmánytár VI. 336. 1238 A 14. század első harmadában keletkezett pápai tizedjegyzék szerint Újvár még Abaúj megye első 15 települése között volt. Vö.: Györffy 1963, I. 54-55. 1427-ben Abaújváron ölportát írtak össze, amely ugyancsak arra mutat, hogy a megye nagyobb települései közé tartozott. Vö.: Thallóczy 1879, 140, 3. j. Ez utóbbi adatok azonban nagy valószínűséggel már a váron kívüli településre vonatkoztak. 1239 Az újabb ásatás kapcsán Flontról azt feltételezte Mordovin Maxim, hogy a többinél sokkal korábban már all. században, de legkésőbb a 12. században elpusztult. Mordovin 2013, 144. Ennek azonban ellene mondanak a korábbi, jóval nagyobb kiterjedésű ásatásból származó leletek, valamint a történeti források, amelyek Hontot még a 13. század végén is várként említik. Vő.: Sándorfi- Nováki-Miklós 1979, 5, Györffy 1987, 200-203. az utolsót 1290-ben említik, a fentebb ismertetett tények szintén nem támasztják alá.1240 Ugyancsak téves az az elképzelés, miszerint „egyetlen eredeti, ispánsági várról - földvárról - sem lehetett régészetileg kimutatni, hogy a 13. századig használták volna őket”.1241 Egy-egy vár „földvárrá,” azaz használaton kívülivé válása feltehetően a magánkézre kerülésével is összhangban lehet.1242 Láttuk, hogy Borsod 1332-ben, Abaújvár 1355-ben magánkézen tűnik fel. Komáromot miután a tatárjárás során sikeresen megvédték, a király eladományozta.1243 Trencsényt 1302-ben eladományozták.1244 A hosszú ideig (11-13. század) határvédő szerepet betöltő semptei várispánságot 1261 körül IV. Béla elajándékozta.1245 Szabolcs a 13. század második felében került ki a király tulajdonából.1246 A 12. század vége és a 14. század eleje közötti nagyjából 150 évben oly sok erősség épült hazánkban, hogy joggal tekinthetjük ezt az időszakot a magyar várépítészet fénykorának.1247 Kétségtelen tény, hogy ekkor már nem elsősorban fa-föld szerkezetű várak készültek, és az is bizonyos, hogy különösen a 13. század második felében, már nem a király, hanem a magánföldesurak voltak a fő építtetők.1248 A várakkal kapcsolatos 13. századi változás lényegének tehát azt tekinthetjük, hogy „tömegesen keletkeznek magánosok által a saját birtokukon emelt várak, amelyek egy, a korábbitól teljesen eltérő jogi struktúrába illeszkednek.”1249 Úgy vélem azonban, a fenti adatsor meggyőzően bizonyítja azt is, hogy a kérdéses időszakban még az ispáni várak is fennálltak és betöltötték szerepüket. Az ispáni várak és a „korszerűnek”, „új típusúnak” tartott várak tehát bő száz éven keresztül egymás mellett éltek. Ez annál kevésbé lehet kétséges, mivel az új típusú, „igazi”, kőváraknak és az ispáni váraknak nem volt azonos a funkciója. Összefoglalóan megállapíthatjuk tehát, hogy az újabb kutatások tükrében nem tartható tovább az a sokat hangoztatott vélemény, amely szerint ispáni váraink nagy része a tatárjáráskor elpusztult, korszerűtlenségüket éppen ez bizonyította be. Megszűnésükben inkább az a 13. szá1240 Bóna 1998, 22-23. 1241 Éppen ezért Engel Pál úgy vélte „az ispáni váraknak egy átmeneti, félig „új’, félig „régi” típusa is létezhetett”. Engel 2007, 14. Ez az elképzelés Bóna István álláspontjára emlékeztet, amelyről úgy vélem, fentebb sikerült bebizonyítanom, hogy téves. 1242 Zsoldos Attila úgy véli, hogy a királyi birtokok eladományozása hatással lehetett ugyan a királyi várszervezet sorsának alakulására, széthullásának azonban elsősorban nem ez lehetett az oka. Vö.: Zsoldos 2000, 45. 1243 Kristó 1988, 337-338. 1244 Kristó 1988, 352. 1245 Kristó 1988, 354-355. 1246 Németh 1973, 170. 1247 Feld 1990, 11. 1248 Fügedi 1977, 18-67; Zsoldos 2007, 136-137; Szörényi 2011, 66; Feld 2017a, 380; Feld 2017b, 23. 1249 Engel 2007, 14.
