Wolf Mária: A borsodi földvár. Egy államalapítás kori megyeszékhelyünk kutatása - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 10. (Budapest - Miskolc - Szeged, 2019)
II. Az ispáni várat megelőző falu
46 A fentebbiek tükrében erősen kérdésesnek látszik a honfoglaló magyarság életmódjának és a cserépbográcsok összekötésének lehetősége is. Azt, hogy a cserépbogrács egy sajátos, nomád életforma tartozéka lehet, már Höllrigl József felvetette.211 Szabó Kálmán volt azonban az első, aki a bográcsok használóiban a késő Árpád-kor magyar pásztorait látta.212 Szőke Béla alapvető munkája nyomán a magyar kutatásban általánosan elfogadottá vált, hogy a cserépbogrács a magyarsággal együtt jelent meg a Kárpát-medencében. Ugyancsak ő rajzolta meg a bográcsok használata révén körvonalazható életmódot is, azt a félnomád, nagyállattartó gazdálkodási módot, amelyből véleménye szerint a bográcsleletek Kárpát-medencén belüli sajátos elterjedése is levezethető.213 Az újabb kutatások azonban egyértelművé tették, hogy a 10. századi magyar szállásterületnek éppen azon a részén, a Felső-Tisza vidékén, ahonnan a leggazdagabb honfoglalás kori temetők ismertek, igen kevés cserépüst került elő.214 A Bodrogközből pedig, amely földrajzi adottságai folytán kiválóan alkalmas volt a fentebb jellemzett életmódra, egyetlen üsttöredéket sem ismerünk.213 Hasonló a helyzet a nagyállattartásnak ugyancsak tág teret biztosító Rétközben is.216 Vagyis pont azokról a területekről és azokból az időszakokból hiányoznak a bográcsleletek, amelyekben jelenlegi történeti és régészeti ismereteink alapján még elképzelhető lenne, hogy a magyarság speciális, félnomád életmódot folytatott. Ha pedig mindehhez még azt is hozzávesszük, hogy a bográcsleletek a 12. században szaporodnak meg, használatuk pedig a 12-13. században vált általánossá, akkor semmiképpen sem tarthatjuk fent azt az elképzelést, amely szerint a magyarság az üstök készítési hagyományait a Don-vidéki levédiai hazájából hozta magával, ahol a 8-9. században a szaltovói műveltség népeitől az üst használatával együtt járó, letelepülő félben lévő, félnomád életmódot is átvette.217 Ekkor ugyanis valóban az a képtelen helyzet állna elő, amelyet oly találóan jellemzett Bóna István: „...a magyar »nomádok« 300-400 évvel a honfoglalás után sem szálltak le a lóról, talán még étkezés céljából sem”.218 Ezzel szemben írásos forrásaink és régészeti adataink egyaránt azt bizonyítják, hogy a bográcsok tömeges elterjedésének idején a magyar-211 Höllrigl 1933, 93. 212 Szabó 1938, 25. „Az Alfoldön élő, jószágtenyésztéssel foglalkozó népünknek az üstforma főzőedény általános és nélkülözhetetlen felszereléséhez tartozhatott.” 213 Szőke 1955, 89-90. 214 Uwe Fiedler úgy vélte, a kézzel formált cserépüstlelőhelyek éppen ezen a területen mutathatók ki. Vő.: Fiedler 1994, 346. A Felső-Tisza vidékéről azonban mind a kézzel formált, mind a kézi korongon készített bográcsok hiányoznak. Éppen ezért a honfoglaló temetőkkel való összekapcsolásuk több, mint kétséges. 215 Fodor 1984, 104, Révész 1998, 528. 216 Istvánovits 2003, 256. 217 Fodor 1975,263, 148.jegyzet. 