Wolf Mária: A borsodi földvár. Egy államalapítás kori megyeszékhelyünk kutatása - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 10. (Budapest - Miskolc - Szeged, 2019)
III. Az ispáni vár
256 a rácsszerkezet jellemezte volna legkorábbi ispáni várainkat,1115 végképp nincs semmiféle hiteles adatunk.1116 A sáncok szerkezetével kapcsolatos további megfigyelésem is. A sáncátvágások többnyire a sánc irányára merőlegesen húzott kisebb-nagyobb kutatóárkokkal, szelvényekkel történtek. Előfordult, hogy nem volt lehetőség a sánc teljes keresztmetszetének elkészítésére, az átvágás a sánc belső felére korlátozódott (Abaújvár, Hont). Néhány helyen nem lehetett megfigyelni sem azt, hogy a kazetták alkotórészei hogyan kapcsolódnak egymáshoz, sem pedig azt, hogy a sánc irányában egymás mellé helyezett kazetták összeköttetésben állnak-e.1117 Ennek ellenére általános érvényűnek tekintették azt az elképzelést, hogy a kazetták megmunkálatlan gömbfákból, máglyarakásszerűen épültek fel. A borsodi megfigyelések azonban ellentmondanak ennek a megállapításnak. Itt ugyanis szögletesre bárdolt gerendákat találtunk, amelyek egymással kötésben, öszszecsapolva helyezkedtek el (168-169. kép). Csapolás, megmunkálás nyomát azonban nemcsak itt, hanem Szabolcsban,1118 Sályban,1119 Gyöngyöspatán,1120 Mosonban és Sopronban,1121 Honton1122 Bemecebaráti-Templomhegyen1123 is megfigyelték. Feltételezték, hogy az abaújvári sáncban is ez lehetett a helyzet.1124 Hasonlóképpen öszszedolgozva, csapolva, összekötve, facsappal összefogva kellett, hogy elhelyezkedjenek a sánc irányában egymást követő kazetták is. Ezt kívánja a szerkezet stabilitása, amelyre feltétlenül törekedniük kellett. Ellenkező esetben maga a konstrukció értelmét veszítette volna, a sáncba épí-1115 Az tehát, hogy egy olyan szerkezettel, amelynek magyarországi elterjedésére nincs adatunk, keltezni próbáljanak, több mint bizonytalan. Bóna 1998, 42, Búzás 2006, 49. 1116 A Bóna által rácsszerkezetűnek tartott várakra újabban Mordovin Maxim, elsősorban a cseh és lengyel analógiákat felhasználva, a rostos kifejezést használja. Vö.: Mordovin 2016a, 148. 1117 Gádor-Nováki 1980, 52. 1118 Németh 1973, 177, 9. kép 1119 Gádor 1985, 116. 1120 Kovács 1974,236. 1121 Tomka 1987, 153, Gömöri 2002, 76. 1122 Nováki-Sándorfi-Miklós 1979, 34, Nováki-Sándorfi 1981, 134, Mordovin 2013, 132-135. Sajnos teljességgel irreális Mordovin Maximnak a honti sánc szerkezetével kapcsolatos elképzelése. Véleménye szerint ugyanis a sánc maga egy sor, „mindössze 1 m széles és 1,2-1,8 m széles kazettákból áll...”, amelyet „a domb oldalába bevert gerendákkal stabilizáltak”. Vö.: Mordovin 2013, 132-135, Mordovin 2016a, 150-151. Amellett, hogy értelmetlen is lett volna egy méter szélességű sáncot építeni, a korabeli építési technikával vízszintesen nem tudtak 5-6 m hosszú gerendákat beverni egy dombba. Ma sem lenne könnyű feladat, épp ezért nagyon ritkán használ ilyen megoldást az építő ipar. A publikált rekonstrukciós rajz (6. kép 1-4), amely arányaiban is elhibázott, nem áll összhangban a leírással, amely szerint a kazetták közé beékelt, a domb oldalába benyúló, vízszintes helyzetben, szorosan egymás fölé bevert gerendák biztosították a keskeny kazettasor stabilitását. Sokkal valószínűbb, hogy a „domb” maga a lepusztult sánc, a „dombba vert gerendák” pedig azok az összekötő elemek, amelyekhez a további kazetták csatlakoztak. Ilyeneket, amint arról fentebb már volt szó, a borsodi sáncban is meg lehetett figyelni. Ezek azonban Hont esetében feltáratlanok maradtak. 1123 Nováki-Sándorfi 1981, 136. 1124 Nováki-Sándorfi 1981, 134. 168. kép. A rekeszes szerkezet famaradványai a sáncban 169. kép. Egymásba csapolt gerendák a sáncban tett földtömeg, ha egyéb nyomás nem is érte, a saját súlyánál fogva lassan szétnyomta volna a faszerkezetet. Nováki Gyula és Sándorfi György úgy vélték, hogy a széles talpú sáncoknál nincs feltétlenül szükség csapolásra, a földnyomást a kazetták közé, a sánc irányára merőlegesen, szorosan egymás mellé fektetett, átfedéssel rakott gerendák továbbították. Nem zárják ki, hogy a kazettákat összekötő
