Kalicz Nándor - Koós Judit: Mezőkövesd-Mosolyás. A neolitikus Szatmár-csoport (AVK I) települése és temetője a kr. e. 6. évezred második feléből - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 9. (Miskolc, 2014)

A Mocsolyáson feltárt objektumok

12 Kalicz Nándor-Koós Judit DK-felé túlnyúlt az 1. ház a 2/b szondán, melyben nem találtuk meg a paticsomladékot, de feltártunk olyan kis gödröket, melyek bőven tartalmaztak paticsrögöket. A neo­litikus leletek objektum nélküli dúsulása paticsrögökkel keveredve a 24. szelvénynek a szondával érintkező DNy-i részén arra mutat, hogy talán ott végződött az 1. ház. 1. ház (105/a objektum) A feltárási állapotot hitelesíti, hogy szinte minden egyes paticsdarabot lerajzoltunk. Az égett paticsos felület el­foglalta a teljes K szelvényt, az L szelvény déli harmadát, valamint a G szelvény délnyugati sarkát. Csak csekély összefüggő törmelékfelülettel nyúlt át a ház délnyugati része az N és O szelvényekbe. Valószínű, hogy egy szé­les, északnyugati irányba húzódó sáv mentén még tovább sodródtak kisebb paticscsomók, a több edényhez tartozó töredékekkel együtt az O szelvényen keresztül a P szel­vényig. Az M és P szelvények humuszrétegében már sok neolitikus cserép jelentkezett, de a feltételezett gödör még nem érte el az altalajt (O objektum, az M és P szel­vények határán). Rábontást végeztünk az ásatás utolsó napjaiban (mintegy 2x3 m-es felületen), amelynek az altalaján megjelent a neolitikus gödör foltja. A rábontás teljes szélességét elfoglalta a gödör. Alját, amely lefelé szűkült, 180 cm mélyen találtuk meg. Nagy mennyiségű neolitikus leletanyagot tartalmazott, valamint rengeteg paticsot, ami feltehetően a közeli, leégett 1. házból szár­mazhatott (105/a objektum). Az 1. épület északi határát talán azért nem találtuk meg, mert azt a későbbi korok beásásai elpusztíthatták. Az N szelvény megmaradt déli részén, a ház szintjétől kb. 30 cm-rel mélyebben kisebb paticsfolt egy részének simított felületét figyeltük meg. Az elbontás során úgy tűnt, mintha egy kisebb gödörben hevemének a paticsok (cölöpgödör?). A K szelvény déli felén, a paticsréteg bontása közben, a vastagabb részben összefüggő faldarabok tűntek elő két rétegben is. Külsejük durván simított vagy ujjal huzigált, középső rétegükben ág, vagy vékonyabb oszlop lenyomatával. Dőlési irányuk arra mutatott, hogy ez a falrész befelé dőlt. Az áglenyo- matos paticsokon kívül voltak koloncszerű rögök is, mintha fecskefészekszerű vertfalból származnának. Mint fentebb már említettük, a bontás során szorosan egymás mellett találtuk a paticsdarabokat, amelyek nagyobb számban kerültek elő simított felülettel, belső rétegükben pedig áglenyomatokkal. A padló nem volt letapasztva, de sok szerves anyagot tartalmazott a mindenkori járószint. A rajta talált tárgyak (edények, kőbalták stb.) jelzik az utolsó járószintet. A2/b szondában lehetett az 1. házDK-i vége, amit talán a felszín közeli állapot és a csekély mélység miatt a munkagép a humuszolás során elpusz­tított. Azonban a ház egykori jelenlétére utal a 2/b szon­da északi és déli falánál, a szonda aljánál kibontott 66. és 67. gödör, amelyek paticsdarabokat, neolitikus csere­peket és állatcsontokat tartalmaztak. Ezt a feltevést erő­sítheti meg a 25. szelvény északnyugati sarkában (a 2/b szonda mellett) az altalajt el nem érő, a ház irányában szétszóródott sok cserép, melyek a házat lezáró, de az altalajt el nem érő objektum (gödör) jelenlétéről tanús­kodnak. Ennek megfelelően a ház hosszát dél felől a 67. objektumtól a nagy paticsfolt északi széléig mérve 10 m hosszúságot kapunk. Tovább haladva, az összefüggő edénytöredékeket és paticscsomókat is figyelembe véve, talán a 15 m-t is elérhette a ház hossza. Szélességéről a későbbi korok bolygatásai miatt csak annyit állíthatunk, hogy legalább 5 m körüli lehetett. A kiterjedt későbbi rongálások ellenére több meg­figyelést is tehettünk a házakkal kapcsolatban. A feltárt területen, a helyszínrajzon látható házroncsok alapján, mint fentebb már bemutattuk, öt leégett épület maradvá­nyait azonosíthattuk. Ezt figyelembe véve érvénytelen az első kísérlet a házak formájának és méretének meghatá­rozására, mivel a korábban feltételezett három építmény helyett (Kalicz-Koós 1997b, 125-135, Abb. 2; 2000a, 2. kép) négy, sőt öt ház maradványát lehetett elkülöníteni (3. tábla, 2. melléklet). Az egyidejű leégés oka, hogy az épületek szorosan egymás mellett álltak. A korábbi meg­kövesedett véleményekkel ellentétben a lelőhelyen már a középső neolitikus Szatmár-csoport, vagyis az Alföldi Vonaldíszes Kerámia kultúrája legkorábbi időszakában (Kr. e. 6. évezred második fele) felmenő falú, oszlopos vázú, husángokkal, ágakkal, náddal erősített, agyagfalú épületeket emeltek a mezőkövesd-mocsolyási megfigye­lések szerint. Ez az építési mód az alföldi paraszti társa­dalmakban a 19-20. századig fennmaradt, és a neolitikus népesség technikai fejlettségét, valamint gyakorlatát bi­zonyította. A házak pusztulásakor keletkezett, heves égés kel­tette magas hőfokot bizonyítják azok a kőtárgyak (őrlő­kövek és obszidián magkövek), amelyek éppen emiatt szétrobbantak (7-8. kép). Figyelemreméltó, hogy az 1. ház nyugati, de a keleti szélénél is egymás közelében több diszkosz alakú orsó­gombot és körte alakú agyagnehezéket találtunk, amelyek alapján a fonás és szövés gyakoriságára gondolhatunk (17. tábla 1-2; 20. tábla). Ennek meglétét bizonyítja több edénytöredéken megmaradt textillenyomat is (103. tábla 1-2). A fonás agyagból készült kellékei minden házban megmaradtak. A különböző anyagokból készült használati, és a rítussal kapcsolatba hozható leletek a paticsok között, a járószinten és a ház mellett fordultak elő. Ezek közül a hangsúly kedvéért néhányat külön is megjelöltünk. Különösen nagy mennyiségben halmozódtak fel a ház szélein a cseréptöredékek. Meglepő volt a miniatűr edé­nyek nagy száma, nemcsak ennél a háznál, de az összes építmény maradványánál is. A fent említett jelenségek ismétlődtek meg a 2. ház (105/b objektum), korábban az 1. ház keleti része patics-

Next

/
Oldalképek
Tartalom