218 Bóna 1986, 508. ság letelepült, földművelő életmódot folytatott.219 Maga a puszta tény, hogy az Árpád-kor folyamán nemcsak a falvakban, hanem királyi curtisokban, városokban, kolostorokban, azaz az összes korabeli településtípusban használták a bográcsot,220 ellene mond az üstök speciális életmódhoz való kötésének. Vagy az Árpád-kor későbbi szakaszában a bogrács már nem jelöl félnomád életformát? Erősen kétségessé teszi ezt az is, hogy a 14. század elején meginduló marhakereskedelem nem tudta életben tartani ezt az edénytípust.221 A bográcsleletek Kárpát-medencén belüli eloszlása nem egyenletes. Igen kevés a bográcstöredékek aránya Veszprém megye korai kerámialeletei között.222 De kis, szinte elhanyagolható arányban kerültek elő Zala, Somogy, Észak-Pest megye területéről, a Felvidék keleti, a Dunántúl déli részéről, illetőleg a Tiszántúl északi harmadából. Vannak továbbá a Kárpát-medencének olyan domb- és hegyvidéki tájai, ahonnan idáig nem ismerünk cserépbográcsokat.223 Ezzel szemben Erdélyben síkvidéki és hegyes-völgyes területen egyaránt megtalálhatók.224 A fentiek fényében a bográcsleletek hiányát nem tekinthetjük csak az adott terület gazdálkodásával összefüggő jelenségnek.225 Sokkal valószínűbb, hogy a „bográcsos” és bogrács nélküli települések között időrendi különbségek lehetnek, amelyet a fentebb említett néhány példa egyértelműen igazol is. A kézi korongon készült, fémüstöt utánzó cserépbográcsok226 * * * * 10. századi létét a közelmúltban három 219 Még a Kárpát-medencébe érkező magyarság nomád voltát valló Kristó Gyula is úgy látta, hogy a 12. századra ez az életforma végképp elenyészett. Vő.: Kristó 1995, 342. 220 Takács 1986, 140. vonatkozó irodalommal 221 Takács 1986, 145. vonatkozó irodalommal. Ennek megindokolására nem lehet érv, hogy e szilaj pásztorkodás állandó mozgással járt, amelyhez minden bizonnyal jobban megfelelt a drágább, de tartósabb fémüst. Hiszen a honfoglaló magyarságnak tulajdonított félnomád életmód is folytonos mozgást feltételez, a cserépüstöt pedig éppen e sajátos életforma velejárójának tekintették. Nem feladatom itt, hogy a honfoglaló magyarság életmódját vizsgáljam, a nomád, félnomád, szilaj pásztorkodás fogalmát tisztázzam. Annyi azonban a bográcsokkal kapcsolatos kutatásaimból is kitűnt, hogy erre mielőbb igen nagy szükségünk lenne. A fogalmi zűrzavar ugyanis számos félreértéshez vezet, amely tovább nehezíti a korszak igen jelentős számú kérdésének megoldását. 222 Takács 1996b, 336-337. 223 Takács 1986, 136-137. vonatkozó irodalommal 224 Bóna 1986, 230, 20. térkép 225 Takács 1986, 136-137, Takács 1996b, 336. Szőke Béla megállapítását idézve Takács Miklós úgy véli, Veszprém megyében, illetőleg a Kárpát-medence hegy- és dombvidéki részein azért található kevés bogrács a tárgyalt időszakban, mert ezek a vidékek nem tartoztak a cserépbográcsokat használó félnomád, nagyállattartó népesség lakóterületéhez. 226 Takács a bográcsokkal kapcsolatos vizsgálódásaim hibájául rótta fel, hogy nem választottam szét a különböző típusú, tál, vödör, fazék és fémüstöt utánzó, gömbölyű aljú bográcsokat, nem vizsgáltam, vajon ezek egy időben terjedtek-e el. A különböző típusok elemzése során azonban ő maga állapította meg, hogy a négy alaptípusnál konzekvensen ismétlődnek bizonyos peremformák, ez pedig lehetővé teszi, hogy a bográcsok elterjedését ott is vizsgáljuk, ahol csak a peremtöredék maradt meg. Vö Takács 2011, 548, 553. Szin-
