Nováki Gyula-Sárközy Sebestyén-Feld István: B.-A.-Z. megye várai az őskortól a kuruc korig (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 5. Miskolc, 2007)
II. Elpusztult és nem azonosítható erődítmények
donába a település, 1720-tól azonban már újra magánbirtok, a Trautschon család tulajdona a család kihalásáig, 1780-ig. 5 LT. Ferdinánd 1631-ben királyi privilégiumban erősítette meg Tállya mezővárosi és vásártartási jogát, valamint további kiváltságokkal is jutalmazta a tállyaiakat a regéci ütközetben „tapasztalt bátorságukért." A városfal létesítését nagy valószínűséggel e privilégiumhoz köthetjük, mivel annak első említése 1646-ból származik. 6 A városfalak megújításáról 1763-ből még van adatunk, de nem sokkal később, még a 18. sz. második felében valószínűleg a mezőváros önállósági törekvéseinek esett áldozatul az építmény. A regéci uradalomba tagolt mezőváros régi privilégiumai ellen az uradalom bérlői indítottak kivédhetetlen támadást, ami nemcsak a városfal lerombolásához vezetett, hanem a lakossági terhek gyors emelkedését is eredményezte. 7 Ezért a város erődítményeinek az 1780-as éveiben készített országleírásban (Landesbeschreibung) már nem volt nyoma. 8 1 KAVECSÁNSZKIGY., 1994.178-179. 2 VENDE A., 1905.117. 3 TAKÁCS P„ 1994. 91, 96, 108, 125, 167, 170.; KAVECSÁNSZKI GY., 1994.178-179. 4 CSÁNKI D., 1890. 339. - A várbirtok korai történetét lásd: Tállya - Várhegy alatt. 5 VENDE A., 1905.117.; TAKÁCS P., 1994. 91.; 6 MAKKAI L., 1954. 380.; TAKÁCS P., 1994. 96, 108, 128, 167.; TAKÁCS P., é.n. 45. - A regéci uradalom 1646. évi összeírásában Tállyán „a város kerítésén kívül egy csüröskertje" volt a fejedelemnek. 7 VENDE A., 1905. 117.; KAVECSÁNSZKI GY., 1994.179.; TAKÁCS P., é.n. 45. 8 CSORBA Cs., 1990.12. 137. TARCAL - TELEPÜLÉSERŐDÍTÉS Tarcal 17. századi erődítettségére napjainkra a helyszínen már semmi nem utal. Az erődítés nagy valószínűséggel a település belső magjának számító - a településszerkezetben ma is felismerhető - ÉNy-DK-i tengelyű nyújtott ovális alakú területet övezhette árokkal és palánkkal, melyen több kapu is volt. A történeti irodalomban először Könyöki József várjegyzéke szerepelteti Tarcalt, mint elpusztult erődítményt, de annak konkrét kialakításáról adatokat nem közöl. 1 A Tarcal megerődítését lehetővé tevő királyi szabadalomlevelet Mosolygó József 1930-ban kiadott településtörténeti összefoglalása említi. 2 Tarcal építészeti emlékeit részletesen feldolgozó Olajos Csaba is utal a település körüli erődítményre. 3 Legutóbb pedig 2004-ben a Zemplén megyei vártopográfia foglalta össze az erődítményre vonatkozó adatokat. 4 A mezőváros 1631-ben lett vásárlás útján Csáki István birtoka, aki 1638. június 4-én III. Ferdinándtól Tarcal részére szabadalomlevelet nyert. Ez megengedte, hogy a mezőváros várak módjára és alakjára körülsáncolja és palánkkal vehesse körül magát. 5 Hogy ténylegesen éltek is e lehetőséggel, és az erődítmény megépült azt egy 1698-ból, és egy másik ezzel közel egykorú, a 17. sz. legvégéről származó összeírás igazolja. 6 Sajnos ez nem védte meg a mezővárost a 17. sz. második felének folyamatos pusztításaitól, amelyek közül a legsúlyosabb 1678-ban következett be, amikor az egri törökök Kara Hasszán aga vezetésével teljesen elpusztították Tarcalt. 7 A feltehetően palánkból és árokból álló településerődítés fennállásának, illetve nyomvonalának pontosabb meghatározásához további kutatások szükségesek. 1 KÖNYÖKI J., 1905. 296. 2 MOSOLYGÓ J., 1930.143-144. 3 OLAJOS Cs., 1991. 75-76.; JUHÁSZE., 1998. 27, 50. 4 NOVÁKI GY. - SÁRKÖZY S., 2004.222-223. 5 MOSOLYGÓ J., 1930. 143-144.; OLAJOS CS., 1991. 75-76. 6 U. et C. 5. 177.; U. et C. 7/2. 497. 7 A pusztítások felsorolását lásd: OLAJOS CS., 1991. 76-77.
