Nováki Gyula-Sárközy Sebestyén-Feld István: B.-A.-Z. megye várai az őskortól a kuruc korig (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 5. Miskolc, 2007)

I. A terepen ma is meglévő őskori, középkori és kora-újkori erődítmények

tősebb része az irott források és a részben fennmaradt tervrajzok alapján 1838-1839-ben zajlott, melyek eredményeképpen egy európai viszonylatban is figyelemreméltó romantikus stílusú főúri kastély született. Új birtokosa, Windischgrätz Lajos a 19. század végén nem csak egy légfűtésrendszert létesített az épületben, de újjáépítette a Lorántffy-loggiát s a Vöröstorony belső kőfaragványainak jelentős részét a palotaszárnyakba helyeztette át. Visszahelyezésükre elsősorban Msykovszky Viktor 1880 körül készített, nem mindenben megbízható rajzai alapján - csak az 1945 utáni államosítást követően, 1949-ben megkezdett helyreállítási munkák során került sor, melyek több szakaszban zajlottak - hasonlóan a külső erődfalak restaurálásához. Az utolsó nagy felújítás 2003ban fejeződött be a ma a Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeumának helyet adó épületegyüttesben.

22 'SZTRMAYA., 1803. 2 DrVALD K., 1902. 3 VARJÚE., 1932.136-141. 4 így: DERCSÉNYI D. - GERŐ L., 1953.; DERCSÉNYI D. - GERO L., 1957.; DERCSÉNYI D. - GERÓL., 1963. 5 MOLNÁR V., 1965. 213-222; MOLNÁR V., 1971.183-217. 6

GÖMÖRIJ., 1971. 163-168. 7 DANKÓ K., 1984. 237-249. 8 DÉTSHY M., 1966a. 177-186. 9 Détshy Mihály munkáinak részletes felsorolása és a kutatástörténet részletes kifejtése: FELD I. - SZEKÉR GY., 1994. 169-196. 10 DÉTSHYM., 1966b. 67-88.; DÉTSHYM., 1974. 257-279. 11 DÉTSHYM., 1972. 348-378.; DÉTSHYM., 1987b. 123-132. 12 így: DÉTSHY M., 1979. 13 FELD I. - SZEKÉR GY., 1994., a 26. jegyzetben további, 1987. és 2001. évi előzetes jelentésekkel. 14 DÉTSHY M., 1989. 16. 15 DANKÓ K. - FELD I. - SZEKÉR GY., 1999. 375-384.; FELD I., 2000. 85. 16 DÉTSHY M., 1996. 17 DÉTSHY M., 2002.; - Lásd továbbá vitacikkét: DÉTSHY M., 1999. 395^02. 18 Szűcs J., 1993.1-57. 19 Az építéstörténet részletes kifejtése: FELD I., 2000. 85-88., illetve lásd még: DÉTSHYM., 2002. passim 20 Lásd minderre: DANKÓ K., 1984. passim; FELD I. - SZEKÉR GY., 1994. 190-196.; DÉTSHY M., 2002.141-247. 21 FELD I. - SZEKÉR GY., 1994.191.; DÉTSHY M., 2002.279-290., az utolsó leltár részletes elemzésével. 22 A történeti adatokra legutóbb: DÉTSHY M., 2002. 303-355. - A helyreállítási munkákról az ismert rajzi anyag közzétételével elsősorban: DÉTSHY M., 1966b. 67-88., továbbá DÉTSHY M., 1974.257-279. 78. SÁRO SP ATAK-HÉ CE - CASTELLUM A város ÉK-i részén - mintegy 1 Km-re a 16-17. sz-i városerődítésbe befoglalt középkori plébániatemplomtól - a Bodrog feletti kisebb, alig 110 m tszf. magas, DNy felől természetes árokkal védett, családi házakkal beépített, kiemelkedésen találhatók a késő középkori kastély csekély maradványai. Ma csupán DNy-i külső falának jelentős része és a Ny-i külső falsarok áll, telekhatárként, több méteres magasságban, további szint feletti részletei nem maradtak meg. Egykori elrendezésének alapelemeit csak az 19871989 között Dankó Katalin által itt folytatott szondázó ásatás tudta felderíteni. Ennek alapján egy 40x40 m-es, közel szabályos négyzet alaprajzú épület állhatott egykor a domb legmagasabb pontján. Csak annyi bizonyos, hogy ÉK-i oldalát foglalta el egy keskeny, többosztatú épületszárny, ennek Ny-i, dongaboltozattal fedett kis pincetere - egy utólag kialakított É-i külső lejáróval ma is használatban van. Egy eseüeges DK-i szárnyra csak az erősség közepén álló mai lakóház melletti bizonytalan nyomok utalhatnak. Az itteni épületmaradványokat a korábbi helytörténeti irodalom a klarissza kolostorral azonosította. 1966-ban Détshy Mihály

1 tette közzé a rá vonatkozó írott forrásokat, a feltárás eredményeit 1992-ben röviden Dankó Katalin ismertette (76. ábra)

2 s ennek alapján foglalkozott vele a magyarországi középkori kastélyokat feldolgozó Koppány Tibor is.

3 Sárospatak városát 1390-ben kapta adományul Perényi Miklós, kinek hasonló nevű fia - illetve annak Hedvig nevű felesége - itteni kúriájáról 1427-ből értesülünk. A birtok 1429-től már a Pálócziaké, 1461ben Mátyás király oklevele ekkor Pálóczi Lászlónak a Héce nevű negyedben, a mezőváros felső végén álló udvarházát említi. Ez minden bizonnyal azonos azzal a kúriával, melynek „vár módjára bástyákkal, várfalakkal, árkokkal és más szükséges építményekkel" való megerősítését az uralkodó Pálóczi számára 1456-ban engedélyezte. 1493-ban már castellumként említik, 1493-1494-ből ismert a sárospataki curia