Nováki Gyula-Sárközy Sebestyén-Feld István: B.-A.-Z. megye várai az őskortól a kuruc korig (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 5. Miskolc, 2007)

I. A terepen ma is meglévő őskori, középkori és kora-újkori erődítmények

hatósági tanulmány" elméleti rekonstrukciós anyaga még nem került közzétételre.

17 A terület korai lakottságára utaló őskori leletek mellett az itt állt legkorábbi építmény nyoma egy, a Ny-i palotaszárnyban csupán néhány négyzetméteres területen megfigyelt, néhol közel két méter vastag átégett réteg, melyben „kettős illetve hármas kötésben"

18 volt gerendák maradványait találta Czeglédy Ilona. Ez aligha értelmezhető egyértelműen, hasonlóan az innen előkerült, „szláv jellegű" és a 9-0. századra helyezett edény töredékekhez.

19 A legfeljebb csupán 70-80 méter átmérőjű s Anonymus „Geuru" néven említett erősségével kapcsolatba hozott hipotetikus sáncvár azonban a tatárjárás után már biztosan nem állt, maga Győr település ugyanis először 1248ban, majd pedig 1261-ben mint borsodi várföld tűnik fel az írott forrásokban.

20 Az ezt követő években kapta meg e birtokot Ákos nembeli Ernye bán, kinek István nevű fiához köthető minden valószínűség szerint az első diósgyőri kővár építése. Kérdéses, hogy a nádor 1303-ban említett curiája vagy 1311-ből ismert domusa azonosítható-e azzal az ovális alaprajzú, délnyugaton belül nyitott kerek toronyépítménnyel rendelkező, mintegy 35 x 50 méteres kiterjedésű várral, melynek nagyrészt már az utolsó járószint alá visszabontott külső falait elsősorban Czeglédy Ilona tárta fel. Az utóbbi kutató ugyanis a diósgyőri pálos kolostor területén tételezi fel a tartományúr rezidenciáját, de ennek tisztázására ott még további feltárások szükségesek.

21 1319-ben mindenesetre már Újvár néven említik az erősséget, melynek az újabb rekonstrukciós rajzokon és maketteken szereplő hatalmas ÉK-i tornya, É-i kapubejárata és az összes további részlete azonban csupán régészeti bizonyítékokat nélkülöző hipotézisnek tekinthető. A következő építési periódusban ugyanis a bontás kapcsán a szikladomb felszínét is vízszintesre faragták, megsemmisítve az összes korábbi esetleges belső építményt is. A várat Ernye fia István utódai hűtlenségük miatt elveszítették, és az Debreceni Dózsa rövid birtoklása után 1323-tól a királyi hatalmat erősítette. Rövidebb ideig a királyné kezén volt, majd Nagy Lajos szerezte meg, aki közelebbről ismeretlen időpontban, de nagy valószínűséggel az 1360-as évtizedben egy jelentős és általa rendszeresen felkeresett mellékrezidenciát emeltetett a korábbi erősség helyen. Ez lényegében megegyezett a négysaroktornyos, középudvaros, ma ismert palotaépülettel, a K-i szárny közepén egy kétszintes kápolna, az emeleten É-on egy kéthajós nagyterem helyezkedett el, délen és nyugaton lakóterekkel kell számolnunk. A külső falakat áttörő eredeti ablakrendszer még nem minden részletében tisztázott, ahogy nem ismerjük számos elpusztult épületrész, így az É-i várkapu pontosabb 14. századi formáját sem. Az azonban bizonyosnak látszik, hogy kifejezetten az ekkor megépült bejárathoz vezet és vele egykorú az a kelet felől szolgáló keskeny falazott kapuszoros, melynek végén felvonóhidas kapu részleteit és két hídtartó kőpillért tárták fel az ásatások során. Ez utóbbi - a későbbi falrendszerbe részben belefoglalt építményeket Czeglédy Ilona első kutatási beszámolójában

22 még az Anjou-korra datálta, azok korábbi időszakra való visszakeltezése mellett azonban későbbi munkáiban nem sorakoztatott fel érveket. Emellett bizonyára Nagy Lajos építkezéséhez köthetők a sziklatömb lábánál feltárt, - de összefüggő rendszert nem alkotó Ny-i, ÉK-i és D-i falvonulatok is egy külső falgyűrű maradványai. A rezidencia a Zsigmond-kortól Mohácsig általában a mindenkori királyné birtoka. Érre az időszakra a palotaépület több, közelebbről még kevéssé ismert módosítása tehető, így a D-i szárny emeletének mérműboltozatos fülkéje vagy az ablakfülkék és az Éi nagyterem födémrendszerének - ugyan csak 18. századi ábrázolások alapján valószínűsíthető - átalakítása.

23 A legjelentősebb változást azonban a kváderburkolatos külső falrendszer megépítése jelentette, melynek pontos időpontjáról azonban nem rendelkezünk adatokkal. írott források nem szólnak ilyen nagyléptékű építkezésről,

24 a kutatások során előkerült illetve a várhoz köthető, II. Lajos felesége, Mária királyné birtoklásának idejére (1522-1526) tehető reneszánsz faragványanyag sem szolgálhat bizonyítékul. Amennyiben a D-i ikertorony csigalépcsőbejáratának késő-gótikus keretezése a falszövettel egykorú, ez nem csupán az újabban minden alap nélkül megfogalmazott Anjou-kori, de a Zsigmondkori korhatározást is kizárná, s csak a 15. század utolsó vagy a 16. század első harmada jöhetne számításba. Ugyanerre az időszakra kell helyeznünk a Ny-i toronypár tengelyében elhelyezkedő, a palotaépület