Kalicz Nándor - Koós Judit: Mezőkövesd-Mosolyás. A neolitikus Szatmár-csoport (AVK I) települése és temetője a kr. e. 6. évezred második feléből - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 9. (Miskolc, 2014)
A Mezőkövesd-Mocsolyáson felszínre került agyagtárgyak vizsgálata
54 Kalicz Nándor-Koós Judit A „ durva ” háztartási edények rücskös, rákent barbotinos, vagy „pszeudó-barbotinos ” és fűcsomóval huzigált felületű kidolgozása (39-40, 51, 59, 62-64, 79-84, 107. táblák) Az általában nagyobb, vagy egészen nagyméretű edények felületi megjelenítése esetében, a ritkább kivételektől eltekintve nem beszélhetünk díszítésről, hanem csak egy jellegzetes technika alkalmazásáról. A sajátos technika abból állt, hogy a szokásosan, edények felületére szánt vastag agyagmázat a „finom” kerámiával ellentétben nem dolgozták el, hanem sok esetben csomósán, rücskösen hagyva, vagy ujjal függőlegesen, ferdén és vízszintesen huzigálva vitték fel rá az égetés előtt. Ezt nevezi a kutatás „rákent barbotinnak”, vagy „Schlickwurf’-nak (107. tábla 15-21; 62. tábla 7-12; 63. tábla 2, 4, 6-10; 64. tábla 1-2; 72. tábla 9-14; 79-80. táblák; 82-84. táblák). A felület kiégetése leggyakrabban oxidációs eljárással történt, ezért az e körbe tartozó edények felszíne csaknem mindig világos színű. Feltehető, hogy ennek a technikának az egyik feladata az volt, hogy használat közben, üresen vagy megtöltve, könnyebben lehessen megtartani, ne csússzon ki a kézből. Ez a felületi kialakítás főleg fazekakon fordul elő, az egészen kis mérettől a legnagyobb méretig (10-80 cm magasságig). Mivel elsősorban a legnagyobb edények törtek össze és szóródtak szét a lelőhelyen, az 1 m-t megközelítő, hasonló felületű edények meglétére csak a töredékek alapján következtethetünk, főként a vastag, széles szájátmérők alapján. Az említett felületű, kisméretű fazekaknál, vagy a gömbölyded testű kisebb edényeknél a durva edényfelület kialakításában már nemcsak a kerámia biztonságos megtartása játszott szerepet, hanem ezek más, egyelőre ismeretlen technikai funkciót is kaphattak. Meglepő, hogy a durva felületű edények belseje is - mint minden edényé — gondosan eldolgozott. Egyes feltételezések szerint a nagy edények vastag fala a benne tárolt folyadék lassú szivárgásával a folyamatos hűtést is biztosította. A rákent barbotin főleg ujjal huzigált módon, vagy csaknem kannelúraszerü elrendezésben jelenik meg. A Szatmár-csoportban kezdődött el a felület agyagmázának alig plasztikus, széles, kannelúraszerü kialakítása. Mocsolyáson a hangsúlyosan kiemelkedő, szabálytalan alakzatban ráfröcskölt barbo- tinnal egy időben tűnt fel az említett szabályosnak tűnő, ún. „pszeudó-barbotin” alkalmazása (35. tábla 6; 38. tábla 6; 38. tábla 5; 39. tábla 4-6; 40. tábla 5; 51. tábla 4, 6, 8, 11; 59. tábla 1-7; 62. tábla 5, 7, 9, 12; 63. tábla 2-10; 64. tábla 1-2 stb.). A ráfröcskölt, vagy rákent barbotin a szórványos előfordulás ellenére nem jellemző sem az alföldi Körös-kultúra edényein (Trogmayer 1968, 6-12), sem Méhteleken, a Körös-kultúra Méhtelek-csoportjának névadó lelőhelyén (Kalicz-Makkay 1976, Taf. 4-5; Kalicz 2011, Fig. 16,7, 10-12), sem Ibrányban (Kalicz- Makkay 1977, Taf. 94, 5; Domboróczki-Raczky 2010, Fig. 7-14). Meglepő