Wolf Mária: A borsodi földvár. Egy államalapítás kori megyeszékhelyünk kutatása - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 10. (Budapest - Miskolc - Szeged, 2019)
IV. A borsodi ispánsági vár templomai
300 A végtagcsontokat érintő töréseket statisztikailag is értékeltük (66. táblázat). 30 férfi és 23 nő csontmaradványain lehetett a végtagok töréseit megvizsgálni. A talált 7 törés közül 6 érintette a felső végtagot, egy az alsó végtagot. Öt törést férfiak szenvedtek el, kettőt nők. A végtagokat ért töréseket vizsgálva ismert, hogy a clavicula töréseinek aránya a népvándorláskortól megnő1577. Míg napjainkban a clavicula töréseknek egyik gyakori forrása a kerékpárral való elesés, a népvándorláskorban talán a lovas életmód elterjedése és ehhez társultan a lóról történő esések okozhatták a kulcscsonttörés gyakoribbá válását . A többi végtagot ért törést elemezve meg kell állapítani, hogy nincs jelentős különbség az összehasonlító mintákhoz képest, csak az egyik alkarcsont esetében (singcsont), de ott igen jelentős. A singcsont (ulna) törések aránya 10-30 szór nagyobb, mint a bronzkori és az avar kori mintában (187-188. kép). Férfiaknál négy töröt ulnát találtunk, a nőknél egyet. Az alkartörések ilyen magas aránya azzal függhet össze, hogy az ulna törései leggyakrabban a fejre mért ütés elhárításából adódnak. Gyaníthatjuk, hogy nem békés helyzetekben szenvedték el a sérüléseket az egykori földvár lakói. IV. 6.3.6. Taxonómia A 895-896 folyamán a Kárpát-medencét megszálló honfoglaló magyar népesség embertani szempontból két egymástól eltérő csoportra bontható. Egyikükre a koponya számottevő szélessége, valamint az europo-mongoloid típusúak bő 40%-os részaránya, a másikukra a jóval keskenyebb koponya és az europid típus több mint 90%-os gyakorisága jellemző. A honfoglalók ezen két csoportjának képviselői többnyire nem egymással keveredve, hanem területileg elkülönülve éltek. A széles agykoponyájú és részben europo-mongoloid népesség települései a Duna-Tisza közén, a Felső-Tisza-vidéken, valamint a Vág és a Nyitra közén, tehát jórészt alföldi tájon találhatók, míg a keskeny agykoponyájú, zömmel europid népesség települései a Dunántúl északi és keleti részén, valamint az Alföldet északról szegélyező dombvidéken lelhetők fel1578. Elsősorban előbbieket tartják a hét magyar törzs népének. A kisebb számú, keskeny koponyájú, valószínűleg idegen eredetű néprész, kabarokból, keleti szlávokból és más néptöredékekből állhatott, akik a Dnyeper vidékén csatlakoztak magyar törzsekhez. 1577 Bemert et al. 2001a. uv* Éry 1996a. 188. kép. Gyógyult ulnatörés (72. sír) A 11-13. századra a temetők tanúsága szerint a Kárpát-medencében viszonylag egységes népesség élt, amely embertani szempontból különbözött a honfoglaló magyaroktól. A tisztán europid Árpád-kori lakosság, koponyaalkat tekintetében, szintén különbözött a honfoglalóktól, koponyájuk jóval hosszabb és keskenyebb.1579 Az Árpád-korban az Északi-középhegység területén az erőteljes testalkatú, magas termetű, hosszú keskeny koponyájú (nordikus típus) dominált, de nagy számban éltek az alacsonyabb, finomabb csontozató, hosszú vagy középhosszú koponyájú (gracilis-mediterrán típus) képviselői is. A népesség kisebb hányada robusztus testalkatú, nagyközepes termetű, hosszú vagy középhosszú koponyájú, széles-szögletes arcú (cromagnoid típusú) volt. A borsodi földvár egykori népességéből 5 férfi és 6 nő koponyája volt alkalmas taxonómiai elemzésre. A koponyákon a nordikus, a cromagnoid A és В jellegek domináltak ebben a sorrendben (189-190. kép). A 32. sírba a többitől eltérően hasra fektetve temették el a halottat. A teljesen ép megtartású vázcsontok alapján életkorát 13-14 évesnek becsültük. A vázcsontokon patológiai rendellenességet vagy jellegzetes anatómiai variációt nem találtunk. A vázcsontok morfológiai jellegzetességeinek a gyermek életkorából adódó végleges kialakulatlansága miatt egyebet nem tudtunk megállapítani. A 67. sírban nyugvó férfi embertani tekintetben elüt a csoporttól. A koponya és a váz is töredékes volt. Két indexet tudtuk számítani a koponya adataiból, ezek alapján markáns különbséget találtunk a többi férfi koponyájához képest. A koponyajelzője alapján az egyetlen rövidfejű (brachykran) a férfiak között, mert azok zömében hosszúfejüek (dolichokran), esetleg közepesen hosszú fejűek voltak. Szájpad jelzője igen széles (hyperbrachystaphylin) kategóriába esik, a többi férfival ellentétben, akik szájpad jelzője keskeny (leptostaphylin) vagy közepesen széles (mesostaphylin). Jobb falcsontján gyógyult törést figyelhettünk meg. A koponya jellegzetességei alapján valószínűsíthetjük a 30-35 év körüli férfi a népesség többségéhez képest idegen eredetét. A vizsgálható koponyaméretek (Martin: 1, 8, 10, 12, 54, és 55) alapján biológiai távolságát a többi vizsgálható egyéntől a 191. kép szemlélteti. 1579 Éry 1996b.
