Boldizsár Péter-Kocsis Edit-Sabján Tibor: A diósgyőri vár 16–17. századi kályhacsempéi (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 8. Miskolc, 2010)
A DIÓSGYŐRI VÁR TÖRTÉNETE A 16-17. SZÁZADBAN
7 A DIÓSGYŐRI VÁR TÖRTÉNETE A 16-17. SZÁZADBAN A diósgyőri vár a 16. század első negyedében még a mindenkori magyar királyné birtokában volt. II. Lajos király özvegye, Mária királyné amikor a mohácsi csatavesztés után elhagyta az országot, a várat Pemflinger Sebestyén borsodi főispánra bízta. Lehetséges, hogy a 16. század első felébe sorolható kályhák némelyike még a királynéi birtoklás idejében épült, és a kevésbé reprezentatív helyiségek fűtését szolgálta. 1536-ban Szapolyai János király foglalta el a várat, és azt a borsodi ispánná kinevezett Balassa Zsigmondra bízta. János király halála után Balassa Zsigmond I. Ferdinándhoz pártolt, aki 1540-ben húszezer aranyért átadta neki a várat. 1560-ig, Balassa Zsigmond haláláig gazdag főúri udvartartás színhelye lehetett a vár, ahol az 1541. után Budáról a Felvidékre költözött késő reneszánsz műhelyek kályháit állíthatták fel. Balassa Zsigmond özvegye, Fáncsy Borbála 1561ben tízezer aranyért visszaadta a kincstárnak a várat, de 1563-ban bekövetkezett haláláig még a várban lakott. 1 Technikai és stílus jegyeik alapján a század elejétől 1560-ig terjedő időszakban készülhettek a legkvalitásosabb kályhák: a régies csempés-dongás típusú, a cipóscímeres típusú, és a vegyes mázas technikával készített kályhák. Az egyik cipós-címeres csempén fennmaradt (15)4l-es évszám is ezt erősíti meg. Valószínű, hogy a század közepe táján már a Miskolci Mihály nevével jelölhető műhelykor is megkezdte működését. 1560-tól az évszázad végéig a vár helyzete nagyot változott. 1563-ban, amikor Fáncsy Borbála halála után a kincstár visszavette a birtokot, az még rendkívül gazdag uradalommal rendelkezett. A királyi kamara 1564-ben Perényi Gábornak adta részben adományként, részben zálogba a várat és birtokát. 1567-ben, Perényi halálakor mindez özvegyére, Országh Ilonára szállt, s mivel ő maga gyermektelen volt, ezt húgára. Borbálára örökítette tovább, aki pedig Török Bálint fiának, Ferencnek, a dunántúli hadak főparancsnokának a felesége volt. Törökéknek két lányuk volt: az idősebb Zsuzsannát Nyáry Pál, az ifjabb Eufrozinát Homonnai István vette feleségül. Közülük csak Nyáryéknak maradtak gyermekei: Miklós, Pál és Zsigmond, valamint az egyetlen lány, Borbála, aki Varkoch Györggyel kötött házasságában megözvegyülve később Haller Györgynek nyújtotta a kezét. 2 A Perényi és a Török család birtoklása idején a várban még rendezett viszonyok uralkodtak, ezek a nagyhatalmú családok kellő jövedelemmel rendelkeztek a vár fenntartásához. Ebben az időszakban még rangos felvidéki műhelyekből és a Miskolci Mihály nevéhez köthető műhelyből rendelhettek kályhákat. 1580 táján az egymással pereskedő tulajdonosok már a vár pusztuló voltát kezdik emlegetni. 1588-ban egy a magyarországi végvárak állapotáról szóló jelentésben Diósgyőrről ezt írják: „... a tető hiányos, az épület romos, nagy munkával lehetne csak helyrehozni." 3 A vár sorsát az 1596-os mezökeresztesi csatavesztés pecsételte meg végleg. A vesztes csata után Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem és több magas rangú menekülő is a várban keresett menedéket. Eger török megszállásával - amelyet éppen a Diósgyőrben birtokos Nyáry Pál kapitány volt kénytelen feladni - Diósgyőr is végvárrá vált, környékét gyakran sújtották török portyák. így nem csoda, hogy a vidék elnéptelenedett, a vár jövedelmek nélkül maradt. Ugyanakkor szükségessé vált a vár megerősítése is. A felvidéki generálisnak tett folyamodványra, amelyben a vár megerődítését és katonasággal történő megerősítését kérték a tulajdonosok, a generális így válaszolt: „.. .ha vagyon várok, oltalmazzák: ahol nem elégségösek reá, adják ő Fölségének, én ő Fölsége nevével megoltalmazom." 1598-ban a törökök ismét végigrabolták a vidéket, Szendrőt, Ónodot és Diósgyőrt is feldúlták. 1602-ben Nyáry Pálnak sikerült kieszközölnie, hogy Borsod és Torna megyéket az országgyűlés kötelezze a vár javítási munkáira. Az ekkor megindult javítási munkák kisebb nagyobb lendülettel a század első felében tovább folytatódtak. 1600-ban a megözvegyült Nyáry Pál nőül vette a szintén özvegy Várdai Katalint, s házasságukkal a kisvárdai vár is a tulajdonába került. Nyáry Pál 1604-ben Bocskai fejedelem oldalára állt, s részt vett a 17. század elejének harcaiban. 1605-ben kisvárdai kapitányként is említik. A vár birtokosai továbbra is a várban laktak, de a századforduló viharos éveiben nem valószínű, hogy sokat áldozhattak volna saját kényelmükre, fényűzésre. Anyagi helyzetükre jellemző, hogy 1607 és 1670 között 83 telküket és 66 ingatlanukat zálogosították el. Nyáry Zsigmond 1614-ben saját diósgyőri részét Rákóczi Györgynek és Zsigmondnak zálogosította el. Az ebben a korszakban épült kályhák feltehetően környékbeli mesterek egyszerűbb munkái lehettek. Nyugalmasabb és virágzóbb korszaknak tűnik a vár történetében a Bethlen Gábor 1619-ben megindított hadjárata utáni időszak. Jelentősebb erődítési munkákat is végeztek ekkor a várban. Egy 1629-ből fennmaradt leltár a „Felső várban, az úr szobája mellett szenes ház"-at 1 Szendrei, 1927. 43. 2 Szendrei, 1927. 49-52. 3 Czeglédy, 1988. 19.
