Wolf Mária: A borsodi földvár. Egy államalapítás kori megyeszékhelyünk kutatása - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 10. (Budapest - Miskolc - Szeged, 2019)
III. Az ispáni vár
232 151. kép. A sűrű rácsszerkezet rekonstrukciója (keleti sáncátvágás, Nováki 1993 nyomán) pereméig. Mint láttuk, még további három helyen megvizsgáltuk a sánc szerkezetét, ott, ahol nem érintkezik a dombokat elválasztó mélyedésekkel. Ezeken a pontokon a rácsszerkezetnek nem találtuk nyomát. A keleti sáncátvágásban azt is meg lehetett figyelni, hogy a sűrű rácsszerkezet követi az árok vonalát. A kazettás szerkezet alatt még 12 méter szélességű volt, az árok alján viszont már csak 3 méter. Úgy vélem tehát, hogy a rácsszerkezet Borsodon a rekeszes sánc alapozása lehetett. Erre utal a rácsszerkezetben talált gerendák mérete is. Ezek átmérője ugyanis (4-8, 6-12 cm) jóval kisebb a rekeszekben felhasznált, 20-30 cm átmérőjű gerendáknál. De erre utal maga a rácsszerkezet is, a váltakozó irányban, sűrűn egymás mellé fektetett gerendák sora (143. kép). Az alapozásra azokon a pontokon lehetett szükség, ahol a két külön álló dombot összeépítették. A cél nyilvánvalóan az volt, hogy a dombokat elválasztó mélyedések kifutási pontjánál a sánc megsüllyedését megakadályozzák. Hogy ez nem sikerült teljes mértékben, az a keleti sáncátvágásban jól látszott. Itt, mint említettük, valamennyi réteg erősen lejtett észak-északkeleti irányba, vagyis az árok alja felé. A sáncszerkezet megsüllyedése jelentékeny lehetett, hiszen a famaradványok két vége között gyakran 50-60 cm szintkülönbség is volt. Lehetséges, hogy a keleti oldalon emiatt volt szükséges a sánc külső oldalának megerősítésére, a hat szinten megfigyelt, lépcsőzetesen egyre kijjebb helyezett rekeszsorokra. Figyelemre méltó, hogy Gyöngyöspatán a sánc alján, egy árok belső oldalához csatlakozva került elő rácsszerkezet.955 Nem kizárt tehát, hogy ez is alapozás volt. 955 Kovács 1974, 236. Eddigi ismereteink szerint a gyöngyöspataival leginkább a zalavári külső sánc mutat rokonságot. Ennek sűrűn egymás mellé fektetett gerendákból álló rácsszerkezetét mind Fehér Géza, aki az első sáncrészleteket feltárta, mind Ritoók Ágnes, 956 mind pedig Gergely Katalin, aki a korábbi sáncátvágásokat elemezte és újraértékelte, egyértelműen alapozásnak tekinti.957 A jelenlegi tudásunk szerint tehát a vár építése a két különálló domb közötti mélyedések feltöltésével kezdődhetett. Ezt követte a szükséges pontokon a rekeszes szerkezet megalapozása. A keleti oldalon ezt a következőképpen rekonstruálhatjuk. Miután az árok itteni szakaszát vékony, apró köves réteggel, majd földdel feltöltötték, keleti végében, a domb peremén egy kisebb földhalmot emeltek. Tetejére két cölöpsort vertek le szorosan egymás mellé. Mindkettőnek az lehetett a feladata, hogy a sürü rácsszerkezetet a domb keleti pereme felől megtámassza, megakadályozza szétcsúszását. Mint láttuk, a rácsszerkezetben a farétegek közvetlenül egymáson helyezkedtek el. Közöttük csak ritkán lehetett földréteget találni. A farétegek nemcsak merevítették a feltöltést, hanem segítettek a vízelvezetésben is. Nyilvánvalóan ezt a célt szolgálta az árok alján, illetve a rekeszes szerkezet alatt elterített apró köves réteg is. A rácsszerkezetet 2 méter vastagságban tudtuk megfigyelni. Szélességben követte az árok formáját. A legsűrűbb az árok közepe, azaz a legmélyebb pontja felett volt. A szélei felé ennél jóval ritkábban bukkantunk nyomaira (151. kép). 956 Ritoók Ágnes: „Árpád-kori erődítések Zalavár-Várszigeten” című 2001. április 20-án, a keszthelyi Castrum Bene konferencián elhangzott előadása. Ez úton is szeretném megköszönni Ritoók Ágnesnek, hogy előadásának szövegét áttanulmányozhattam. 957 Gergely 2015, 141.
