Nováki Gyula-Sárközy Sebestyén-Feld István: B.-A.-Z. megye várai az őskortól a kuruc korig (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 5. Miskolc, 2007)
I. A terepen ma is meglévő őskori, középkori és kora-újkori erődítmények
20. EDELÉNY-LUDMILLA-DŰLŐ A Ludmilla-dűlő Edelény-Borsodtól K-re 3 km-re, a Damak felé vezető országúttól É-ra emelkedik. Az ÉK-DNy-i irányú dombhát DNy-i végén van a földvár, alakja ovális. Három oldalról meredek domboldal határolja, ÉK-felé azonban a dombhát egyenletesen folytatódik. Ebben az irányban elmosódott, de jól kivehető mesterséges árok zárja a vár területét. Ez az egyeden biztos erődítési maradvány. Mivel az egész terület intenzív földművelés (szőlő, gyümölcsös) alatt áll, a vár egykori kiterjedése nem állapítható meg pontosan. ÉNy-i oldalán ugyan éles törés jelzi a peremet, de kérdéses, hogy az alatta folyó földművelés mennyiben játszott közre ennek kialakulásában. DNy-i végében, ahol az egykori telep végződhetett, egy nagy présház és mellette újkori rézsű változtatta meg az eredeti felszínt. DK-i oldala a szántás következtében egyenletesen, törés nélkül folytatódik a lejtőn. Az így nagyjából körülhatárolt terület hossza kb. 140, szélessége 80-90 m körüli, területe kb. 1,33 ha. A felszínen sok őskori cserép található. A földvár első felismerője Leszih Andor volt, aki mint ellipszis alakú földvárat jegyezte fel. 1 Nyiry Dániel meg is jelöli a helyét: „a sápi hegy nyugati végén tisztán kivehető földvár", és innen származó őskori leleteket sorol fel (kőbalták, csonteszközök, orsógombok, agyagkanál töredék, stb.), a cserepek díszítését pedig a hemádbüdi földváron előkerülőkhöz hasonlítja. 2 A Herman Ottó Múzeum munkatársainak 1973. évi terepbejárása után 1982-ben L. Wolf Mária és S. Koós Judit a helyszínen középső bronzkori cserepeket gyűjtött és az erődítés őskori eredetére következtettek. 3 Ekkor vezették be a lelőhely nevét az irodalomba ,,LudmiUa-dúlő"-ként. A dűlő a 19. században kapta nevét gróf Forgách-Pongrácz Ludmilláról. 4 1983-ban S. Koós Judit leletmentő ásatást végzett a földvárban. Nagy mennyiségű leletanyag került elő a középső bronzkori füzesabonyi kultúra időszakából (ép és törött edények, nagyméretű tároló edények, hordozható tűzhely töredékei, égett gabona magvak, paticsok). 5 Legutóbb 1992-ben az erődítményre vonatkozó adatokat a Borsod megyei vártopográfia foglalta össze, amikor felmérését is közzétették (20. ábra). 6 Az erődítmény korát az eddigi terepbejárások és ásatások eredményei alapján a füzesabonyi kultúrába helyezhetjük. 1 LESZIH A., 1908. 97. - Leszih Andor előbb mint "balajtsápi várca", majd „Finke-sáppusztai földvár" néven szerepelteti. Finke községet 1963-ban Edelényhez csatolták. 2 NYÍRYD., 1927b. 71. 3 L. WOLFM.-SIMÁNK., 1982.111. 4 PESTY F., 1988.127. 5 L. WOLFM.-SIMÁNK, 1983-1984. 77. 6 NOVÁKI GY. - SÁNDORFI GY., 1992.14-15,105. 21. EMŐD - NAGYHALOM Ernőd belterületétől DNy-i irányban 3 km-re, a Budapest-Miskolc közötti vasútvonal DK-i oldala felett kb. 300 m hosszú, lapos domb húzódik. Ennek DNyi végén árokkal különül el a többi résszel azonos magasságú kis domb, az ún. Nagyhalom. Az egész terület szántóföld, ezért az árok már sokat veszített mélységéből, a halom pedig magasságából. Az árok majdnem terjesen körbeveszi a halmot, de a dombvonulat végén, a DK-i oldalon megszakad és itt a középső halom oldala egyenesen folytatódik a meredek, természetes domboldalban. Az árok mai felső szélessége 40-50 m körüli, mélysége 1,5-2 m. A kis dombtetőnek ma már nincsen határozott pereme, felső részének átmérője 17-20 méterre becsülhető. Az árok külső szélén erősen leszántott, de még felismerhető töltés húzódik, amely különösen a dombhát folytatása felé szembetűnő. Ezt azonban nem sáncnak, hanem csak az árokból kitermelt földnek tekintjük.
