Nováki Gyula-Sárközy Sebestyén-Feld István: B.-A.-Z. megye várai az őskortól a kuruc korig (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 5. Miskolc, 2007)
I. A terepen ma is meglévő őskori, középkori és kora-újkori erődítmények
helyreállított, konzervált állapotban láthatók. A rövid K-Ny-i falszakasz mögötti földfeltöltés egy többszintes, lőréses kazamatát foglal magába. Ugyancsak magasan és részben helyreállítva áll a Bodrog-felőli falszakasz, közepén az erődítés egykori, közel eredeti állapotban fenn maradt egyetlen bejáratával, a gyalog- és kocsibejárót is magába foglaló a Vizi-kapuval. Mellette egy szakaszon a kora újkori falkorona is megmaradt, előtte több periódusú kapuelővédmű feltárt és konzervált falai. Az egymással tompaszögben találkozó DK-i és a K-i falak alkotta sarokban, annak külső oldalán, egy sziklateknőben emelkedik a 22x22 m-es alapterületű, négyszögű, négyszintes, fióktornyos ágyúterasszal lezárt, jelenlegi formáját az 1990-es évek helyreállítása során elnyert Vörös-torony. Kívülről egy szabálytalan sokszög alaprajzú, ránk maradt alsó szintjén boltozott kazamatatereket magába foglaló védőmű, az ún. Olaszbástya veszi körül. Belülről ugyanakkor egy, a fallal övezett belső terület felé kisebb (két félilletve egy ötszög) bástyákkal forduló, a főfalakkal párhuzamos falöv, külső oldalán falazott sziklaárokkal, belül négy, alapvetően az utolsó, 19. századi kiépítés során elnyert formáját mutató emeletes palotaszárnnyal. Míg a torony - főként az alsó szintek vonatkozásában - nagyrészt megőrizte 16. századi térbeosztását és külső-belső, egyedülállóan gazdag reneszánsz kőfaragványdíszét - a többször átalakított II. emelet esetében ki kell emelni a DK-i fogadószoba rekonstruált török falicsempe-burkolatát - a palotaszárnyak közül csak K-en találhatók - bár már másodlagos helyen - 16. sz-i faragványok. Az ÉK-i, ún. Sub Rosa zárterkélyen kívül a 17. századi építészeti részletek (zárterkély, fiókos dongaboltozatok, ajtókeretek) eredeti helyükön a D-i szárnyban maradtak meg, de a legjelentősebb közülük az udvarról a Vörös-toronyba felvezető ún. Loránrffy-loggia. A Ny-i és az É-i szárnyban ugyanakkor - leszámítva a korábbi külső kapuk részleteit és a D-i, pilléres várkonyhát - a korábbi építészeti struktúrákból csak töredékeket tárt fel a kutatás. A belső terek 19. sz-i részletei is nagyrészt már megsemmisültek az 1949től szinte folyamatos műemléki munkák során. Az erődítésvonalon belül található épületek közül a templomon és a mellette feltárt középkori építményeken (rotunda, iskola) kívül megemlítendők a Ny-i házsor késő gótikus részletei, a mögöttük emelkedő földsánc, a még kutatatlan lőportorony, D-re a jelenleg feltárás alatt álló ágyúöntőház valamint a K-i oldalon a számos reneszánsz részletet tartalmazó jelenlegi plébániaház. A Bodrog-parton a városfallal párhuzamosan további két, vékonyabb falvonulat is az egykori védelmi rendszer része lehetett. Sárospatak hatalmas várostörténeti könyvészetéből az itt épült erődítéseket tekintve kronológiai sorrendben először az 1803. évi megyemonográfia 1 emelendő ki, melynek szerzője, Szirmay Antal már azonosnak vélte a Vörös-tornyot azzal az épülettel, melyet 1262-ben István, ifjabb király adományozott el „Pótok" nevű várában. Ez az azonosítás hosszú ideig meggyökerezett a történeti-építészeti irodalomban, ezt vallotta a vár első monográfusa, Divald Koméi is, aki rendkívül gazdag dokumentációs anyaggal - többek között Myskovszky Viktor rajzaival - kísért 1902. évi dolgozatában nem csupán az általa ismert írott forrásanyag feldolgozását adta, de részletes elemzést is közölt a kőfaragványokról, az egyes épületrészekről és erődítésekről. 2 Bár ezt követően Varjú Elemér 1932-ben kiadott váralbumában - már csak az alsó szint többágú lőrései alapján is - elutasította a várkastély magját alkotó torony korai keltezését, s azt a város 1526 utáni birtokosához, Perényi Péterhez kötötte 3 , Gerő László, főként az 1950-es években általa kidolgozott vártipológiára építve ismét az Árpád-kori eredet mellett tört lándzsát a Dercsényi Dezsővel írott sárospataki összefoglalásaiban. 4 A helyreállítási munkák kapcsán 1958-tól ásatások is kezdődtek a vár és a város területen, melyek eredményeiről - így arról, hogy a Vörös-torony környékéről nem kerültek elő a 15-16. századnál korábbi leletek először Molnár Vera 5 és Gömöri János 6 számoltak be, majd Dankó Katahn tudósított az elsősorban 1980-83 között végzett városfal-kutatásokról. 7 A kutatásban az áttörést Détshy Mihály 1966-ban napvilágot látott történeti tanulmánya 8 hozta, melyben a szerző bebizonyította, hogy a 13. sz-i pataki vár a mai Sátoraljaújhely feletti Várhegyen állt (ld. ott!). A mai várkastély építésének kezdeteivel kapcsolatban azonban nem sikerült egyértelmű forrásadatot felfedeznie, az 1970 és 1987 között született számos további munkájában - hasonlóan a szakirodalom többségéhez - ezért inkább a középkor végén Patakon birtokos Pálócziakat vélte a torony építtetőjének és egy jelentős 16. századi átalakítást tételezett fel. 9 Détshy Mihály azonban, mint a sárospataki műemléki munkákat évtizedeken át irányító építész, nem
