Wolf Mária: A borsodi földvár. Egy államalapítás kori megyeszékhelyünk kutatása - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 10. (Budapest - Miskolc - Szeged, 2019)
VI. Összefoglalás
327 VI. ÖSSZEFOGLALÁS A Bódva folyó a Gömör-Szepesi (ma Szlovák) Érchegység déli peremén, 1187 méteres magasságban, a Nagy-Csükerész (Oszadnik) hegy lábánál, több forrásból ered. A Kárpátokból a medence belseje felé vezető völgyek közül a mintegy 100 km hosszú Bódva-völgy nem tartozik a legnagyobbak közé. Jelentősége mégis vetekedett azokkal. Mert míg a Hemád völgyén keresztül csak Kassa, Eperjes, a Sajó völgyében pedig Rozsnyó és Rimaszombat felé, addig a Bódva völgyében mindkét irányba el lehet jutni. A Bódva-völgy két eltérő jellegű nagytájat kötött össze. A Miskolci-kapun át az Alfölddel áll kapcsolatban, ezen a vidéken tehát a hegyvidéki és alföldi jellegű sík vidék találkozott. A gazdaságilag különböző értékű területek között már a legkorábbi időkben is megindult a közlekedés és a kereskedelem. A borsodi vár a vidék egyik legszerencsésebb pontján, a földrajzi erőforrások valóságos fókuszában található. Az 5 km hosszú Szendrőládi-szurdok (Feketesár) déli végében, az Edelényi-völgykapuban áll. Északról tehát védett, nehezen megközelíthető, délről viszont nyitott, jól belátható vidék övezi. Lábánál a Kárpát medence egyik ősi, igen jelentős, észak-déli irányú útja haladt el. Az edelényi öblözet laza szerkezetű kőzetekből felépített területe kemény alaphegységen helyezkedik el. Az alaphegység egy ilyen, 15 méter magas szirtjén épült fel Borsod vára. A Bódva völgy honfoglalás és kora Árpád-kori történetéről igen keveset tudunk. A legbőségesebben a nyelvészeti adatok, pontosabban a helynevek, állnak rendelkezésünkre. A Sajó és a Bódva völgyében, illetve a két folyó közötti dombságon kétség kívül gyakori szláv helynevekből szláv települések hálózatát rekonstruálta a 19. századi történetírás. A hely- és víznevek elemzése során Kniezsa István arra a megállapításra jutott, hogy a Bódva völgyében a szláv lakosságnak a 12. századnál korábbinak kell lennie. A területünk szláv helyneveiből levont következtetések, a vidék honfoglalás előtti szláv megszállását feltételező elképzelések azonban túlzóak, igazolásukra semmiféle bizonyító anyaggal nem rendelkezünk. Sem a Sajó, sem a Bódva völgyéből egyelőre nem kerültek elő szlávokhoz kapcsolható régészeti leletek. Le kell tehát számolnunk a 19. század óta ismételgetett közhellyel, amely a Sajó és a Bódva völgyében, valamint a közöttük elterülő dombvidéken a szláv helynevek alapján sűrű honfoglalás előtti szláv településhálózatot tételez fel. Ugyancsak nyelvészeti adatokra támaszkodva az eddigiekkel szöges ellentétben álló véleményt fogalmazott meg Makkay János. Anonymus Borsod vár építésére vonatkozó leírásából és magából a Borsod helynévből, illetőleg a -d képző honfoglalás kori jelentéséből arra következtet, hogy a honfoglaló magyarok itt egy magyar nyelvű őslakosságot találtak, amely jóval megelőzte Árpád magyarjait. A Bódva völgy honfoglalás előtti települési viszonyainak megítélésére kevés konkrét adat áll rendelkezésünkre. Késő avar sírok, illetve leletek kerültek elő Sajószentpéter közelében, Bódvaszilason, Hidvégardón és Edelény területén. A leletek részben a késő avar griffes-indás népesség hagyatékához tartoztak, és a 8. század második felére, részben pedig a 9. századra keltezhetők. A Bódva völgy honfoglalás és kora Árpád-kori történetének tanulmányozásához az előzőeknél valamivel több adat áll rendelkezésünkre, Írásos forrásokban azonban nem bővelkedünk. Korai oklevelek egyáltalán nem említik ezt a vidéket. Az első, minden kétséget kizárón a Bódva völgyére, közelebbről a borsodi földvárra vonatkozó híradás Anonymus Gestájában szerepel. Árpád vezér a honfoglalás során Bors vezért küldte ki erre a területre, hogy egészen a Tátráig kémlelje ki a vidéket. Bors a környék lakosságát összegyűjtve alkalmas helyen, a Bódva folyó partján várat építtetett, amelyet az ő nevéről Borsodnak neveztek el. Ebben a várban Árpád Bors vezért tette meg ispánnak, rábízva a környék gondozását. Közismert, hogy Anonymus regényes müvét nem tekinthetjük hiteles történeti forrásnak Borsod esetében sem. Azt azonban, hogy a honfoglaló magyarság megtelepedett ezen a vidéken, több 10-11. századi szórványleletünk is igazolja (Borsod-Derékegyháza, Edelény-Semmelweis utca, Finke-Vasútállomás, Borsod, Fő út 268., Bódvaszilas-Egres dűlő). A vár történetével a 18. század óta fogalkozik a kutatás. A 19. századi történetírás egyértelműen szláv eredetűnek tartotta, úgy vélve, hogy a honfoglaló magyarság egy szláv vár romjait használta fel a maga várának felépítéséhez. Ezzel ellentétben a két világháború közötti kutatás alapvetően őskori eredetűnek gondolta a földvárat. A vár történetének felderítésében igen fontos lépés volt, hogy Bartalos Gyula 1890-ben felmérte, majd 1896-ban szondázó ásatással meg is vizsgálta. 1926-ban Leszih Andor végzett itt kisebb ásatást, amelyet a vár sáncaira is kiterjesztett. A sáncban famaradványokat, a vár belsejében cseréptöredékeket, és a ma is álló református templom mellett néhány egyszerű, az Árpád-korra jellemző, S-végű karikaékszert talált. S noha maga is hangsúlyozta, hogy a vár őskori eredetére semmiféle bizonyító anyagot nem szolgáltatott az ásatás, mégis valószínűnek tartotta, hogy a várnak őskori előzményei voltak. Az anonymusi hagyománynak megfelelően a régebbi kutatás nem kételkedett abban, hogy a borsodi földvár szláv, vagy őskori előzmények után, de a magyar honfoglalás idején, a 10. században épült. A kutatók annak ellenére vallották ezt a nézetet, hogy Pesty Frigyes már 1892-ben megállapította, Borsod a Szent István kori várispánságok közé tartozik, létét 1184-1241 között látta bizonyítottnak.
