Wolf Mária: A borsodi földvár. Egy államalapítás kori megyeszékhelyünk kutatása - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 10. (Budapest - Miskolc - Szeged, 2019)
III. Az ispáni vár
236 vizsgálatra nem alkalmas. Dendrokronológiai vizsgálatot sajnos egyáltalán nem lehetett végezni.975 így végül csak egyetlen nagyobb maradványt lehetett xylotómiai elemzésre felhasználni. Ennek eredménye a következő: a gerenda faanyaga kocsánytalan tölgy (Quercus peatraea). A kocsánytalan tölgy abban tér el a kocsányostól, hogy törzse nyúlánkabb, hengeresebb, koronája nem bomlik olyan hatalmas ágakra. Fája valamivel könnyebb, finomabb szövetű, erősebben zsugorodó, vetemedő. Hazánk középhegységeinek és dombvidékeinek legfontosabb fafaja, a tölgyzóna uralkodó fája. Termőhely igénye szerényebb, sekélyebb, szárazabb talajon is megél. Gyökere a sziklás talajokon is mélyre hatol, ezért jóval ellenállóbb, mint a vele előforduló bükk vagy gyertyán. A tölgy elsőrendű fa. Elérheti a 40, sőt az 50 méteres magasságot is, hazánkban azonban inkább csak 30 és 40 m közötti példányok találhatók. A xylotómiai elemzés alapján megállapíthatjuk, hogy a borsodi sáncba beépített tölgyfák a közeli, hegyvidéki területen növekedtek. A sánc faanyagvizsgálata egyben igazolta Leszih megfigyelését is, aki ugyancsak tölgynek határozta meg az általa lelt gerendamaradványokat.976 A legtöbb sánc faanyagáról nincs adatunk, ahol azonban ezt vizsgálták, ott ugyancsak tölgy volt az építőanyag.977 A borsodi minta elemzése során még egy, építéstörténetileg fontos megfigyelést lehetett tenni, amely a maradvány méretéhez kapcsolódik. A gerendamaradvány nem túl sok, kb. 50 évgyűrűt tartalmazott. Ha figyelembe vesszük a gerenda külső felületének pusztulását, akkor is feltűnő, hogy a gerendaszerkezetet nem nagy, vaskos fatörzsekből készitették, hanem viszonylag kis átmérőjüekből.978 Szintén fiatal, 50 év körüli tölgyfákat használtak a zalavári sánc építéséhez is.979 Összefoglalóan megállapíthatjuk tehát, hogy a borsodi sáncot a közeli erdők tölgyeseiből kitermelt fából építették. Az épitkezésnél különféle méretű törzseket, sőt ágakat is felhasználtak, tehát nem törekedtek arra, hogy csak azonos méretű fákat vágjanak ki, és a gerendák mérete egyforma, szabályos legyen.980 A fatörzseket részben megmunkálták, részben azonban természetes formájukban építettek be a faszerkezetbe. A 430 méter hosszú, átlagosan 5 méter magas várfalhoz 2270 m3 fára volt szükség. Az árkok sáncok alá eső részében megközelítőleg 630 m3 faanyagot használtak fel. A vár építéséhez, a két dombot elválasztó mélyedések feltöltéséhez, a sánc alapozásához, valamint felépítéséhez 100 embernek 975 Igaz, hogy a mintavétel és a vizsgálat között tizenhat év telt el. Ez sajnos nagyban rontotta a vizsgálat lehetőségeit. 976 Leszih 1927, 86. 977 Sopron: Tomka 1977, 78, 46. j., Józsa 1988, 78, Gömöri 2002, 76. Moson: Tomka 1977, 84. 46. j. Tölgyfa szerkezetet figyeltek meg például Wroclawban is. Vö.: Rzeznik 2000, 483. 978 A vizsgálatot Gryneus András végezte. Munkáját ezúton is köszönöm. 979 Gryneus 2015, 142. 