módon az észak-erdélyi Cri^-kul- túra eddig ismert edényeiről is hiányzik a barbotin (pl. Lakó 1978, 11—31; Lazarovici-Németi 1983, 17-20, Fig. 1-2; Ierco$an 1997, 23-58; Flágó 2008, 6-34; Virág 2008, 35^13 stb.). Feltűnő, hogy az eddig csak hézagosán bemutatott észak-erdélyi leletanyag az alföldi Köröskultúrával mutat szoros hasonlóságot. Úgy látszik, hogy az Alföldön a Körös-kultúra késői és legkésőbbi fázisában tűnt csak fel ez a felületképzés. Erdély déli részén már a korai neolitikum legkorábbi időszakában megjelent a durva, erőteljesen szabálytalan, ráfröcskölt barbotin (Gura Baciului: Lazarovici-Maxim 1995, Fig. 51, IFl-LN; Ocna Sibiului: Paul 1995, Taf. 17, 1-13, Taf. XX. 1-7, Taf. XXII. 1-3; Seusa: Ciuta 2005, Pl. 56, 8-9, Pl. 57, 9, Pl. 59, 3-6; a fiatalabb fázisban Lep Zaharia 1962 stb). Már a korábbi, kisméretű ásatások közlői is megemlítették, hogy a barbotin ráfröcskölt vátozata másokkal együtt inkább a fiatalabb időszakra jellemző, és meglehetősen szórványosan található (Trogmayer 1964, 83; 1968, 9-10; Raczky 1983b, 166; Paluch 2005, 18-19; 2010, Fig. 7-8; 2011, 53). Legáltalánosabban a Starcevo-kul- túra teljes elterjedési területén alkalmazták, kezdetben az Észak-Balkánon, főleg azonban a késői időszakban, amikor a késő Starcevo kerámia (Spiraloid fázis) felszíni kialakításának egyik meghatározó jellegzetességévé vált (Dimitrijevic 1974, 1. t. 5-7, 10. t. 1-7 stb.; Petrovic 1984/85, 9-25; 1987, 13-28; Kalicz 1990, 66-67, 74-77; Kalicz et al. 2007, 9. kép 3-8, 10-13, 15. kép 5-17, 16. kép 1-15). Valószínű, hogy ez a felületi kialakítás a késő Starcevo embereinek hatására a Körös-kultúra késői időszakával részben párhuzamosan kezdett terjedni a Dunántúlon (pl. Budapest-Aranyhegyi úton), majd DNy- Szlovákiában a Bicske-Bina/Bény fázis idején. Jelentős időrendi hangsúlyt tulajdonít Juraj Pavúk az ismertetett, különlegesnek látszó felületkialakításnak, amely Szlovákia területén meglehetősen ritka jelenség (Pavúk 1980, 7-90; 2004, 71-82, Fig. 3, 4; Pavúk-Farkas 2013, 213-236, Abb. 3).13 A magyar kutatók szerint azonban a Szatmár- csoport (AVK I. fázis) fejlődése a szlovákiai Vonaldíszes Kerámiáéval egy időben, párhuzamosan haladt. A díszítéshez közelebb álló másfajta felületi kialakítás is talán a fent említett technikai feladatot szolgálta. Ezek között leggyakrabban jelentkezik a valószínűleg jól kihegyezett csontárakkal, tűhegyekkel, esetleg kagylóhéjjal berótt rövid függőleges és ferde vonalkázás (107. tábla 1, 4, 6; 52. tábla 2, 4-5, 11; 53. tábla 2, 5-6; 61. tábla 6,9; 73. tábla 10-11; 81. tábla 5, 8-12). A másik díszítéshez hasonlóan gyakori volt az egyes, vagy páros ujjheggyel becsípett, egyes, vagy páros körömmel bevágott, felületet kitöltő eljárás, amely ritkábban, vagy sűrűbben ] 3 Pavúk véleménye szerint a késő Starcevo időszakban érte el a fröcskölt barbotin készítése Szlovákiát, a Bicske-Bina fázis idején. Szerinte ezt megelőzően a Hurbanovó és Nitra fázis idején a szlovákiai legidősebb Vonaldtszes Kerámia kezdete megegyezett a korai Starcevo kezdetével. A „pszeudo” barbotin csak a Milanovce-fázisban jelent meg, amelyet ő a szlovákiai korai Vönaldíszes Kerámia utolsó fázisának vél. A magyar kutatás ezt a véleményt nem fogadja el.
