Wolf Mária: A borsodi földvár. Egy államalapítás kori megyeszékhelyünk kutatása - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 10. (Budapest - Miskolc - Szeged, 2019)
II. Az ispáni várat megelőző falu
45 nyék szétválasztása, amely ebben a korban kétség kívül anakronisztikus. Sokkal valószínűbb, hogy egy-egy háztartás felszerelése multifunkcionális volt, vagyis a meglévő edénykészletet főzésre, étkezésre, tárolásra egyaránt használták, és alkalmanként ezekben tették a sírokba a túlvilági útra készített ennivalót is. Ennek egyik legjobb bizonyítéka a sóshartyáni amfora sírba kerülése. Ezt ugyanis semmiképpen sem tekinthetünk étel-ital felszolgálására való asztali edénynek, minthogy eredetileg bor vagy olaj tárolására, szállítására készítették és használták.* 194 Az edény rendeltetése nyilván ismeretes volt azok előtt is, akik a sírba helyezték. A sírokban lelt edények viszonylagosan kis méretének tehát nem „asztali edény” mivoltuk, hanem sokkal inkább az lehet az oka, hogy bennük egy személynek, méghozzá az esetek túlnyomó többségében gyermeknek vagy nőnek készítettek ételt.195 A bogrács azonban nemcsak a sírleletek közül hiányzik, és nem a borsodi az egyetlen olyan korai telepünk sem, amelynek edénykészletében nem találjuk meg.196 Nem került elő bográcstöredék a rózsási település korai részletéből.197 Sőt, a bográcsok hiányából egyenesen a teleprészlet korai voltára következtetett az ásató.198 Nem leltek bográcsot a fonyód-bélatelepi ásatás során sem.199 A veresegyházi, legóvatosabb közelítéssel is a 11. század elejére tehető házakból egy, meghatározatlan korú bográcstöredék látott napvilágot.200 Hiányzik a korongolt cserépbogrács a Tatabánya-Dózsakertben feltárt, 10. századra keltezhető I/1977-es házból is.201 Egy bográcstöredéket leltek Mezőkeresztes-Cethalmon.202 Nem került elő viszont cserépbogrács Tiszatarján- Naba-ér part lelőhelyről.203 Mindössze egy, a 11-12. század fordulójára keltezhető bográcstöredék került elő az Esztergom-Szentgyörgymezőn feltárt 10. századi falu egy gödrének betöltéséből.204 Nem leltek Győr-Vagonnye szerint ez a bográcstípus a Kárpát-medencében all. században jelent meg és terjedt el. Vö.: Fiedler 1994, 332, 344, 346. 194 Fodor 1996a, 406, Takács 1997b, 212. 195 Kvassay 1982, 13, Kvassay 2013, 502, Révész 1996b, 187. A sírba tett kerámia mérete valóban csak viszonylagosan kisebb a településeken leltekénél. Az eltérést leginkább a fazekaknál lehet megfigyelni, amelyeknek a magassága 6-21 cm között változott, a leggyakoribb azonban a 10-12 cm magasságú kis fazék. A palackok, tálak, bordásnyakú edények esetében nincs méretbeli különbség. Vö.: Kvassay 1982, 19, 23—24, Kvassay 2013, 504. 196 Mesterházy szerint a cserépüstök jelenléte egyáltalán nem bizonyítja a település 10. századi voltát. Vö.: Mesterházy 1974, 218. 197 Kovalovszki 1960, 53, Jankovich B. 1994, 410. 198 Kovalovszki 1960, 53. „Sem cserépbogrács darabot, sem pedig szélesközű, bekarcolt vízszintes vonalakkal díszített edénytöredéket nem találtunk. Mindez arra mutat, hogy a település már a X. században fennállott.” 199 Horváth 1968, 138. 200 Mesterházy-Horváth 1983, 121. 201 Vékony 2002a, 28. Vékony szerint a „...korongolt cserépkondér [...] a 10. század legvége előtt a Kárpát-medencében nem tűnik föl.” 202 Simonyi 2001a, 371. 203 Ringer 2005, 206. 