Wolf Mária: A borsodi földvár. Egy államalapítás kori megyeszékhelyünk kutatása - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 10. (Budapest - Miskolc - Szeged, 2019)
IV. A borsodi ispánsági vár templomai
281 napvilágra kerültek.1345 Bizonyos azonban, hogy koporsó nélkül, egyszerűen lepelbe csavarva is temetkeztek. Lepel maradványa lehet a 62. sírban a csontváz közvetlen közelében megfigyelhető elszíneződés. De erre utal a sírban nyugvó felhúzott válla, szorosan a test mellé nyomódott két karja is. Hasonló testhelyzetet további kilenc váznál (3, 11, 13, 14, 17, 42, 44, 58, 68. sír) is meg tudtunk figyelni, nagy valószínűséggel tehát ezeket is koporsó nélkül, vászonba, bőrbe vagy gyékénybe takarva temették el. Nem ritka jelenség ez a korszakban.1346 A sírgödör formáját mindössze egy esetben tudtuk megfigyelni (67. sír). A trapéz alakú, felül lekerekített, enyhén kiszélesedő gödör formáját csak a csontváz szintjén rögzíthettük. Hasonló sírgödörformát több kora Árpád-kori temetőben is találtak.1347 A feltárt temetőrészletben épített sírra nem bukkantunk. Követ mindössze két helyen, a 14. és 15. sírban találtunk. A sírokhoz való tartozásuk azonban bizonytalan. Különösen a 15. sír esetében, mivel itt a kövön kívül kora Árpád-kori cseréptöredéket és vasszöget is leltünk. Lehetséges tehát, hogy a kő is a korábbi telep maradványaként került a sírba. IV.3.3. Tájolás, sírmélység A sírok megközelítően nyugat-keleti tájolásúak voltak. Közöttük hét csoportot tudunk elkülöníteni. Pontosan nyugat-keleti irányba 13 sírt (31, 37, 38, 43, 44, 46, 47, 62, 67, 70, 71, 72, 77) tájoltak. A következő csoport tájolása ettől 10 fokkal tér el észak felé. Ide 18 sír tartozik (3, 5, 6, 7, 9, 14, 18, 19, 33, 36, 42, 49, 53, 60, 68, 73, 75, 76). Legnépesebb az a csoport, amelyet 10 fokkal dél felé eltérve temettek el. 31 temetkezést sorolhatunk ide (4, 8, 12, 15, 16, 17, 20, 21, 24, 25, 26, 28, 39, 40, 41, 45, 48, 51, 52, 54, 55, 56, 57, 58, 59, 61, 64, 65, 66, 69, 74). Három sírt tájoltak 30 fokkal dél felé (10, 11, 22), és ugyancsak hármat 30 fokkal észak felé eltérve. Két sír (32, 35) tájolása 20 fokkal észak felé, egy síré (63) 20 fokkal dél felé, egy másiké pedig (29. sír) igen jelentősen, 40 fokkal észak felé tér el. Az azonos tájolású sírok jórészt csoportokat, illetve sorokat alkottak. S bár az antropológiai vizsgálat nem minden esetben tudta igazolni a bennük nyugvók rokonságát, összetartozásuk mégis több esetben valószínűsíthető. Ugyanakkor egymástól viszonylagos távolságban is kerültek elő azonos tájolású sírok. Ezek antropológiai összevetése egyértelműen negatív eredményt hozott.1348 Nem gondolhatunk tehát másra, minthogy az azonos tájolású sírokat megközelítőleg azonos időben áshatták meg.1349 1345 Leszih 1927, 86. 1346 Szőke-Vándor 1987, 49, Révész 1996, 190, Istvánovits 2003, 378, Molnár 2005, 112, Szabó 2006, 50. 1347 Tettamati 1975, 90, Szőke-Vándor 1987, 48, Bárdos 1987, 8, Kiss 2000, 66, Istvánovits 2003, 377 1348 Bernert-Kustár-Szikossy 2001, 300-301. 1349 Tettamanti 1975, 91, Ritoók 2004, 119, Ritoók 2005, 174. A kelet-nyugati iránnyal ellentétes tájolású sírokat nem találtunk. A tájolás, a temetkezések kora, valamint a sírok mélysége között jellemző összefüggést nem találtam. IV.3.4. A csontvázak helyzete A csontvázak többsége háton fekvő, nyújtott helyzetű volt (180. kép). Ettől eltérő, békapózban temették el a 8. sírban nyugvó 1-2 éves gyermeket. A 32. sírban pedig egy hasra fektetett, 13-14 éves fiatal csontvázára bukkantunk. Az elhunytakat kivétel nélkül fejjel nyugatra tették a sírba. A legtöbb esetben azonban a fejet jobbra vagy balra elfordították, így arccal keletre csak 18 koponya fordult. Ezzel szemben délre 13, míg a legtöbb, 24 halott, észak felé nézett.1350 Néhány esetben (12, 13, 24, 36, 41, 43, 48, 68. sír) az is valószínűsíthető, hogy a fejet valamivel feltámasztották, a támaszték elpusztulásával pedig a koponya elbillent. Hasonló jelenséget más temetőkben is tapasztaltak.1351 A karok helyzetét 34 esetben mindkét, 14 váznál az egyik oldalon tudtuk megfigyelni. A kis esetszám ellenére a kép igen változatos. A legtöbb, 32 esetben mindkét kart a test mellett kinyújtva helyezték el. Hét váznál az alkarokat a medencére hajlították. 5 sírban találtuk nyújtva a bal kart, míg a jobbat a medencére fektették. Csak négyszer fordult elő ennek az ellenkezője, vagyis, hogy a jobb kar volt nyújtva, a bal pedig a medencére helyezve. Mindössze két sírban tudtuk megfigyelni, hogy a bal kart a hasra, a jobbat pedig a medencére tették. Mindkét esetben férfiakat temettek el így. Egy női sírban lehetett ez utóbbi kéztartás ellentettjét, jobb kar a hason, bal a medencén, rögzíteni. Három férfisírban a bal kezet a combra helyezték. A 3. sírban nyugvó férfinak mindkét keze, a 31. sírban fekvő nőnek pedig a jobb keze ökölbe volt szorítva. Az egymást keresztező alkarcsontok pedig több esetben (13, 33, 44, 46, 56, 58, 60, 72. sír) azt mutatják, hogy a kézfejet tenyérrel lefelé fordítva helyezték el a test mellett. A temetőkben megfigyelhető kartartási formákat, etnikummal, nemmel, korral, vallással való kapcsolatát régóta vizsgálja a hazai szakirodalom.1352 Jelentős előrelépés azonban még nem történt, konszenzus pedig nem született ebben a témában.1353 Az egyes karhelyzeteket különböző temetőkben, illetve egy-egy temetőn belül vizsgálva viszont kitűnik, hogy a test mellett nyújtott vagy enyhén behajlított karok inkább az Árpád-korra, 1350 Az arc északra fordítását Mezőcsát-Csicskén is több sírban meg lehetett figyelni. Vö.: Szabó 2006, 50. 1351 Tettamati 1975, 90, Szőke-Vándor 1987,49, Istvánovits 2003, 379. 1352 Legutóbbi összefoglalása: Takács 2005. Bőséges irodalommal. 1353 Takács 2005, 91, Simonyi 2005, 308. Legutóbb Révész Éva foglalkozott a kérdéssel. Véleménye szerint a 9-11. századi Magyarországon a nyújtott helyzettől eltérő kartartási formák egyértelműen a keleti kereszténységre utalnak. Révész 2007, 143-149.
