Kalicz Nándor - Koós Judit: Mezőkövesd-Mosolyás. A neolitikus Szatmár-csoport (AVK I) települése és temetője a kr. e. 6. évezred második feléből - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 9. (Miskolc, 2014)
Függelék - T. Biró Katalin: Mezőkövesd-Mocsolyás: A kőanyag értékelése
Mezőkövesd-Mocsolyás: a kőanyag értékelése 251 hogy az egyszerű élbetétek között is gyakori a trapéz alakú forma, különösebb megmunkálás (retus) nélkül is. Feltűnően kevés a vakaró (4%), míg a különféle hegyek (4%) és fúrók (5%) mennyisége, neolit anyagban, kifejezetten magas. Jellegzetes elemek a szegmensek (1%) és a kaparok (2%), mindkét kategória alacsony darabszámmal. A különleges eszközök aránya viszonylag jelentős (3%). Összességében rendkívül változatos, magas feldol- gozottságű kőiparral van dolgunk. Retusált szilánkok és pengék A retusált szilánkok és pengék adják az eszközkészlet zömét. Gyakori jelenség a használati kopás is, ami - különösen obszidián esetében - néha nehezen különíthető el a szándékos retustól. A retusált pengéken és szilánkokon gyakran találunk sarlófényt és nyélbe foglalásra utaló szerves anyag maradványokat a felületen (345, 593). Az alapformák közül kiemelten leggyakoribb a penge (37 db) és a pengetöredék (17 db). A retus helyzete többnyire laterális és előlapi (223, 469), de van hátlapi (156, 216, 639) és előlapon és hátlapon is megjelenő retus is. (135, 209, 236). Viszonylag gyakori a nyelezés (53, 188, 192, 248), hornyolás (379) és a karéjos vagy fűrész jellegű retus (224, 187, 417). Időnként disztális retussal is találkozunk, tompa szögben (349) vagy lekerekítve a végeket (579). Csonkított eszközök A csonkított eszközök szilánk, penge, kés jellegű szilánk és pengeszerű szilánk alapformán egyaránt előfordulnak. Gyakran egyéb, jellemzően laterális szélretussal kombinálva fordulnak elő (46,222); előlapi/hátlapi retus együttes alkalmazása is megjelenik (690). A csonkítás szokás szerint többnyire a disztális végen van, de akad a bázis felőli oldalon is (279, 434). Több csonkított eszköz is nyelezett és gyakori rajtuk a sarlófény (635, 1112) és a feltehetően szerves maradvány is (67, 635). Hegyek A mocsolyási kőanyag jellegzetes elemei a különféle hegyek (68, 140, 143, 146, 247, 253, 358, 845). Ez a típus a fiatalabb kőiparokban, így a vonaldíszes kerámia kultúra helyi csoportjainál és a késő neolitikus lengyeli kultúrában, vagy a neolit teli-kultúrák anyagában erősen háttérbe szorul, és csak a középső rézkortól lesz ismét jelentős az őskori pattintott kőeszközök formavilágában. Funkcionálisan valószínűleg a hegyekhez kell sorolnunk a trapézok egy részét is (ld. Vörös 1987), bár tipológiai besorolás tekintetében nem ezt követtem. A mocsolyási hegyek között kiemelkedő és különleges a MNM állandó kiállításán is bemutatott levél alakú szimmetrikus szilánkon készült csiszolt felületű nyílhegy (358). A további hegyek között apró, epipaleolit hagyományokat idéző tompított példányokat (68, 253) és a finom kidolgozású fúrók formavilágával rokon példányokat találunk (247, 845). Fúrók További jellegzetes elemek a kőiparban a fúrók (112, 215, 227, 251, 321, 389, 548, 573, 607, 643). A legszebb példányok - fúróhegyek - a „hegyek” kategóriájába kerültek, a fúróként meghatározott darabok között több az alkalmi jellegű, szilánkon/pattintékon készült atipikus forma (112, 215,548). Arvésők Viszonylag gyakori az árvéső, különösen a vésőpattin- ték. Az árvésők egy része magkőmaradékon készül (448, 791), többnyire szilánk jellegű alapformán (200, 824). A pengén vagy pengeszerű szilánkon kialakított árvésők mennyisége az ipar „pengés” jellegéhez képest alacsony (250, 774). Vakarák A mocsolyási leletegyüttes feltűnően szegény vakarákban. Ez az eszköztipus a teljes újkőkor idején elterjedt és gyakori, a késő neolitikumban egyenesen domináns. Ehhez képest a mocsolyási vakarák alárendelt mennyiségben vannak jelen. A vakarák között is elkülönül egy vakaró/szegmens kombinált eszköz (706), ami inkább a lelőhelyre jellemző trapéz és szegmens formák közé tartozik. A vakarák aszimmetrikusak, gyakran készülnek szilánkon, pattintékon vagy pengeszerű szilánkon (60, 249, 252, 475, 510, 689, 785) az egyetlen tipikus pengevakaró (510) a lelőhelyen idegen forma és nyersanyag. Kaparok A kaparok archaikus elemek a kora neolit pattintott kőanyagban, amit másutt is sikerült megfigyelni (Vörs, Szentgyörgyvölgy, Gubakút: Biró 2002, 9. táblázat). A mocsolyási darabok szilánkon vagy kés jellegű szilánkon készültek (413, 840, 846, 856, 1006). Egyenes élű, késszerű, archaikus forma a jellemző. Trapézok A leletanyag talán legjellemzőbb, leglátványosabb elemei a trapéz (kettősen csonkított, többnyire pengén kialakított élbetét). Gyakoriságban közvetlenül követi az egyszerű retusált pengéket és szilánkokat; 12%-át teszi ki az összes retusált eszköznek, ami nagyon magas arány. A képet tovább gazdagítja, hogy a pengék töredékein kialakított élbetétek jelentős része retus nélkül is trapéz alakú, egyik oldalán ferdén csonkítva (436, 870) vagy minden alakító retus nélkül is (747, 760). A mocsolyási trapézok szinte kivétel nélkül pengén, esetleg pengesze- rü szilánkon készültek (13, 65, 70, 165. 217, 228, 255, 302, 350, 391, 470, 504, 526, 578, 596, 660, 661, 699, 715, 749, 762, 783, 858, 871). A nyílhegyekkel való
