Nováki Gyula-Sárközy Sebestyén-Feld István: B.-A.-Z. megye várai az őskortól a kuruc korig (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 5. Miskolc, 2007)

I. A terepen ma is meglévő őskori, középkori és kora-újkori erődítmények

1516-tól Ónod már tartósan Perényi Imréé, kinek az 1519-ig itt folytatott építkezéseiről egyedülálló forrásanyag tanúskodik fennmaradt számadáskönyvében. Ónod egyik gyakran felkeresett székhelyének számított, fia és unokája azonban már más birtokaikat részesítették előnyben, bár 1542-ben Perényi Péter ide hívta össze az északkeleti megyék rendjeit. Építési adatról azonban nincs tudomásunk. 1544-ben a török égette fel a települést.

12 Az utolsó Perényi, Gábor halála után a kincstár többször elzálogosította, majd végvárként szolgálva számos terv született megerősítésére és kiépítésére.

13 1603-tól a Rákócziak zálogbirtoka, 1611-ből ismert első részletes várleltára, 1617-ből a három Rákóczi-testvér osztja fel egymás között. Szerepet játszott a Bocskai-felkelés, valamint Bethlen és I. Rákóczy György hadjáratai során. Az 1630-1640-es évekből építkezésekre utaló adatok ismertek. 1639-ben - mielőtt még a török elfoglalta és felégette a mellette fekvő palánkot - Johann Ledentu hadmérnök készített az erősségről metszetet, 1662ből alaprajza maradt fenn, 1669-1670-ből, majd 1676-ból több részletes inventárium.

14 A kurucok magát a várat nem tudták bevenni, azt csak a budai pasa foglalta el 1682-ben Thököly számára, aki részben rendbe is hozatta. 1685-ben ismét Habsburgkézre jutott, de miután 1688-ban a török felgyújtotta, már nem építették újjá. Falait később nagyrészt elbontották, illetve ÉNy-on később egy magtárépültet alakítottak ki a birtokos Erdődyek. A Sajó 1845. és 1855. évi árvizének tudható be az északkeleti kortinafal és a bástya egy részének pusztulása.

15 Bár az eddigi ásatások a palotaépület D-i szárnya alatt egy jellegzetes templomkörüli temető részletét tárták fel, az 1416. évi oklevélben említett templomot még nem sikerült azonosítani - a későbbi falak rendszerébe nem illeszkedő itteni egyetlen falvonulat akár egy nemesi udvarházhoz is köthető.

16 A 14. század végén építeni kezdett, 39x39 méteres kiterjedésű középudvaros, valószínűleg csak két lakószárnyból álló, de szabályos négyszög alaprajzú, minden bizonnyal árokkal kerített főúri rezidencia részletei - a térbeosztás kivételével - a későbbi átalakítások miatt már nem ismertek.

17 1516 után ugyanis Perényi Imre a korábbi falakat gyakran a járószintig visszabontatta, megváltoztatta a korábbi térelrendezést és a szintviszonyokat, egy új, alápincézett palotaszárnyat, to62. PACIN A Bodrogközben fekvő falu Ny-i szélén, a Karcsa egykori vízfolyásai által övezett lapos homokdombon (61 la. ábra), 19. századi tájképi park megmaradt része által övezve áll a magyarországi Zemplén egyik legjelentősebb reneszánsz kastélya (12. kép). Az épület jelenlegi formájában nagyrészt rekonstrukció, köszönhetően részben az 1962-1963. évi részleges falvábbá kapuépítményt emeltetett az ÉNy-i illetve a DK-i oldalon. Az írott adatok olasz kőfaragók közreműködéséről tudósítanak, munkájuk eredménye azonban még nem ismert, ahogy az ekkor Bécsből hozott kályhacsempék sem azonosíthatóak.

18 Ugyanakkor nem ismerünk írott forrásokat az olaszbástyás falgyűrű építéséről, így az csak feltételesen helyezhető az 1540-es évekre, amikor a birtokos Perényiek sok más várukban is építkeztek.

19 Az utolsó nagyobb szabású átalakítás a 17. század közepére helyezhető, ekkor kapott az ÉNy-i és a DKi bástya dongaboltozatokat, ekkor készítették a Ny-i kortinafal mögötti, több mint 4 méter magas ágyúdombot, de feltöltötték a DNy-i bástya belsejét és a tőle K-re eső falszorost is.

20 Mindez sokszor a falkoronák emelésével, lőrések átalakításával és újak kialakításával járt együtt. Az ÉK-i bástyánál megfigyelhető falazatban található, másodlagosan felhasznált kőfaragványok talán már Thököly idejében kerültek ide a lebontott sajóládi pálos kolostorból. Az utóbbi évek - részletesebben még közöletlen - kutatásai jelentősebb 19. századi építkezéseket is valószínűsítettek, melyek során általában már csak téglát használtak fel építőanyagként.

21 1 Részletes felsorolását lásd: NOVÁKI GY. - SÁNDORFI GY., 1992. 38-39. 2 SoósE., 1927. 3 DÉTSHYM., 1974-1975. 65-85. 4 NOVÁKI GY.-SÁNDORFI GY., 1992. 38-39. 5 RÉVÉSZ L., 1992.193-197. 6 TOMKA G., 2000.157-209. 7

TOMKA G., 2004a. 267-268.; TOMKA G., 2006. 294-295. 8 A történeti adatokat TOMKA G., 2000. alapján foglaljuk össze, az adományra lásd: TOMKAG., 2000. 163-164. 9 TOMKA G., 2000. 167. - Idézi Mályusz Elemér értékelését a Dl. 10160. sz. oklevélben foglaltakról. 10 TOMKA G., 2000. 169-170. 11 TOMKA G., 2000. 179-180. 12

TOMKAG., 2000.181-187. 13 Az 1570 körüli kiépítési terv: BALOGH J., 1975.105. 14 TOMKA G., 2000. 190-202. 15 TOMKA G., 2000. 202-207.; - újabban: TOMKA G., 2004a. 267268. 16 TOMKAG., 2000.160,167. 17 TOMKAG., 2000.171-173. 18 TOMKA G., 2000. 181-183.; - az új palotaszárnyra: TOMKA G., 2006. 295. 19 TOMKA G., 2000. 186-187. ugyanakkor az erre az időre helyezhető kőfaragványokról tudunk. 20

TOMKAG., 2000.197. 21 TOMKA G., 2004a. 267-268.; TOMKA G, 2006. 294-295. KASTÉLY kutatásának és homlokzati helyreállításnak, de sokkal inkább az 1977 és 1987 között elvégzett, teljességre törekvő régészeti kutatásának és műemléki kivitelezésnek. A szabálytalan négyszög alaprajzú, sarkain egy kivétellel kétszintes, lőréses kerek tornyokkal ellátott és ugyancsak lőrésekkel áttört külső fal csak az É-i