Nováki Gyula-Sárközy Sebestyén-Feld István: B.-A.-Z. megye várai az őskortól a kuruc korig (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 5. Miskolc, 2007)
I. A terepen ma is meglévő őskori, középkori és kora-újkori erődítmények
D-i felében 4 db 5x5 méteres szelvényt és a D-i perem mellett további két fél-szelvényt, összesen 130 m 2-t tárt fel. A dombtető közepén egy 6,2x5 m-es nagyságú, téglalap alaprajzú faszerkezetű épület (ház) körvonalai bontakoztak ki, a padlószint 90 cm mélyen volt. A részben feltárt épület ÉK-i szélén 8 db, 18-20 cm átmérőjű cölöplyuk volt egy sorban, felettük égett gerendák feküdtek az épület K-i, DK-i és ÉNy-i oldalán. Sok paticstöredék a cölöpök formáját mutatta. A feltárás során számos - részben festett és mázas - kerámialelet, egy taréjos sarkantyú, 3 db számszeríj nyílhegy valamint sok állatcsontok került elő, melyeket Kozák Károly 13-16. századinak határozott meg. 6 1992-ben a Borsod megyei vártopográfia a várat különösebb bizonyíték nélkül a motte-típusú várak csoportjába sorolta, egyidejűleg ekkor felmérését is közzétették (38. ábra)? A várra vonatkozó okleveles adatot nem ismerünk. A várat az eddigi régészeti kutatások szerint a 13. sz.-ban építhették, a 15-16. sz.-i leletek talán csak egy rövid idejű késői felhasználására utalnak. A Várhegy területe eredetileg Kazinc falu területéhez tartozott. Kazinc birtokáról tudjuk, hogy 1240-ben várnépek lakták. 1267-ig Ákos nembeli Ernye bán kezén volt, aki ekkor - királyi hozzájárulással - átadta Drugh fia Sándor szabolcsi ispánnak. Később a borsodi ispán kezelésében lévő királyi honorbirtok, a dédesi vár uradalmához tartozott egészen 1385-ig, amikortól Mária királyné adományaként serkei Lorántfi és a rokon Feledi-, Kazai családok közös birtoka lett, akik még a 16. sz. közepén is birtokolták. Vámszedő hely is volt a valószínűleg mezővárosi rangú helység. 8 1 B.-A.-Z. M. Lt. T. 82-2. sz. térkép 2 FÉNYESE., 1851. E. 189. 3 BOROVSZKY S., 1909. 7. 4 KOZÁK K., 1955. passim 5 KOZÁK K, 1957. 89. 6 KOZÁK K, 1955. passim 7 NOVÁKI GY. - SÁNDORFI GY., 1992. 31,116. 8 CSÁNKI D., 1890. 173.; KLEIN G. - PÉCHY-HORVÁTH R., 1939. 125.; GYÖRFFYGY., 1987.1. 780.; ENGELP., 2002. passim 40. KÉKED - KASTÉLY A magyar-szlovák államhatár közvetlen közelében, a Zempléni-hegység Ny-i nyúlványai által közrefogott völgykatlanban települt falu közepén, a középkori eredetű római katolikus templom mellett található a történeti Abaúj vármegye egyik legjelentősebb késő reneszánsz kastélya, melynek építéstörténetét 1989ben befejezett műemléki felújítását megelőzően, 1979 és 1981 között kiterjedt ásatás és falkutatás derítette fel. A parkkal és 18-19. századi gazdasági építményekkel körülvett épület két, egymástól jól elkülöníthető részre tagolódik: egy, É-i sarkain kerek „tornyokkal" rendelkező, 24x14 méteres, szabályos alaprajzú tömb D-i oldalához - egy belső udvart alkotva három egytraktusos, D-n és K-n belső folyosós épületszárny csatlakozik, mintegy 30x30 méteres, nem teljesen szabályos négyzetes alaprajzon. A D-i szárny sarkain ötszögű alaprajzú „sarokbástyák", közöttük a kerti homlokzaton pillérekre támaszkodó, külső lépcsős loggia (39. ábra). Az alagsorra, földszintre és emeletre tagolódó, manzardtetővel fedett É-i épülettömb alaprajzi elrendezése szintenként lényegében azonos. Az É-D-i tengelyben elhelyezkedő előtérhez kétoldalt két-két, többségében dongaboltozattal fedett tér illetve szoba csatlakozik, csupán az emelet Ny-i harmadát foglalja el egyetlen nagyterem. Az előtér DNy-i sarkában található a földszinten reneszánsz tagozatú falazott oszlopokra támaszkodó lépcsőfeljáró, itt a hosszfalak közepén egy-egy tüzelőberendezést alakítottak ki. A földszint ÉK-i terében 1800 körüli falképdíszítés. Az egyszerű, nagyrészt szabálytalan elrendezésű nyílásrendszert tekintve a K-i és a Ny-i homlokzat emelendő ki, ahol a legkorábbi, téglából falazott illetve vakolatba karcolt, sgrafittódíszes ablakok rekonstrukciója látható. Hasonló keretelésű lőrések láthatók az É-i saroképítményeken is. Az É-i homlokzat meghatározó eleme a Zombori-címeres kőkeretes bejárat a viszszaállított oszlopos előtetővel. A D-i épületsarkok eredeti kiképzésére gyémántmetszéses sgrafittósarokarmírozás - ma a Ny-i szárny egyik belső terében látható - részlete utal. A D-i homlokzat tengelyében feltárt félköríves (harmadik) torony maradványaira a helyreállítás során modern lépcsőfeljáró épült. A három D-i épületszárny ugyancsak három - bár egymástól eltérő - szintre tagolódik, közülük a legjelentősebb a K-i és a D-i, boltozott és a 19. században kifestett teremsor. Az egyszerű, kétoldalt árkádos udvarra K-felől külön bejárat nyílik. A külső homlokzatok romantikus vakolatarchitektúrája már inkább csak a D-i oldalon látható, míg a Ny-i szárny esetében a korábbi nyílásrendszer is bemutatásra került. A kastéllyal először 1954-ben H. Takács Marianna foglalkozott önálló tanulmányban, ahol még az Éi épület 1500 körüli emelését tételezte fel. 1 1970-ben napvilágot látott könyvében ezt már a 17. század elejére módosította, 2 a korai datálás azonban ezután is tovább élt a műemléki irodalomban. 3 A Juan Cabello, Simon Zoltán és Feld István által végzett régészeti vizsgálat eredményeit és a levéltári források értékelését az első két kutató két, részletes tanulmányban tette közzé 1994-ben és 1998-ban, 4 az
