Wolf Mária: A borsodi földvár. Egy államalapítás kori megyeszékhelyünk kutatása - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 10. (Budapest - Miskolc - Szeged, 2019)
III. Az ispáni vár
246 III.4.8. Csonttárgyak A vár területéről több félkész vagy rontott csonttárgy került elő szórványként. Közöttük több, különféle állatok astragallusából készített, feltehetőleg dobókockaként használt darabot is találtunk. Nagyon valószínű, hogy a csonttárgyak egy része a 10. századi faluhoz tartozhatott. Az ispáni vár emlékanyagától való elválasztásuk azonban, mivel nem objektumokból kerültek elő, nehézséget okoz.1045 III.5. 10-12. SZÁZADI VASKOHÁSZAT ÉS VASFELDOLGOZÁS EMLÉKEI BORSODON ÉS KÖRNYÉKÉN (Molnár Ferenc) Jelenlegi kutatásainkat a borsodi várban előkerült salakmaradványok, vasbucák vizsgálatával indítottuk. A vasbucák a 10. századi falu 5. házából kerültek elő. A salakmaradványok azonban egyértelműen az ispáni várhoz kapcsolhatók. Mint említettük, a borsodi vár történetének felderítésében igen fontos szerepe volt Bartalos Gyulának, aki a vár környékén vasolvasztó kemencét is feltárt, amelyet a keltákhoz kötött.1046 Az 1987—1999. között végzett ásatásaink során azonban kelta leleteket sem a várban, sem a környékén nem találtunk. Könnyen elképzelhető tehát, hogy a fentebb már említett, millenniumi szemlélet következtében Bartalosban fel sem merült, hogy a kohót a honfoglaló magyarsághoz kösse. A most ismertetésre kerülő eredmények kapcsán azonban önkéntelenül is arra gondolunk, hogy a 10. századi falu közelében nemcsak kovácsok, hanem vasolvasztó műhelyek is lehettek. Kutatásainkat kibővítve, a vizsgálatba bevontuk a Nováki Gyula egyik legelső kohófeltárásán, Imolán előkerült folyósalakot. Mint ismeretes, ezt a kohót a 11-12. századra keltezték a környezetében napvilágot látott leletek. Megvizsgáltuk továbbá a Trizs-Vörössáron feltárt műhelyekből származó salakot is. Atrizsi műhelyeket a belőlük előkerült fogaskerékkel benyomott díszü edénytöredékek alapján all. század második, a 12. század első felében használhatták.1047 A mühelygödrökben azonban több, korábbi, elpusztult kohó maradványát is sikerült feltárni. 1045 Ló bal oldali metatarsus dorsalis felülete éles pereműen csiszolt, a dist. vége faragott (isp. vár, templomi kerület). Csiszolt metapodium diaph. fr. (isp. vár, településréteg). Astragalus izületi felületén (fac. artic. calc) hálós és keresztirányú karcolásnyomok: két szarvasmarha-astragaluson hálós karcolás (ispánsági vár, templomi kerület), egy felületén haránt irányú karcolások találhatók (K-i sánc). Két sertésastragaluson hálós karcolások vannak (ispánsági vár, településréteg). Egy gímszarvas-astragalus felületén karcolások találhatók (ispánsági vár, templomkerület). A várhoz tartozó állatcsontanyag részletes vizsgálati eredményeit lásd fentebb a 10. századi falu csontanyagával együtt. 1046 Nyíri 1927, 71. Vő.: Nováki-Sándorfi 1992,29-30. 1047 Wolf 1989a, 545. Valószínű tehát, hogy az olvasztás már valamivel korábban megindulhatott. Vizsgálatra került még a Kazincbarcika- Vécsetal-dülőben Gádor Judit ásatásán előkerült salak is.1048 E utóbbi feltáráson korhatározó leletet nem találtak, ezért ásatója tipológiai alapon tágabb időhatárok között, a 8-10. századra keltezte a kohót. Mint látszik, mintáink az észak-magyarországi vasvidék egy viszonylag kicsi, jól körülhatárolható területéről származnak (163. kép), korban pedig a 10-12. századra tehetők. III.5.1. Az archaeometriai vizsgálatok eredményei III. 5.1.1. Borsodi vár A borsodi várban a következő helyekről előkerült vassalakot és vasbucát vizsgáltuk: I. minta: Plán-konvex jellegű, ép, nagy fajsúlyú salaklepény - 1994-es ásatás, XLVII. szelvény, pillér és az omladék között, 120-210 cm, az ispáni várhoz kapcsolható rétegből. 2: minta: Nagy fajsúlyú salaklepények töredékei - 1991-es ásatás, XXIII. szelvény, a 2. tűzhely felett és árok bontásából, az ispáni várhoz kapcsolható műhelyből 3. minta: Kis fajsúlyú salakcsepp - 1991-es ásatás, XXIII. szelvény, a 2. tűzhely felett, az ispáni várhoz kapcsolható műhelyből. 4. minta: Vasbucák1049 - 1992-es ásatás, XXIX. szelvény, 100-153 cm, a 10. századi falu 5. háza melletti építményből. III.5.1.1.1. Morfológiai jellemzők A plan-konvex jellegű, nagy fajsúlyú salaklepény (1. minta) jellemzője, hogy bár felül-, illetve alulnézetben szélein tagolt, körvonala csaknem kör alakú (164. kép, A és B). A legnagyobb átmérő 12 cm, a legkisebb átmérő 10 cm. A felső „plan” oldal közel sík, bár kissé hullámos felületű, míg az alsó „konvex” oldalt szögletes bemélyedések jellemzik. Oldalnézetben, illetve metszetben megfigyelhető, hogy a legnagyobb átmérő egyik iránya szerint a salaklepény kissé elnyúlt, kivékonyodó jellegű, míg ellentétes irányban ez a kivékonyodás nem figyelhető meg (164. kép C). A lepény legnagyobb vastagsága 3,6 cm. A salaklepény átmetszetén az is kitűnik, hogy a felső „plan” oldal közelében nagy méretű, szabálytalan alakú és elnyúlt gázhólyagok helyezkednek el, míg a „konvex” oldal közelében a lepény anyaga tömörebb, és 0,5-1 cm közötti faszéndarabok törmelékét is tartalmazza. A metszetben a lepény alapanyagába ágyazódva, illetve néha gázhólyagokban rögzülve törmelékes vasszemcsék előfordulása is kitűnik (164. kép C és D). A nagy fajsúlyú salaktöredékek (2. minta) morfológiai jellemzői néhány sajátosságukban rokonithatóak 1048 Wolf 1989a, 551-552. 1049 Közülük csak az egyiket vizsgáltuk meg.
