Wolf Mária: A borsodi földvár. Egy államalapítás kori megyeszékhelyünk kutatása - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 10. (Budapest - Miskolc - Szeged, 2019)
IV. A borsodi ispánsági vár templomai
294 (3, 5, 6, 7, 9, 14, 18, 19, 33, 36, 42, 49, 53, 60, 68, 73, 75, 76. sír). A sírok tájolása Ny-K 280-100°, egymástól meglehetősen nagy távolságra helyezkednek el. Egyetlen esetben figyelhetjük meg, hogy kisebb csoportot alkotnak (5, 6, 9, 18, 19. sír). A sírok a bolygatatlan altalajban feküdtek. A 68. sír mellett mindössze egyben, a negyvenkettedikben találtunk még leletet. Az innen előkerült nyitott bronzkarika nem mond ellent a 68. sír leleteire támaszkodó keltezésünknek, amely szerint az első csoport sírjait all. század második felében, esetleg a 12. század elején áshatták meg. A második csoport sírjai megközelítőleg azonos korúak lehetnek az elsővel, de tájolásuk eltér azoktól. A csoportba 13 sír tartozik (31, 37, 38,43,44, 46, 49, 62, 67, 70, 71, 72, 77. sír), tájolásuk Ny-K 270-90°. A sírok itt is meglehetősen nagy távolságban helyezkednek el egymástól. Egyetlen kisebb csoportot lehet megfigyelni közöttük (70, 71, 72, 77. sír), akiknek a rokonságát az antropológiai vizsgálat is valószínűsítette.1511 A sírok a bolygatatlan altalajban feküdtek. Közülük ötben találtunk leleteket. A 49. sír téglalap alakú vascsatját nem tudjuk keltezni. Bár hasonló darabok övcsatként és hevedercsatként egyaránt előfordulnak a 10-11. századi temetők leletei között,1512 szisztematikus összegyűjtésük és tipologizálásuk még nem történt meg. A 67. sír líra alakú csatját, mint láttuk, all. század végére, 12. század elejére keltezhetjük. A 46. sír 1,7 cm átmérőjű, vékony huzalú, S-végű bronzkarikája a nehezen keltezhető típusok közé tartozik.1513 A 70. sír 2,8 cm átmérőjű, 2 mm huzalvastagságú ezüst-, valamint a 71. sír 2,2 cm átmérőjű, 1,5 mm huzalvastagságú S-végű bronzkarikája azonban inkább all. század vége, 12. század felé mutat.1514 A két csoport sírjai egyetlen esetben sem vágják egymást. Ez a tény megerősíti a leletek alapján levonható következtetést, a két sírcsoport nagyjából azonos időben, all. század végén, 12. század elején jött létre. A harmadik csoport a legnépesebb, ide 31 sír tartozik (4, 8, 12, 15, 16, 17, 20, 21, 24, 25, 26, 28, 39, 40, 41, 45, 48, 51, 52, 54, 55, 56, 57, 58, 59, 61, 64, 66, 69, 74). Tájolásuk Ny-K 260-80°. A sírok szabályos sorokat alkotnak. Mindkét előző csoport sírjai közé beásták őket, jó néhány sír azonban vágja is azokat. Több közülük a bolygatatlan altalajban fekszik. Néhány esetben szándékos utántemetkezés is feltételezhető (25-26-27. sír). Négy sírból került elő melléklet, közülük a 12. sír köpűs hajkarikáját a 12. század végére, a 13. századra keltezhetjük. Az 56. és 57. sírban lelt nagy méretű, bordázott S-végű ezüst karikatípus all. század második felében 1511 Bemert-Kustár-Szikossy 2001, 301. 1512 Például: M. Nepper 2002, 359. tábla 2, Kiss 2000, 79. tábla 22/1. 1513 Béna 1978, 138-139, Hanuliak 1994, LXX. tábla D, 3, 5, Salamon-éremmel, XCVIII. tábla B, 1, Szent István-éremmel, Horváth 2016, 81. 1514 Giesler 1981, 150-151, Szabó 1985, 41, Szőke-Vándor 1987, 57, M. Nepper 2002, I. 82, 180-181, 67. tábla 7-8, 72. tábla 2-3, 9, 197. tábla 11-13, 199. tábla 5-7. jelent meg, de használatuk IV. Béla koráig kimutatható.1515 Nagyon valószínű, hogy itt a 11. századnál később használt darabokkal állunk szemben. A 74. sír nagy méretű késéhez a hazai anyagban nem találtam analógiát. Igen hasonlít azonban egy Staré Mésto-„Na valach”-ból való példányra, amelyet a 9-10. századra kelteztek.1516 Esetünkben azonban ez a korai keltezés biztosan nem jöhet számításba. De pusztán azon az alapon, hogy késünk nem nyéltüskés, hanem nyéllapos, nem tekinthetjük késő középkorinak sem.1517 A 74. sír ugyanis, amelyből a kés előkerült, a bolygatatlan altalajban feküdt. Szervesen illeszkedett azoknak a síroknak a csoportjába, amelyeket leleteik alapján a 12. század végére, 13. századra keltezhetünk. Valószínű tehát, hogy egy eddig ismeretlen, késő Árpád-kori késtípussal állunk szemben. A tájolásuk szerint elkülönített további sírcsoportokból nem kerültek elő leletek, így korukat nehéz lenne meghatároznunk. Néhány esetében (2, 13, 34) irányításuk alapján feltételezhetjük, hogy az egykori templom szentélyének vonalát követték. A másodlagos helyzetben előkerült sírköveket csak tág időhatárok között tudjuk keltezni, de mindenképpen a temető Árpád-kori részéhez kell kötnünk őket.1518 Hasonló a helyzet a Leszih feltárásán előkerült S-végü karikákkal is. A temető későbbi időszakába tartozik azonban az ugyancsak Leszih által talált zablatöredék, amelyet a 15-16. századra,1519 valamint a kőtemplom omladékain lelt kés is, amelyet párhuzamai alapján a 16. századra keltezhetünk.1520 * * * Ez utóbbi lelet megerősíti az írásos forrásokból elénk táruló képet is. A sorozatos török támadások következtében a falu 1582 és 1606 között lakatlan volt, nagyon valószínű, hogy ekkor pusztult el az Árpád-kori kőtemplom is. 1515 Szőke-Vándor 1987, 51-52, Horváth 2016, 82. 1516 Hruby 1957, 152-153, 205, 214, 6. kép la-b. 1517 Holl Imre és Parádi Nándor úgy véli, hogy a 13. századig kizárólag nyéltüskés késeket használtak. Túlnyomó többségben volt ez a típus a 14. században is, és feltehető, hogy még a 15. században, a nyéllapos késekkel párhuzamosan is előfordultak. Vö.: Holl-Parádi 1982, 69. 15,8 Jelenlegi tudásunk szerint a díszítés nélküli vagy szabálytalan vésett kereszttel jelzett, durva kidolgozású, illetve megmunkálatlan kőtömbökből álló sírkövek a 11-13. században voltak használatban a hazai templom körüli temetőkben. Ritoók 1997, 205, Lővei 2005, 80. 1519 Leszih 1927, 86. 1520 A kés legközelebbi párhuzamai az ozorai várból kerültek elő. Az ozorai 3/a és 3/b típusú darabokat elsősorban a 16. században használták, a 17. századi leletanyagban már nem fordulnak elő. Gere 2003, 72-73, 46. tábla 1-6, 47. tábla 1-6.