980 Erre, tehát az épületfa-termelés különválasztásra csak a középkor jóval későbbi időszakában került sor. Vö.: Csőre 1975, 93. 250 napra volt szüksége. Ha ehhez hozzászámítjuk, hogy az árkok feltöltését 3-6 hónapig hagyták ülepedni, akkor valószínűnek tarthatjuk, hogy az építési munkálatok 370 nap alatt lezajlottak. Azaz a borsodi várat körülbelül egy év alatt épithették fel.981 III.2. Időrend A sáncátvágásokban meglehetősen sok leletet találtunk. Közöttük csekély számban (összesen 20 darab, ebből 10 a keleti sáncátvágásban, 10 pedig a XLIX. szelvényben) bronzkori és késő vaskori cseréptöredéket is leltünk. Előkerült továbbá két sütőtepsi- és egy sütőharangtöredék is. A sütőtepsikkel kapcsolatban korábban általánosan elfogadott vélemény volt, hogy a 9. századi, szláv települések jellegzetes edénytípusa.982 Az újabb kutatások azonban bebizonyították, hogy ez az edényfajta nemcsak a szlávok által lakott vidékeken, hanem az avar szállásterületeken is elterjedt.983 Van azonban olyan nézet is, amely szerint ezek az edények a 10-13. században is megtalálhatók a különféle népek településeinek leletei között.984 A sütőharangokkal kapcsolatban hasonlóképpen megoszlik a kutatók véleménye. Szőke Béla Miklós szerint a kézzel formált sütőharangok, tálak, fazekak, cserépbográcsok csak olyan helyen jelentek meg, amelyek topográfiailag is jól elkülöníthetők az Árpád-kori leletektől, és a 9. századba tartoznak.985 Ezzel szemben Takács Miklós és Vida Tivadar a sütőharangot az Árpád-korban is továbbélő edényformának tartja.986A két edénytípus körüli vita a sánc építése szempontjából azonban indifferens. A darabok semmi képen sem származhattak a várbelsőben állt településről, mivel az ottani igen gazdag kerámiaanyagban, mint láttuk, egyáltalán nem fordultak elő ezek az edényformák. Nyilvánvaló tehát, hogy a három töredék szórványként került a sánc földjébe, feltehetőleg valamely közeli területről. Ha azonban a három töredék alapján feltételezzük is, hogy a vár közelében volt egy 9. századi település, ez nem jelenti a vár 9. századi, különösen nem szláv eredetét. Mint ahogyan a sáncból előkerült néhány őskori edénytöredék sem bizonyítja, hogy a várat első formájában az őskorban építették. Már csak azért sem, mert az őskori és 9. századi töredékek a sánc különböző rétegeiben, a 10. száza981 A számításoknál a rekeszes szerkezetben átlag 20 cm vastag, megmunkált, összecsapolt gerendákkal, a rácsszerkezetben pedig ennél jóval vékonyabb, 8 cm körüli, természetes formájában felhasznált ágakkal, fiatal fákkal számoltunk. A sánc hosszát 430, alapszélességét 12, koronáját 3 méter szélesnek vettük. A munkaórák kiszámításánál Sándorfi György módszerét alkalmaztuk. Vö.: Nováki-Sándorfi 1981, 142-144. Hangsúlyozni szeretném, hogy a számítások közelítő jellegűek, hiszen a sánc és az árkok pontos modellezéséhez nem áll rendelkezésünkre elég adat. A számítások elvégzéséért Liptovszky Gábornak tartozom köszönettel. 982 Fodor 1984, 104, 46. j. 983 Vida 2011, 738. További irodalommal. Bajkai 2016. 984 Fodor 1975, 22, Horedt 1978, 66, Bóna 1986, 580, Vida 2011, 739. 985 Szőke 1980, 188-189. 986 Takács 1997, 208, Vida 2011, 730-731, 739.
