Nováki Gyula-Sárközy Sebestyén-Feld István: B.-A.-Z. megye várai az őskortól a kuruc korig (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 5. Miskolc, 2007)

I. A terepen ma is meglévő őskori, középkori és kora-újkori erődítmények

van, itt a legkevésbé meredek a hegyoldal. Itt lehetett a vár bejárata. Ezt egy, a hegytetőről ÉK-felé lefutó hosszú fallal védték, amely fal bár szinte teljesen elpusztult, de a nyoma a terepen elég jól kivehető. Vastagsága 2 m körüli, hossza kb. 85 m, alul sziklában végződik. Istvánffy Miklós, 16. századi történetíró írja le részletesen Dédes várának 1567. évi ostromát és felrobbantását.

1 A történetet később sokan átvették tőle. Az „omladozott várat" Vályi Antal is emliti.

2 Ipolyi Arnold írja, hogy a Váradi Regestrum szerint Dédesen királyi bivalyvadászok laktak.

3 Fodor Antal 1827-ből fennmaradt kéziratában ismerteti a várat, a Verebce-tető őskori sáncaival együtt, utóbbiakat összefüggésbe hozza a középkori dédesi várral és leírja az 1567. évi ostromot is Istvánffy alapján.

4 Fényes Elek, Pesty Frigyes, Bartalos György, Gerecze Péter, Genthon István csak említi, míg Soós Elemér és a Bükk útikalauza részletesen írnak a várról.

5 Szendrei János 1902-ben egy falrészletet rajzolt le a helyszínen, de ez a rajz csak Soós Elemér másolatából ismert.

6 Csánki Dezső, Györffy György, Fügedi Erik és Engel Pál a várra vonatkozó okleveles adatokat gyűjtötték össze.

7 Borovszky Samu, Gerő László, a Vártúrák kalauza és Kiss Gábor műveiben a vár történetének rövidebb-hosszabb leírását és történetét találjuk.

8 A várról helyszíni bejárás alapján 1975-ben Dobosy László adott leírást vázlatos felmérés kíséretében, és történetét is összefoglalta.

9 Legutóbb a borsodi vártopográfia foglalta össze a várra vonatkozó adatokat, amikor felmérését is közzétették (16. ábra)}

0 A dédesi várjobbágyok 1247-ben az őket védelmező Miskolc nembeli File zágrábi prépostnak, Tamás ispánnak és Imrének adják el „lapidis Dedus" = Dédes kő egyharmadát várépítés céljára. Kérdéses, hogy az erősség ekkor felépült-e, mivel magát a várat, Dédeskő néven először 1254-ben említik, mint Ákos nembeli Ernye bán birtokát. Egy hamis oklevél szerint 1268-ban István ifjabb király Miskolci nembeli Panith bánnak adta tartozékaival együtt és adományát 1271-ben megerősítette. 1316-ban Ákos nembeli István fiai Csák Máté oldalára álltak, ezért a király 1319/1320-ban Dédest megostromoltatta és elfoglalta. Ettől kezdve királyi birtok, királyi várnagyai 1322-től ismertek. 1325-ben a király a várat át- vagy újjáépíttette.

11 1320 után Drugeth Fülöpé és Vilmosé volt tisztségül. A 14. sz. második felétől a diósgyőri uradalomhoz tartozott, 1427-től zálogban Borbála királynéé, aki 1431-ben Diósgyőr és Cserép várakkal együtt Dédest is zálogba adja Rozgonyi Istvánnak. Albert király 1438-ban örök adományul adja a Pálócziaknak, akik Mohácsig a vár urai.

12 1537-ben János király Perényi Péter számára ad adománylevelet a várra és tartozékaira, amelyet akkor a Pálóczi rokonság révén Perényi már ténylegesen birtokolt. Perényi Gábor örökös nélkül halt meg, halála után a király a várat Erdőhegyi Boldizsárnak adományozta. 1567. április elején Bárius István a vár kapitánya, amikor Hasszán temesvári basa Dédes alatt nagy sereggel megjelent és megkezdte a vár ostromát. A védők tizenöt napon keresztül hősiesen védekeztek, de látható volt, hogy nem tarthatják már sokáig magukat. Bárius a vár közepén lévő torony alá hordatta az összes puskaport és egy hosszú kanócot vezetett oda, hogy legyen idő katonáinak az elvonulásra. Éjjel mindnyájan elhagyták a várat, amely a nagy örömmel bevonuló törökökre robbant. Ettől fogva Dédest mint „Castrum dirutum"'-ot (leromlott vár) emlegetik s nem is építik már újjá.

13 1 ISTVÁNFFY M., 1867. 564. 2 VÁLYI A., 1769-1799.1. 471. 3 IPOLYI A., 1866.11. 4 FODOR A., 1827. passim 5 FÉNYES E., 1851. I. 249-250.; PESTY F., 1988. 189. (Mályinka leírásában.); BARTALOS GY., 1899. 33.; GERECZE P., 1906. 242.; GENTHON I, 1961. 66.; Soós E., 1889-1928. VI. 92.; ERDEY GY.-HUBAYJ.-VIGYÁZÓ J., 1932. 214. 6 SoósE., 1889-1928. VI. 92. 7 CSÁNKI

D., 1890. 164.; GYÖRFFYGY., 1987.

1. 769.; FÜGEDIE., 1977. 121-122.; ENGELP., 1977. 105.; ENGELP., 1996. 298. 8 BOROVSZKY S., 1909. 40., 79., 93., 347.; GERO L., 1955. 299.; VK. I. (1975.) 159-160.; KlSS G., 1984. 87-89. 9 DOBOSY L„ 1975.15-20.; DOBOSYL., 1993.25. sz. 7. 10

NOVÁKI GY.-SÁNDORFI GY., 1992. 28-29,115. 11 GYÖRFFY GY., 1987. I. 769-770.; KMTL. 164. - Vámagyait felsorolja: ENGEL P., 1977. 105.; ENGEL P., 1996. 298. 12 CSÁNKI D., 1890. 164.; FÜGEDI E., 1977. 121-122.; ENGELP., 1977.105.; ENGELP., 1996. 298. 13 BOROVSZKY S., 1909. 93, 347-348.