Kalicz Nándor - Koós Judit: Mezőkövesd-Mosolyás. A neolitikus Szatmár-csoport (AVK I) települése és temetője a kr. e. 6. évezred második feléből - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 9. (Miskolc, 2014)
Függelék - T. Biró Katalin: Mezőkövesd-Mocsolyás: A kőanyag értékelése
Mezőkövesd-Mocsolyás: a kőanyag értékelése 249 2b. táblázat: Mezőkövesd-Mocsolyás, típus-nyersanyag táblázat - késő bronzkori objektumok Típuskód/ Nyersanyagkód i 41 57 58 953 957 999 Összesen (db) A9 1 1 B3 1 1 B4/9 i 1 B7 i 1 kas. 1 1 ka\9 1 1 őri. 15 1 1 17 összesen (db) 2 1 16 1 1 1 1 23 A további periódusok a következőképpen alakulnak: Késő bronzkori kőeszközök A késő bronzkori objektumokból előkerült kőeszközök száma rendkívül csekély, összesen 23 darab. Típus és nyersanyag szerinti megoszlása a 2b táblázaton és az 1. ábra összefoglaló grafikonon látható. A császárkori/szarmata objektumokból összesen 231 darab kőeszköz került elő: kulturális megfontolásokból valószínű, hogy a 61 darab pattintott kőeszköz ebbe szórványként keveredett. Ugyancsak a neolit horizonthoz sorolható a néhány jellegzetes csiszolt kőeszköz (452, 502, 569, 1153) és a valószínűleg a szerszámkövek egy része is. (2c táblázat és a 1. ábra összefoglaló grafikon). A „Vegyes” objektumok és egységek részben ténylegesen kevert anyagú, részben pontosan azonosíthatatlan korú objektumok és egységek anyagát tartalmazzák. A típus- és nyersanyag megoszlási adatokból egyértelmű, hogy ezekben is a meghatározó elem a korai neolitikus leletanyag volt. Összesen 167 kőeszközt soroltunk ebbe a kategóriába (1. ábra összefoglaló grafikon). Az összesítésből látható, hogy a pattintott kőeszközök darabszáma látványosan legnagyobb a koraneolit anyagban. A grafikon jól mutatja a leletanyag magas feldolgozottságát is a pattintott kőeszközökön belül (pengék: 286 db, 20,5%; retusált eszközök: 205 db. 14,6% a teljes anyagban. Csak a pattintott kőeszközök körében ez az érték 32,7% (pengék) 23,5% (retusált eszközök). A „súly” (-maximális befoglaló térfogat, MTV) értékek esetében a szerszámkövek mindenütt dominálnak. TIPOLÓGIA Pattintott kőeszközök A leletanyagon belül a pattintott kőeszközöket egységként lehet kezelni, annak ellenére, hogy a késő bronzkori objektumokból is került elő néhány ide sorolható darab (2b táblázat és az 1. ábra a, c összefoglaló grafikon). A bronzkori objektumokban előkerült pattintott kőeszközök feldolgozottsági foka alacsony (nincs közte retusált kőeszköz); sem típus, sem mennyiség szempontjából nem befolyásolják lényegesen a leletanyag összképét. Az újkőkori pattintott kőeszközöket vizsgálva, elsődlegesen szembetűnik a kőeszközanyag magas feldolgozottsági foka. Mindössze 11 db 0,7% pattintott kőeszköz nyersanyag és összesen 29 db 2,0% (!) magkő és magkőmaradék található a leletanyagban. A magkőtech- nika általában fejlett, kúpos pengemagköveket és ezek megmunkálási maradékait (magkőcsúcs-szilánk, tabletta 1. rajzos tábla/1, 4, 5) találjuk a leletanyagban. Ezt a képet erősíti a „blank” (eszköz alapforma penge+szilánk) formák megoszlása is, jellemzően a pengés ipar arányába mutat eltolódást. Az eszköz alapformák közül 79,5% penge, 18,5% szilánk és csak 4 db 1,9% magkő vagy magkőmaradék (2. ábra). A szilánkok közt, különösen az obszidián szilánkok esetében, sok a kortexes darab és a kortex aránya is magas (összesen a felület kb. 5%-a borított kortex-szel, a kortexes darabok esetében 18%, a kortex-szel borított darabok száma 162 az összes obszidián 27%-a). A retusált eszközök között is jelentős a részben kortexszel fedett darabok mennyisége (33 db 20%). A másik nagy összetevő, a limnokvarcit esetében a nyersanyag felhasználás a korábbi feldolgozás során szintén nagy feldolgozottságú ipart mutatott (Biró 2002 7. táblázat), amihez képest az új adatfelvétel a technológiai típusok (szilánk, magkő, nyersanyag) irányában tolta el az összképet. A mezőkövesd-mocsolyási leletanyag a pattintott kőanyagokon belül ennek ellenére a magas feldolgozottsági fokú iparok közé tartozik. A retusált eszközök összesítésére korábban már volt alkalom (Bíró 2002 7-9 diagram). A retusált eszközök száma az új adatfelvétellel nem módosult jelentősen (mindössze 3 új retusált eszköz a 432 új adat között (38 pattintott, 11 csiszolt kőeszköz és +83 „szerszámkő”). A jellemző típusokat a következőkben adhatjuk meg (3. ábra); A leggyakoribb típus a retusált szilánk és penge (50%). Ezt követi, közel egyenlő mennyiségben, a trapéz (12%), árvéső (10%) és a csonkított eszközök (9%). Afeltűnően gyakori trapézok számát ésjelentőségét emeli,
