Wolf Mária: A borsodi földvár. Egy államalapítás kori megyeszékhelyünk kutatása - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 10. (Budapest - Miskolc - Szeged, 2019)
V. Az ispáni vár utóélete, Borsod a 16-18. században
322 V. AZ ISPÁNI VÁR UTÓÉLETE, BORSOD A 16-18. SZÁZADBAN1642 A borsodi várról, mint láttuk, igen kevés írásos adattal rendelkezünk. A 13. században mind a vár, mind tisztjei, jobbágyai és népei többször szerepelnek az oklevelekben. 1332, Borsod falu magánkézre kerülése után azonban a várról többé nincsenek adataink. Annál meglepőbb tehát, hogy a 16. század második felében Borsod ismét várként jelenik meg az írásos forrásokban. Borovszky Samu Borsod megye monográfiájában a következőket írta: „A mint a török beütések gyakoriakká váltak, a vármegye területén megszaporodott a kastélyok száma is. Az 1550-es évek derekán az ős Borsod vár romjainak helyén Bebek Ferencz építtetett kastélyt, de ezt Balassa Zsigmond bevette s fölégette.”1643 Közlését Nováki Gyula és Sándorfi György kissé félreértették, amikor ezt írták: Borovszky munkájában „van egy előttünk nem világos XVI. századi adat. Eszerint Bebek Ferenc 1544 után Borsod földvára helyén fallal megerősített várkastélyt építtetett, amelyet az 1560-as években a hajdúk megtámadtak és felégettek.” Megkérdőjelezték az adat hitelességét is.1644 A borsodi castellumról azonban csakugyan van egy írásos forrásunk. 1568-ban Zolthay István szendrői várkapitány vizsgálatot indított annak érdekében, hogy tisztázza Borsod falu állapotát és jogállását.1645 A vizsgálat során több más tanú mellett eskü alatt tett vallomást az edelényi, sápi, és maga a borsodi bíró is. Tanúvallomásuk körülbelül harminc évre visszamenőleg igyekezett tisztázni a falu birtokviszonyait, amely, mint a jegyzőkönyvből is kitűnik, igen zilált volt ebben az időben. Ezen nem csodálkozhatunk, hiszen közismert tény, hogy a mohácsi csata (1526) után az I. Ferdinánd és Szapolyai János, később pedig híveik között zajló fegyveres küzdelem igen súlyosan érintette ezt a vidéket.1646 Mindehhez hozzájárult még az egyre erősödő török veszedelem, amelynek követeztében Buda (1541), majd Fülek (1554) elfoglalása után Borsod megye jó része, Borsod falu is, hódoltsági területté vált.1647 A zűrzavart csak fokozta, hogy a környék nagyhatalmú urai gátlás nélkül zsarolták a vidéket, egyik királytól a másikhoz állva szakadatlanul növelték birtokaikat. S amit nem sikerült szépszerével, a két királytól kicsikart adomány formájában megszerezniük, azt hatalmaskodással egymástól, illetve a kisebb birtokosoktól rabolták el. Borsod falu tanúvallomásokból kirajzolódó sorsa tipikus lehetett a korszakban. A tanúk egybehangzóan állították, hogy Borsod Edelénnyel és Sáppal együtt egykor Szapolyai János tulajdonában volt, és Tokaj várához tartozott. Szapolyai 1642 A témáról röviden: Wolf 2006. 1643 Borovszky 1909, 88-89. 1644 Nováki-Sándorfi 1992, 30, 241. j. 1645 MOLNRAfasc. 1738. Nr. 56. 1646 Borovszky 1909, 92-93, Sörös 1899, 599-606. 1647 Borovszky 1909, 84-87, 90. miután királlyá választották (1526) hűséges szolgálataiért Kállai Jánosnak adományozta a három települést. Később viszont Kállai János Borsod falu egy részét saját familiárisának, Fekete Péternek tovább adományozta. Miután azonban János király Tokajnál vereséget szenvedett I. Ferdinánd hadaitól (1527), Kállai János, aki nem akart csatlakozni Ferdinánd híveihez, „rebellis” lett. Ezért birtokait Bebek Ferenc kérte, és kapta meg I. Ferdinándtól. S noha ez ellen Kállai János tiltakozott, a zűrzavaros időket kihasználva Bebek Ferenc elfoglalta birtokait, azzal a résszel együtt, amelyet Fekete Péternek ajándékozott Borsodon. Bebek Ferenc halála után fia, György tovább tetézte a hatalmaskodást azzal, hogy Fekete Péter borsodi birtokrészeit a saját emberének, Rácz Péternek adta. A várkastélyt mintegy mellékesen, Borsod egyik fontos haszonvételének, a malomnak előszámlálása során említette meg az egyik tanú. „Volt ennek a Borsod falunak a területén Kállai János idejében a Bódva folyón egy kerekes malom, amelyet, amikor néhai Balassa Zsigmond Bebek Ferenc borsodi castellumát ostromolta, felégetett. Most pedig Rácz Péter két kerékkel újra felépíttetett.”1648 A tanúvallomás tehát egyértelműen azt állítja, hogy létezett a borsodi várkastély, amelyet meg is ostromoltak. Azonban nem ezt, hanem a közelében elhelyezkedő malmot égették fel. Bizonyos, hogy a malom Borsod birtoknak jól jövedelmező része lehetett. Már az 1334-es oklevélben is megemlítették, és a 17-18. századi birtokvitákban még mindig számon tartották mint puszta malomhelyet.1649 S minthogy helyét 1334-ben és 1663- ban1650 ugyanott, „a borsodi vár alatt,” határozták meg, joggal állíthatjuk, hogy a borsodi malom a legkorábbi időktől fogva ugyanott, a vártól néhány száz méterre, északkeletre állt, ahol ma is egy malomépület található. Ez egészen a közelmúltig működött.1651 A castellum felégetéséről szóló híradás tehát tévedésnek bizonyult, amelyet azonban valamennyi a korszakkal, és a vidékkel foglalkozó kutató átvett. A tévedéssorozatot maga Borovszky indította el azzal, hogy félreértette, vagy összekeverte a saját jegyzeteit. Ösz-1648 „Fuit in territorio eisdem possessionis Borsod tempore Joannis Kalaj super fluvio Boldua rotarum molendium quod tempore expugnationis Castellj Borsod Francisci Bebek a Sigismundo quondam Balassa factam, exustum est. Nunc autem Petrus Raath demum duobus rotis aedificari fecit.” MOL NRA fasc. 1738. Nr. 56. 1. vallomás. 1649 Györffy 1963, 763, BML. XV-17. Borovszky jegyzetei, Borsod: 1593, 1607, 1611, 1638, 1641, 1663. stb, BML IV. A. 501 a. Borsod vármegye nemesi közgyűléseinek iratai XXV. kötet 196, vö. Borovszky 1909, 149. 1650 BML IV. A. 501 a. Borsod vármegye nemesi közgyűléseinek iratai. VII. kötet 737. 1651 Középkori malmok, malomhelyek kontinuitását más területeken is ki tudták mutatni. Vö.: K. Németh 2013, K. Németh-Máté 2014.
