Kalicz Nándor - Koós Judit: Mezőkövesd-Mosolyás. A neolitikus Szatmár-csoport (AVK I) települése és temetője a kr. e. 6. évezred második feléből - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 9. (Miskolc, 2014)

Függelék - K. Zoffmann Zsuzsanna: A Szatmár-csoport Mezőkövesd-Mocsolyás lelőhelyről származó embertani leletei

A SZATMÁR-CSOPORT MeZOKÖVESD-MoCSOLYÁS LELŐHELYRŐL SZÁRMAZÓ EMBERTANI LELETEI 303 csakis egyedül a vizsgálati anyag fragmentáltsága okozza, s minden bizonnyal nem tükrözi a mocsolyási népcsoport táplálkozási szokásait, illetve életkörülményeit. Fontos megállapítani, hogy sem a koponyákon, sem a vázcson­tokon, semminemű erőszakos, korábbról származó és be­gyógyult, vagy esetleg halált okozó sérülés nyoma nem volt megfigyelhető, s ez vonatkozik a nem sírokból, ha­nem gödrökből származó leletekre is. A SOROZAT MORFOLÓGIAI ÉS METRIKUS JELLEGEI A sorozattöredékre jellemző fragmentáltság, a csontok töredékes, hiányos volta miatt az embertani analízis sokszor csak részben volt elvégezhető. Különösen vo­natkozik ez a sírokból származó embertani anyagra; a gödrökben, nagyobb mélységben, védve az erózió és rég­múlt, illetve recens földmunkáktól, a leletek sokkal jobb megtartási állapotúak maradtak. 8. táblázat: A mocsolyási leletek legfontosabb koponyaméretei és koponyaindexei MARTIN-SALLER 17/216 18/287 férfi nő 1. 186­5. 7.­­8. 147­9. 97 94 10. 117 113 11.­12. 119 13. 105 16.­­17.­20.­­23.­­24.­25.­26. 140­27. 135­28.­29. 117­30. 115­31.­­40.­­43. 106 99 44.­45.­­46.­­47.­8. táblázat, folytatás 48. 69 60 50. 51.d. 51.S. 40 52.d. 52.s. 34 54. 27?­55. 50 44 57.­­60. 61. 62 62. 63. 34 65. 108 66. 96 92 69. 34 27 70. d. 61 51 71a d. 41 29 8/1 79­17/1­17/8­20/1­20/8 9/8 66 47/45 48/45­52/51 d.­52/51 s. 85,00 54/55 54 A hiányos adatok alapján nehéz a Mocsolyáson temetkező közösség embertani arculatát részleteseb­ben felvázolni (8-9. táblázat), a tipológiai heterogenitás azonban még ilyen körülmények ellenére is nyilvánvaló. A közösségben egy robusztus, magas termetű (férfiak: 13/197, 22/353, nők: 2/75, 8/192, 19/341) és egy gracilis, alacsony termetű variáns (nők: 11/195, 18/287, 20/344, 23/365) élt egymással párhuzamosan. Hogy nem elsőd­legesen sexuális dimorfizmus okozza a kettőséget, azt az bizonyítja, hogy míg a gracilis, alacsony termetű változat csak a nők körében jelentkezik, addig a magas termetű robusztus variáns képviselői a férfiak, de ugyanakkor, csaknem azonos arányban, a nők között is előfordulnak, az utóbbiaknál természetesen valamivel gracilizáltabb változatban. A robusztus típusvariáns fő jellegzetessége a magas termet mellett, az igen hosszú, dolicho-hyperdolichokran agykoponya és a keskeny-magas, lepto-hyperleptomorph arc. Tipológiai párhuzamaikat az AVK népcsoportjá­nak képviselői között találhatjuk meg pl. Felsővadász

Next

/
Oldalképek
Tartalom