Nováki Gyula-Sárközy Sebestyén-Feld István: B.-A.-Z. megye várai az őskortól a kuruc korig (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 5. Miskolc, 2007)

I. A terepen ma is meglévő őskori, középkori és kora-újkori erődítmények

csupán az írott forrásanyagot tárta fel és a nagyszámú képi forrást dolgozta fel, de Beszámolt a várépületek köztük a külső erődfalak - több-kevesebb helyszíni kutatással is kísért helyreállításáról is.

10 Különösen fontosak a 16-17. századi építkezések, ezen belül a Rákócziak korának emlékeiről született dolgozatai,

11 de az épületegyüttesről készített utolsó összefoglalások is az ő nevéhez fűződnek.

12 A várkastély meginduló nagyléptékű rekonstrukciója kapcsán 1985 és 1993 között lehetőség nyílt a Vörös-torony szondázó falkutatására Dankó Katalin, Feld István és László Csaba vezetésével. Ez egyértelműen bizonyította, hogy az alsó három szint kőfaragványai a falazattal egyidősek, s így megadják az építés idejét. Bár erről az első részletes kutatási beszámoló csak 1994-ban került közzétételre

13

, de Détshy Mihály 1989-ben napvilágot látott történeti monográfiája első kötetében már elfogadta a torony és a városfal egyidejű, 1534 és 1537 közötti emelését.

14 A falkutatások később - egészen 2003-ig - a palotaszárnyak belső tereiben is folytatódtak, eredményeikről azonban mindeddig még csak rövid utalások láttak napvilágot.

15 1996-ban megjelent viszont Détshy Mihály második monográfiakötete is

16

, majd 2002-ben egyetlen kötetbe összefoglalva az erősség elsősorban levéltári forrásokon alapuló - teljes története, a kezdetektől 1945-ig

17

, biztos alapot teremtve a vár jövőbeni régészeti, építészet- és művészettörténeti feldolgozása számára (75/a,b. ábra). Az eddig ismert történeti-régészeti adatok alapján ma már általánosan elfogadott, hogy a mai plébániatemplom és a plébániaház környékén feltételezett Árpád-kori királyi udvarház

18 után az 1465. évi királyi engedélyből ismert, a város É-i szélén állt hécei castellum illetve elődje volt az első földesúri lakóhely a településen (ld. ott). Jelentősebb földesúri reprezentációs épületre annak 1528. évi pusztulása után volt csak szükség. Ez lett a Perényi Péter által 1534 után emeltetett új rezidencia, magjában az 1537-ben már minden bizonnyal álló Vörös-toronnyal. A főúri lakóhely építésével egy időben a középkori mezőváros D-i felét külső árokkal kísért, a toronyhoz bekötő bástyás (DNy-on rondellás) erődfallal vették körül megszüntetve ezzel annak történetileg kialakult egységét - az olasz rendszerű hadiépítészet egyik legkorábbi hazai emlékeként. Míg a hadászati jellegű építkezések lezárultát jól jelezheti a Vizi-kapu egykori feliratos táblájának 154l-es évszáma, a DK-i rezidencia területén a lakó- és ágyútorony ötvözetének tekinthető Vörös-torony megépültét követően valószínűleg folyamatosan zajlott az erődfalakhoz támaszkodó palotaszárnyak kiépítése. Feltételezhető, hogy először a D-i szárny készült el, s bár az 1541 és 1563 évszámokkal ellátott árkádsor illetve ablakkeretezések ma kivétel nélkül a K-i szárnyban találhatóak, ez nem bizonyítja annak korai eredetét. Az mindenesetre kétségtelen, hogy apja 1548-ban bekövetkezett halála után fia, Gábor építkezett itt az 1560-as években. Legkésőbb ekkor megépült a Vörös-torony körüli védőmű is - a Perényi-birtoklás alatt elkészült védőműrendszer formájára vonatkozó fontos forrás a több változatban ránk maradt, 1570 körüli Angeliniféle felmérés.

19 A Perényiek nádori ágának kihaltát (1567) követően 1573-tól 1602-ig Sárospatakot Dobó Ferenc birtokolta, aki 1590 körül talán a palotaszárnyakon is építkezett, de feltehetően hozzá köthető a Vöröstorony felső részének átépítése, egy felső védőfolyosó kialakítása. A 17. század elején Lorántffy Mihály szerezte meg a várat és uradalmát - 1612-ből ismert az első részletes várleltár, melyet azután később még számos másik követ, elősegítve a rezidencia korabeli elrendezésének rekonstrukcióját - majd az 1616-ban leányágon a Rákócziak tulajdonába került. Bár az írott és a régészeti adatok nem teszik lehetővé az elsősorban I. Rákóczi György fejedelem és felesége, Lorántffy Zsuzsa idején zajlott jelentős építkezések menetének (és eredményeik részleteinek) pontosabb rekonstrukcióját, elsősorban az 1640-es évekre tehető az egytraktusos - az udvar felől faszerkezetű folyosóval kísért - egyemeletes, a D-i rész kivételével alápincézett palotaszárnyak teljes kiépülése. Ugyanekkor ismét átépítették a Vörös-torony II. emeletét, török falicsempékkel burkolt fogadószobát alakítva ki benne és kényelmes megközelítésére megépült az udvarról ide felvezető, már korai barokk jellegű, oszlopos lépcsőfeljáró. Bár erődítése munkák már korábban is zajlottak feltehetően már az 1620-as években emelték az ÉNyi, ún. Új-bástyát - 1542 után a fejedelem, majd 1548. évi halálát követően özvegye a külső védőműveket is tovább korszerűsítette. így a Vörös-tornyot övező bástyát és a külső ÉK-i (Tömlöc-) bástyát jelentős mértékben kibővítették, de többek között átépült a DNy-i erődítésszakasz is és új elővédőművet kapott a K-i, Vizikapu. 1656-ban hatalmas, fióktornyos ágyúteraszt építettek a Vörös-toronyra is. Az erősség így kialakult képét egy 1685. évi veduta őrizte meg.

20 1702-ben kamarai rendeletre felrobbantották a külső védőművek jelentős részét, végleg használhatatlanná téve azokat. Vagy ekkor verték le a Vöröstorony hatalmas sátortetejét vagy az a kurucok 1703. évi bevonulásakor kitört tűzvészben égett le, lezuhanó gerendái mindenesetre leszakították az ágyúterasz emelésével statikailag meggyengített DK-i sarkot a „bokályos házzal" együtt. Ugyanekkor a palotaszárnyakat is jelentős pusztulás érte, de a vár számos tere még továbbra is használható állapotban maradt.

21 Az 1709-ben I. József által a Trautsohn hercegeknek adományozott és a század közepére rendbehozott, bár urai által nem lakott várkastélyról is számos összeírás tudósít bennünket. 1775 és 1807 között a várat és uradalmát a kamara kezelte, majd az a Bretzenheim-család birtokába került. Károly Ágost azonnal hozzálátott a palotaszárnyak átalakításához. A munkákat fia folytatta, a munkák legjelen-