Wolf Mária: A borsodi földvár. Egy államalapítás kori megyeszékhelyünk kutatása - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 10. (Budapest - Miskolc - Szeged, 2019)
II. Az ispáni várat megelőző falu
41 щ 48. kép. Bordásnyakú edény 49. kép. Bordásnyakú edény Éppen ezért magam úgy vélem, a „bordásnyakú edények” funkcionális csoportot alkotnak, amelyekre a tej feldolgozása, a tej, esetleg a tejtermékek tárolása során lehetett szükség. Nyakkiképzésük nem annyira díszítő, mint inkább praktikus okokra vezethető vissza.167 Hasonlóan gondolkodhatott Gömöri János is, amikor az általa bemutatott kapuvári edény kapcsán azt írta: „A kis méretű tárolóedény magas, bordázott nyaka alkalmas volt arra, hogy ha textillel vagy bőrrel lefedték a széles száját, akkor fonallal, vagy bőrszíjjal erősen beköthessék azt.”168 Az eddig ismert példányok nemcsak Borsodon, hanem máshol is, jórészt töredékesek, így az edények formája nem állapítható meg. Az ép darabok között vannak különböző méretű füles és füleden bögrék, fazekak, palackok. Egy-egy lelőhelyen, legyen az település vagy temető, csak kis százalékát teszik ki az előkerült kerámialeleteknek. Valószínű tehát, hogy a mindennapi életben a fazekaknál, bögréknél ritkábban használták őket. Mégis, az egyre szaporodó leletek azt bizonyítják, hogy e speciális edénytípus, következésképpen az a munkafolyamat is, amelyben szükség volt rájuk - nagy valószínűség szerint a tej feldolgozása -, széles körben ismert, elterjedt volt a 10-11. századi Kárpát-medencében. Meglehet, hogy a mieinkhez hasonló edények időben és térben való többszöri feltűnése az azonos felhasználási mód következménye. Jelenlegi tudásunk szerint a nyakukon vízszintes bordával tagolt edények azonban hiányoznak a Kárpátmedence 8-9. századi fazekas termékei közül. így megjelenésüket mégiscsak a honfoglaló magyarság betelepedésével kell kapcsolatba hoznunk.169 Ez az edényfajta az Árpád-kor későbbi időszakaiból egyelőre ismeretlen.170 II. 3.1.5. Palackok Az ép edények közül figyelmet érdemel egy bordásnyakú palack, mivel ez a típus idáig igen ritka volt (50. kép). Palacknak, folyadéktárolásra alkalmas edénynek kell tekintenünk a borsodi leletegyüttes egy további darabját is, noha alakja kissé eltér az előzőétől (51. kép). Erősen domborodó hasához rövid, szinte csak jelzésszerű, összeszűkülő nyak, majd enyhe ívben, tölcséresen kiszélesedő száj csatlakozik (38. tábla 2). A borsodihoz leginkább a halimbai temető 89. sírjában lelt darab hasonlít, amelyet Kvassay Judit „váza alakúnak” nevezett 167 Hosszú, hengeres nyakú edényben, száját bekötve készítették a vajat még a 20. század elején is Anatóliában. Vö.: Tagán 1940, 467, 469, 17-18. kép 168 Gömöri 2002, 43, 184. j. 169 E tényt Jankovich is megemlíti. Vö.: Jankovich B.-Szatmári 2013, 222. 170 Ez alól csak a malomfalvi leletek egy része kivétel, amelyeket Kurt Horedt a 12-13. századra keltez (Moresti-C csoport). Vö.: Horedt 1984, 46. Horedt keltezését azonban a magyar kutatók többsége nem fogadja el, több bírálat érte. Vö.: Jankovich B. 1994, 408, 4. j.
