Boldizsár Péter-Kocsis Edit-Sabján Tibor: A diósgyőri vár középkori kályhacsempéi (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 6. Miskolc, 2007)

ANJOU-KORI KÁLYHÁK - II. SZOBORALAKOS KÁLYHA CSOPORTJA (VIII-XXXIII. TÁBLA)

MERMU ORRTAG 12. kép. A kályhacsempék készítésmódjai: A. domborműves előlapú csempe készítésmódja (l. az előlap benyomkodása, 2. rátét a motívumon, 3. a külön félragasztott keret, 4. a csempe hátrésze, 5. kikenés agyaggal). B. sarokcsempe összeállítása (1. az egész és félcsempe előlapjai, 2. a csempék levágott hátrészei, 3. a sarokéi, 4. kúszólevelek a csempe élén). C. mérműves előlap kivágásának lépései (1. első vágások, 2. ferde vágások, 3. orrtagok kimetszése). előfordul, hogy a hátrészt apró cserépszemcsékkel soványított fehér cserépből készítették, míg a mérművek és a keretek vörös cserépből készültek, s ezzel a mázazásnál kétféle színhatást érhettek el. A nagy oromcsempéknél és az egyik téglalap alakú csempénél is a széles, vörös anyagú mérmű tetejére még egy kis fehér agyagot nyomtak, így a mérmüprofiI teteje mázazás után kétféle színű lett. A csempék készítői játszottak a színekkel - a különböző agyagok variálásával a máz alatt. így különböző mázszínek: barnássárga, narancssárga, citromsárga, zöldes árnyalatok jelenhettek meg a hátrészen, a mérmű alján, a kereten, a mérmű tetején és a kúszóleveleken egyszerre. A csempék kialakítása: A műhely teljesen egyéni és egyedi módon készítette el csempéit, minden más műhelytől is eltérő módszereket, technikákat, olykor egészen egyszerű, archaikus fogásokat alkalmazva. Módszere egyedülálló még a magyarországi Anjou-kori kályhásműhelyek között is. A különböző csempeféléket is eléggé eltérő módon készítették el, így szinte csempefajtánkként kell megvizsgálni, leírni a készítési eljárásokat, fogásokat. Zárt előlapú, figurális csempék (négyzetes- és sarokcsempék, illetve nagy téglalap alakú csempék): A kályhásmester ezekhez a csempékhez nem használt negatívot, hanem mint egy szobrászi alkotást, plasztikusan formálta meg egyenként a csempéket. Valószínűleg használt valamilyen sablont vagy segédeszközt, ami nagyjából kirajzolta a csempe mintáját. A figurák végső kialakítását úgy végezte el a mester, hogy kézbe véve a megszikkadt, de még képlékeny agyaglapot, - az előlapot nézve - hátulról az ujjaival kinyomta a test főbb formáit. A csempék hátulján ujj- és körömlenyomatok is látszanak. Ezek után a mester elölről még rádolgozott agyaggal a csempelapra, megformálta a fejet, a lábakat, farkakat és külön felragasztott lapból a szárnyakat, majd beszurkálással, bevagdosásokkal dekoratívan kialakította az ábrázolást, s egyúttal összedolgozta a rávitt anyagot a csempelap agyagjával. Ezután kevés