204 Lázár 1998, 76. gyár lelőhely 10. századi periódusában,205 és egyet sem találtak az örménykúti település 10. századi részében.206 Ez utóbbi három teleprészlet kerámiaanyaga más vonatkozásban is nagy hasonlóságot mutat a borsodival. De kevés a formája és díszítése, elsősorban a bekarcolt hullámvonaldísz alapján a 10-11. századi leletek közé sorolt darab is.207 A keltezést különösen nehézzé teszi, hogy a korszak díszítő motívumainak elkülönítése egyelőre csak tág határok között lehetséges,208 és nem sikerült a későbbi időszakokban is használatos, általános típusok, illetőleg a csak a 10-11. századra jellemző bográcsformák minden kétséget kizáró szétválasztása sem.209 Arra tehát, hogy az Árpád-kori Magyarország oly népszerű és gyakori edényét, a cserépbográcsot a 10—11. században már használták volna, jelenleg semmiféle konkrét bizonyítékkal, nem rendelkezünk.210 205 Tomka 2007, 70, Tomka 2011, 275, 279. 206 Herold 2004, 62-63. 207 Cs. Sós-Parádi 1971, 130, 134, Parádi 1973, 234, 12. jegyzet, Fodor 1977,341,135. jegyzet, Takács 1986, 116-118, Mesterházy 1988,240. 208 Takács 1993b, 449, 16. jegyzet. 209 Takács 1993b, 462, Takács 1996b, 336-337. Sajnos nem tartom meggyőzőnek Takács Miklós érvelését, amelyet a bográcsok Veszprém megye korai leletanyagában kimutatható igen csekély százalékos arányával kapcsolatban kifejtett: „E furcsa arány azonban nézetem szerint nem annak a következménye, hogy a cserépbogrács használata csak all. század vége után terjedt volna el. Könnyen bizonyítható ugyanis, hogy a korai időszakban használatos számos bográcstípusnak csak egy része tűnt el a 11-12. század fordulóján. Azaz, az egyes »átlagtípusok« ugyanúgy keltezhetők az Áipád-kor korai és középső harmadára.” Számomra ugyanis ez okfejtés lényege éppen az, hogy a bográcsok keltezése meglehetősen bizonytalan, az egyes példányok korai vagy későbbi keltezése jobbára tetszőleges. Korai településeink időrendjének megállapításához más fogódzópontokat kell keresnünk 210 Uwe Fiedler úgy véli, a kézzel formált cserépbográcsok egy része a 10. századra keltezhető. Ennek bizonyítékát abban látja, hogy kézzel formált és kézikorongon készült bográcsok együtt kerültek elő például Dobozon is. Fiedler 1994, 339, 347. A dobozi ásatás eredményei azonban mind a mai napig publikálatlanok. Előzetes jelentésében Kovalovszki Júlia csak megemlítette, hogy kerültek elő kézzel formált bográcstöredékek is, amelyeket a Pletnyeva által publikált leletek alapján a 9-11. századra keltezett. A lelőhelyen az Árpád-kori leleteken kívül más, szórványos késő avar kori leletek is napvilágot láttak, amely azt bizonyítja, a terület már a honfoglalás előtt is lakott volt. Addig azonban, amíg nem ismerjük az egyes dobozi objektumokat és a belőlük előkerült leleteket, sem a korongolt és korongolatlan bográcsok egyidejű használatát, sem pedig ezek 10. századi keltezését nem tekinthetjük bizonyítottnak. Vö.: Kovalovszki 1975, 219, 222, 19-20. jegyzet. Ugyanez a helyzet a Fodor István által említett másik lelőhely, Tiszavalk-Tetés leleteivel is. Itt egy gödörből II. Géza (1141-1162) pénze, egy másik, háznak meghatározott objektumból szarmata cserepekkel együtt két kézzel formált cserépbogrács töredéke, egy sütőharang töredéke, valamint egy kézi korongon formált cserépbogrács töredéke látott napvilágot. MNM Árpád-kori Gyűjtemény 70.28.1-70.31.8B. Vö.: Fodor 1984, 105-106, 65-66. jegyzet. Zárt leletegyüttest tehát, amelyben korongolt és kézi korongon készült cserépbogrács is megtalálható, és amelyet minden kétséget kizáróan 10. századra keltezhetünk, nem ismerünk. És ahogyan azt Uwe Fiedler is megfogalmazta, egy-egy szórványos lelet vagy bolygatott ház betöltése nem helyettesítheti ezt. Vő.: Fiedler 1994, 337.
