Kalicz Nándor - Koós Judit: Mezőkövesd-Mosolyás. A neolitikus Szatmár-csoport (AVK I) települése és temetője a kr. e. 6. évezred második feléből - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 9. (Miskolc, 2014)
A Mocsolyáson feltárt objektumok
18 Kalicz Nándor-Koós Judit felületű, barna színű, pelyvás soványítású, jól iszapolt. M: 6,2 cm, szá: 8,8 cm (33. tábla 2). 16. Kis tálka kissé profilált, ívelt peremmel. Érdes felületű, pelyvás soványítású, rosszul égetett. Világosbarna színű, alján fekete foltok. M: 4,0 cm, szá: 6,7 cm (33. tábla 3). 17. Közepes méretű kónikus tál. Érdes felületű, pelyvás soványítású, világosbarna színű, szürke foltokkal. M: 8,5 cm, szá: 16,0 cm (33. tábla 4). 18. Közepes méretű, deformált, ívelt testű fazék. Durva, érdes felületű, apró kaviccsal és pelyvával soványí- tott. M: 13,0 cm, szá: 10,0 cm (33. tábla 5). 19. Nagyméretű, ívelt vállú, szélesszájú fazék. Négy bütyök díszíti. Sima felületű, apró kaviccsal soványított, jól iszapolt, világosbarna színű, nyakán szürke foltokkal. M: 20,3 cm, szá: 24,5 cm (33. tábla 6a-b). 20. Közepes méretű, vastag falú, kónikus mély tál. Érdes felületű, kaviccsal soványított, világosbarna színű, szürke foltokkal. Felületén kormos sávok. M: 17,0 cm, szá: 28,0 cm (33. tábla 7). 21. Nagyméretű, vastag falú, megnyúlt, bikónikus alakú fazék. Ujjal huzigált, érdes felületű, pelyvás soványítású, kissé deformált. Hasán négy, osztott bütyök. Világosbarna színű, fekete foltokkal. M: 52,0 cm, szá: 25,0 cm (33. tábla 8). 22. Közepes méretű, széles, négyszögletes szájú fazék. Érdes felületű, pelyvás soványítású, világosbarna színű, nyakán szürke foltokkal. Nyaka alatt négy hegyes bütyök. M: 18,5 cm, szá: 18,5 cm (33. tábla 9). 23. Közepes méretű, hengeres nyakú csupor. Tompított bikónikus alakú, hasa négyszögletesedő, sima, fényezett felületű, jól iszapolt, pelyvával soványított. Világosbarna színű, szürke foltos. Díszítése ritkásan húzott, ferde meandroid karcolt vonalak. M: 16,0 cm, szá: 12,7 cm (34. tábla 1). 24. Közepes méretű, vastag falú, kónikus, csak alján furdalt szűrőedény. Világosbarna-fekete foltos. Simított felületű, pelyvával soványított. M: 8,4 cm, szá: 22,4 cm (34. tábla 4). 25. Nagyméretű kónikus tál. Érdes, ujjal huzigált felületű, világosbarna színű, koromfoltokkal. M: 13,3 cm, szá: 33,0 cm (34. tábla 10). A 4. ház edényei (167. objektum) 1. Közepes méretű, sima felületű, apró kaviccsal soványított, négyszögletes szájú, virágcserép alakú edény. Vörösesbarna-fekete foltosra égett. Karcolt meandroid vonalak díszítik. M: 15,7 cm, szá: 18,0 cm (98. tábla 10). 2. Kisméretű, érdes felületű, kaviccsal soványított, vörös színű pohár. Pereme alatt karcolt zegzug minta (159. császárkori objektum, B és U szelvény határán, a 3. ház paticsomladékába beásva). M: 5,6 cm, szá: 6,3 cm (98. tábla 15). A feltételezett házat kísérő gödrök edényei, amelyek minden valószínűség szerint a leégés nélkül elpusztult házból származnak A vonaldíszes kerámiák európai településein általánosan ismert gyakorlat volt, hogy az építményeket hosszabb vagy rövidebb, összefüggő vagy megszakadozó, árokszerű gödrökkel övezték, leginkább a hosszoldalukon. Követték a hosszanti árkok az építmény mindkét oldalát, de esetenként csak az egyik oldalán találhatók meg. Sok esetben nincs árok, csak a mélyre ásott masszív oszlopok helyei maradtak meg az egykori házakból, de az ilyen maradványok nyújtják a legmegbízhatóbb adatokat az épületek szerkezetéről és alakjáról. Számos helyen azonban a faállomány szűkössége miatt, vagy más okból könnyebb szerkezetet emeltek a házaknak, melyek oszlopai nagyrészt vékonyabbak voltak és nem érték el az altalajt. Ilyen esetekben csak az esetleg szórványosan megmaradt, vagy szabályos sorokat alkotó oszlophelyek alapján lehet épületre következtetni, sőt nem egy esetben teljesen hiányoznak a bizonyító cölöplyukak. Ez a jelenség is megtalálható a vonaldíszes kerámiák teljes területén. A párhuzamos oszlopszerkezetek és a kísérő gödrök együtteseit legközelebb a füzesabony-gubakúti lelőhelyen és a környező többi, hasonló korú lelőhelyen figyelte meg Domboróczki László (Domboróczki 1997, 19-27; 1999, 26, 1. kép; 2001a, 67-94, és 1-12. t.). A mocsolyási leégett házak csoportjánál, főleg az észak- nyugati 1-3. háznál feltűnő az oszlophelyek hiánya vagy ritkasága, míg a délkeleti részen, a 4. és 5. háznál szórványosan megmaradt több cölöplyuk is az építmények szerkezetének bizonyítására, az égett paticsokon látható lenyomatok tanúságán kívül (3. tábla és 2. melléklet). 310. objektum a 29. szelvényben + 419. objektum a 40. szelvényben A két objektum végei mindkét irányban túlnyúlni látszanak az egykori ház hosszúságánál (13,5 m). Szélessége körülbelül 2,3 m volt, amelyet a császárkori beásások 4,3 m-re bővítettek. Sekély gödör, mélysége az ásatási felszíntől számítva 25-52 cm. A helyszínrajz teljes összeállítása és részletes vizsgálata alapján figyeltünk fel az ÉNy-DK-i irányban húzódó 310. objektumra (4. tábla 5). Valószínűleg egy szarmata kori kerek objektum szakította meg a hasonló irányú, alakú, sőt mélységű és hasonló feltöltésű, csak valamivel rövidebb, 11,4 m hosszúságú gödröt. Az eltérő idejű feltárás miatt önállóan a 40. szelvényben a 419. objektum megjelölést kapta (11,5 x 3,5 m), (4. tábla 6). Mindkét gödör (vagy gödörrész) rendkívül sok leletanyagot tartalmazott. Az összefüggés olyan erőteljesnek látszott, hogy emiatt egyetlen, mintegy 25 m hosszú objektumnak tekintjük őket. Meglepő volt, amikor az ismertetett 310. és 419. gödörtől (gödörrészektől) ÉNy-ra mintegy 11 m távolságban, az előbbiekkel párhuzamosan és ugyanúgy ÉNy-DK-i irányban futó gödröket
