Wolf Mária: A borsodi földvár. Egy államalapítás kori megyeszékhelyünk kutatása - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 10. (Budapest - Miskolc - Szeged, 2019)
II. Az ispáni várat megelőző falu
80 205 114. kép. Kiskundorozsma-Nagyszék összehasonlító zsírsavvizsgálatok “ Pontyhús “ Sertészsír Napraforgó olaj ■" Dorozsmai TM Dorozsma2 Az így elkészített keveréket nem erjesztették meg, hanem főzték. A tésztaféleségek kelesztésére, azaz a tej savas erjedésre utaló nyomokat nem találtunk. A mikroszkópos vizsgálatok alátámasztották megfigyeléseinket. Az 1-3. minták vizsgálata során minden esetben nagyon sok a gabona aleuron rétegéből származó feltárt lisztszemcsét találtunk (119. kép). A liszt, helyesebben dara anyagát is meg tudtuk határozni: kenyérbúza (Triticum aestivum subsp. vulgare) epidermisz és phytolithok, rozs (Secale cereale) phytolithok mutatják ezt (120-121. képek). Ebből arra következtetünk, hogy ezeket a fajokat emberi táplálkozásra használták. Nagyon is valószínű, hogy nem valamiféle recept szerint állították össze az őrlésre szánt gabonaféléket: a kenyérbúzát és a rozst, hanem a gabonakészlet volt ilyen inhomogén. Az archaeobotanikai leletek, de az írásos források is azt mutatják, hogy már az Árpád-korban elterjedt volt, és maradt is a középkoron át a kenyérbúza és a rozs elegyes termesztése (abajdoc, kétszeres, Triticum mixtum), de az lehet, hogy ennek korábbi (sztyeppéi?) gyökerei vannak. A növényi szövetmaradványok mutatják, hogy milyen egyéb más növényt főztek az edényben. Erre mindenekelőtt gyökérzöldség: pasztinák (Pastinaca sativa), répa (Daucus carota) vagy karórépa (Brassica rapa) megvastagodott raktározó főgyökeréből származó edénynyaláb töredéke utal (122. kép). Hagymát (Allium сера) vagy fokhagymát (A. sativum) is főztek az ételben. Húsos hagymalevél (felső) bőrszövetének darabját találtuk meg a hypodermsejtek indításával (123. kép). Egy bizonyos fonálféreg: ostorféreg vagy ostorgiliszta (Trichuris trichiura) kokonját is regisztráltuk (124. kép). Ez a féreg a sertés és az ember vak- és vastagbelében él. Valószínűleg nem a főzés, hanem a földbe kerülés után került a maradványba. Az anatikai vizsgálatokat Csapó János (Kaposvári Egyetem Kémiai Intézete) végezte el. A minták kálium- és nitrogéntartalma relatíve alacsony, ezzel szemben a kalciumtartalom rendkívüli mértékben magas volt. Ugyanez mondható el a magnéziumra és a mangánra is. A cink- és a vastartalom is magas volt. Mindhárom minta elemösszetétele hasonló volt, legfeljebb a vas esetén találtunk az egyiknél kiugróan magas értéket. A magas kalcium- és vastartalom arra utal, hogy gabonafélék őrleménye mellett más, minden valószínűség szerint csontos hús is főhetett az edényben. A magnéziumtartalomnál tapasztalt magas értékek megerősíteni látszanak a részbeni gabonaeredetet. A cinktartalom többé-kevésbé arányos a gabonafélékben (közönséges búza, rozs) mért értékekkel (125. kép, 46. táblázat). Amennyiben használtak konyhasót (NaCl), márpedig valószínű, hogy használtak, úgy azt a talajvíz kioldhatta, és annak mozgása miatt el is távozott a maradványokból, mert kimutatni nem tudtuk. Az aminosavak közül jó néhány éppen, hogy csak túl volt a kimutathatóság határán. A minták aminosavösszetétele, ha most eltekintünk a rendkívül magas ammóniatartalomtól, úgy nagyon hasonlónak bizonyult egy ma termesztett gabonaféle (búza) aminosav-összetéte-
