Nováki Gyula-Sárközy Sebestyén-Feld István: B.-A.-Z. megye várai az őskortól a kuruc korig (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 5. Miskolc, 2007)

I. A terepen ma is meglévő őskori, középkori és kora-újkori erődítmények

27. FELSŐZSOLCA-VÁRDOMB A Várdomb, amely jelenleg Miskolc területéhez tartozik

1

, Felsőzsolcától ÉNy-ra, a Miskolc Szerencs, a Miskolc - Hidasnémeti, illetve az Arnót felé vezető többirányú útelágazástól Ny-ra mintegy 200 m-re, a mai 3. sz. főút É-i szélétől pedig kb. 100 m-re található. A szántóföldként használt terület a környezetéből csak kissé kiemelkedő dombként jelenik meg. A dombot a Sajó mellékága vette közre, ennek nyoma még ma is jól látható, annak ellenére, hogy a meder a 18. sz. óta már kiszáradt és szántóföldnek használják. A dombnak határozott pereme ma már nincs, a szántással teljesen eltüntették. A szabálytalan háromszög alakú domb területe kb. 0,5-0,7 ha. Déli végét egy nagy kiterjedésű anyaggödörrel pusztították el. A várra utaló helynév egy 18. század végéről és egy 1877-ből származó kéziratos térképen tűnik fel Felsőzsolca mellett a Sajószögben, ahol a „ Várdomb" nevű kerek területet jelölik.

2 Pesty Frigyes 1864. évi helynévgyűjteményében, mint „...A régibb századokban emberi kezek által összehordott elővigyázási rendszabálynak megfelelő földhányásról vette nevét, mi körül a régibb vízcsatornák' nyomai most is láthatók."

3 1987-ben Nováki Gyula és Sándorfi György mérte fel és járta be a területet a Borsod megyei vártopográfiai munkák keretében. A Várdombon sok Árpád-kori, köztük hullámvonallal díszített cserepet találtak, de a magasra nőtt napraforgó miatt a felszínen várra utaló sáncnak, ároknak a nyomát nem tudták megfigyelni. A leletek, valamint a várra utaló helynévből arra következtettek, hogy itt Árpád-kori erődített település lehetett.

4 1991-ben gázvezeték fektetésekor egy 90 cm széles és 150 cm mély árokkal vágták át a dombot. A leletmentést végző Révész László és Wolf Mária az árok falában három ház, több gödör és a dombot körülölelő árok nyomát figyelték meg, melyek őskoriak és kora Árpád-koriak voltak. 1992-től kezdődően tervszerű ásatás folyt a területen először Wolf Mária vezetésével 1993-ig, ezt követően Simonyi Erikával együtt, majd 1995-től 2001-ig a feltárást Simonyi Erika vezette. Az ásatás eredményeiről az ásatok több előzetes jelentésben,

5 majd több feldolgozásban is beszámoltak.

6 A kilenc éven át tartó ásatás eredményeként a legkorábbi nyomokat egy késő bronzkori temető 64 urnasírja, az ehhez tartozó település néhány gödre és egy műhely jelentik. Ezen kívül előkerült még két császárkori ház és több gödör is. A 10-11. században ismét betelepült a domb, ebből a korszakból hét, félig földbe mélyített lakóházat tártak fel, kemencékkel, tüzelőhelyekkel és a házakhoz tartozó tárlógödrökkel, továbbá egy II. Béla kori pénz is előkerült. A települést az előkerült gazdag leletanyag alapján a 9-10. század fordulójától a 12. századig használhatták.

7 A 13. század második felében a mocsaras környezetből kimagasló domb legmagasabb, északkeleti nyúlványán nagyjából 35 x 50 m átmérővel szabálytalan négyszög alakú kisméretű várat alakítottak ki, melyet árokkal öveztek. A V keresztmetszetű árok 4-6 széles és 2-3 m mély volt. Az árok partján vagy kőfal, vagy kőalapokon nyugvó fapalánk állhatott. Az árokból kitermelt földdel a belső területen az eredeti dombot magasították, és rajta járószintet alakítottak ki. A halom tetejének közepén - a kövek alapján - egy téglalap alakú, kb. 5 x 10 m alapterületű, sarkainál szárazon rakott kőalapozású boronavázas faépületre (torony?) lehetett következtetni. A várat övező árok Ny-i külső oldalán egy leégett faépítmény, talán a várhoz tartozó kapuépítmény és híd maradványait találták meg. A vár belső területén a Ny-i széléhez közel egy kemence, a D-i saroknál az árok külső széle mellett pedig egy kerek kút került elő. Az előkerült leletanyag (edénytöredékek, vaskés, sarkantyú, nyílhegy, tűzcsiholó vas, patkó, szög, pénz) alapján a vár építését az ásatok a 12. illetve a 13. század közepe-második harmada időszakára helyezték, pusztulása pedig a 14. században, vagy a 15. század második felében következett be.

8 Fontos körülmény ugyanakkor, hogy a középkori várat övező árok nincs összefüggésben egy 1990. évi légi fotón is jól látható, és a feltárás során is