Kalicz Nándor - Koós Judit: Mezőkövesd-Mosolyás. A neolitikus Szatmár-csoport (AVK I) települése és temetője a kr. e. 6. évezred második feléből - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 9. (Miskolc, 2014)

A Mezőkövesd-Mocsolyáson felszínre került agyagtárgyak vizsgálata

48

Kalicz Nándor-Koós Judit

44-47. kép. Egyenes és görbevonalú díszű edények Figs 44-47. Vessels decorated with rectilinear and curvilinear patterns

47

a tálformához közelálló mély fazekakon alkalmazták. Természetesen a díszített edények mellett ugyanazokban a formákban számos díszítés nélkülit is készítettek. A különleges agyagtárgyak karcolt díszítését a tárgyak bemutatásakor már elemeztük, vagyis ebben a fejezetrészben csak a háztartásban használt edények mintakincsével foglalkozunk (44-47. kép).

Az egyenes vonalakból, vagy ezek összesítéséből létrehozott mintázat az edények egyik leggyakoribb díszítési technikája (105. tábla 1—31). Legegyszerűbb motívum az edény (főleg kónikus tálak, fazekak) pereme alatt vízszintesen körbefutó, egyetlen karcolt vonal (105. tábla 8, 10, 12-13, 15, 24; 31. tábla 8, 10; 32. tábla 6 stb.). Számos esetben ez a vonal lezárja a perem felé az edény felületét borító díszítést (105. tábla 8, 10, 12-13; 31. tábla 14, 17, 19; 33. tábla 2). A körülfutó vonal néhányszor csőtalpas edények talprészén is megfigyelhető. Ilyenkor a tálrészen más típusú, szögletes, vagy hullámvonalas díszítést alkalmaztak (105. tábla 25; 36. tábla 10; 37. tábla 5; 45. tábla 4, 6; 94. tábla 5, 9). Gyakran hiányzik a perem alatti vízszintes záróvonal a mocsolyási edényeken, így a motívumok szabadon futó díszítést alkotnak (105. tábla 5-7, 21-23, 25; 32. tábla 1-2, 10 stb.). A legszerényebb motívumok csak egy vonalból, vagy legfeljebb két rövid, fordított V-alakú mintából állnak (105. tábla 7, 23; 60. tábla 7; 94. tábla 7). Ugyancsak egyvonalas minta a vízszintesen, vagy függőlegesen haladó zegzugvonal, amelyek megjelennek az edények egyedüli mintáiként is a perem alatt, vagy igen lazán az edény alján (105. tábla 20-22; 42. tábla 6-7; 43. tábla 5; 45. tábla 8, 10-11;

94. tábla 1,4 stb.). Leggyakoribbak a szögletesen húzott vonalakból létrehozott motívumok, amelyek túlnyomó része általában laza meandroid szalagokat alkot. Ezek ugyan nem mindig szabályosak, de kétségtelen, hogy a szándék a meander, vagy legalábbis ahhoz hasonló meandroid létrehozása lehetett. A szalagok mindig üresek, illetve tágasak (105. tábla 1-31). Ez a díszítésmód általánosabb a plasztikán, és főleg a kis oltárokon (lásd az oltároknál) (105. tábla 1-4; 95. tábla 1-7 stb.). Ezeken kívül a szögletesen megtört vonallal keretezett motívumok sokféle változata található a mocsolyási edényeken (105. tábla). így az egyszerű, széles V-alakú szalagban középen, hosszában húztak karcolt vonalat (105. tábla 5-6; 93. tábla 1, 14), de megvan a kereszt alakú szalag (105. tábla 31;

95. tábla 15), a rombusz (105. tábla 9; 98. tábla 7), és az ún. „nyílhegyminta” előzménye is (105. tábla 29; 87. tábla 15; 93. tábla 19). Ezt az utóbbi díszítőmotívumot főleg a késő AVK időszakában alkalmazták. Gyakori a kiegészítő rövidebb vonalak használata, amelyek alkalmazkodtak a főminta vonulatához, pl. laza meandroid és ennek többféle, bonyolult változata. Meglehetősen ritkán állapítható meg, de előfordul néhány edény díszítésénél a felületes, elnagyolt kivitelezés is. Meglepő módon az idolok esetében jóval gyakoribb az elnagyolás (6. tábla 4; 7. tábla 7-8, 10; 10. tábla 3).