Nováki Gyula-Sárközy Sebestyén-Feld István: B.-A.-Z. megye várai az őskortól a kuruc korig (Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 5. Miskolc, 2007)
II. Elpusztult és nem azonosítható erődítmények
írnak, hogy az Árpád-halmon - Szirmay Antal szerint - Árpád kúriája állott. 3 Az 1968-ban megemlítik, hogy „az Arpád-hegy tetején gyürü alakú, földből hányt sáncokat találni, amely népvándorlás kori, vagy avar táborhely volt." Utalnak arra is, hogy a nép képzelete úgy tartja, hogy Árpád sátra állott e helyen, melyet Anonymus leírása alapján gondoltak. 4 A Kövestető első tudományos igényű vizsgálatára 1978-ban került sor, amikor Csorba Csaba és Nováki Gyula terepbejárást végzett a területen, 5 majd ennek alapján szerepelteti Sándorfi György is az általa közzétett várjegyzékében, ahol a sáncokat a topográfiai alapon valószínűleg tatárjárás előtti várak csoportjába sorolta. 6 Az 1978. őszén megtartott terepbejárás eredményeiről Csorba Csaba 1980-ban számolt be, amikor az erődítmény kutatástörténetére is kitért. Eszerint „a hegytetőn a régi elhagyott zsidó temető kőfala mögött patkó alakban jól látható volt az erődítmény sáncának ovális alakja. Bokrokkal részben benőtt árka 11,5 m mély volt. A temető kőfalának építésekor a sánc D-i oldalát megbolygathatták, elpusztíthatták, legalábbis a helyszínen itt ennek nem volt nyoma. Mivel a hegy errefelé eléggé meredeken lejt, Nováki Gyula feltételezése szerint talán erről nem is védte a középkorinak, bizonyára Árpád-kornak meghatározott erősséget. A sánccal körülvett közel 30x45 m-es terület érdekessége, hogy nem a hegy fennsíkján állt, hanem a lejtő kezdetén, s akkori formájában a fennsík magasabbra emelkedett, mint a sánc koronája." Csorba végül a helyet Anonymus szerencsi említésével is kapcsolatba hozta, de a névtelen szerző Szerencs hegyén semmilyen erősséget nem említ. 7 Legutóbb Dénes József foglalkozott az Árpádhalmon lévő sánccal. Abból indult ki, hogy az Árpádkori királyi, királynéi és hercegi udvarhelyek közelében számos helyen az Árpádok nevére utaló motték emléke maradt fenn. Mivel Anonymus szerint Árpád vezér és főemberei a szerencsi hegyen „kunyhókat" építettek Szerencset a bizonytalan jellegű: „valószínű motte-domb, feltehető királyi udvarhelyen" csoportba sorolta. Az objektum elhelyezkedése alapján végül is bizonytalannak tartja, hogy az uralkodói erődítményt ezzel lehetne azonosítani, ezért azt valószínűsíti, hogy a platón pár száz méterrel feljebb kell keresni a halmot. 8 Már Anonymus is említi a Szerencs fölött emelkedő hegyet, melyen Árpád vezér és nemesei megpihentek, és bár sem itt talált, sem a honfoglalók által emelt erődítményről nem tesz említést, csak arról tudósít, hogy Árpád és főemberei kunyhókat építettek itt. 9 Az erődítményről semmilyen okleveles adatunk nincs, és Anonymus említéséből is arra lehet következtetni, hogy 1200 körül itt nem állt erődítmény. Nem zárható ki ugyanakkor, hogy a sáncok csak a 16-17. században keletkeztek, és Szerencs várának valamelyik ostromakor készültek, talán, mint tábort övező ideiglenes védmüvek. 1 Nováki Gyula és Sárközy Sebestyén 1998. évi terepbejárása. 2 CSORBA Cs., 1980.10. 3 BARNA J. - DARVAS L., 1931.12. 4 ANGYALB., 1968. 43. 5 GÁDOR J.- NOVÁKI GY.- SÁNDORFI GY., 1978-1979. 28. 6 SÁNDORFI GY., 1979. 249. 7 CSORBA Cs., 1980.10-11. 8 DÉNES J., 2004. 123, 128. - A plató tetején, vagyis az Arankatetőn erődítés nyomairól nem tudunk. 9 ANONYMUS 17, 22. és 31. fejezet. 134. SZIKSZÓ-VÁROSERŐDÍTÉS Szikszó városerődítésére vonatkozóan legkorábban a Borovszky-féle megyei monográfia tesz említést, mikor arra utal, hogy a szikszóiak a török időkben körülsáncolták magukat, és a sáncok még 1844-ben is megvoltak, de az abban összegyűlt esővíz egészségrontó hatása miatt az árkokat betemették és a hidakat lerombolták. Később Soós Elemér is megemlíti az 1844-ben betemetett árkokat. 1 1928-ban Pogrányi-Nagy Félix várjegyzékében Szikszó templomvárként és erődített városként egyaránt szerepel. 2 Németh Gábor 1986-ban közzétett tanulmánya is megerősítette, hogy létezett Szikszón egy nagyobb területet felölelő palánk, amelyet egy 1640. évi oklevél is említ, és amelynek sáncai a házak között még 1844-ben is megvoltak. 3 A települést övező palánkra vonatkozóan több közvetett és közvetlen írott adatot ismerünk: Eger 1596-os török kézre kerülését követően kassai gyalogosokkal növelték meg a szikszói végvárban őrködő csapatok létszámát. Egy 1604. évi forrás szerint Belgiojso kassai főkapitány és Egerbe érkezett tatárok portyázásainak megzavarására rácokat, hajdúkat rendelt Szikszóra. Egy 1616-os forrásban a Palánkszőlő megnevezés szerepel. Ezen nyílhatott az az Aszaló felőli kapu, amelynél Spork császári tábornok hadserege később, 1671-ben letáborozott. 1641-ben 1000 lovast szánnak ide az egri törökök sakkban tartására, 1644-ben pedig 500 német katonát vertek itt fel I. Rákóczi György fejedelem csapatai. Egy 1684es egyezségből pedig megtudjuk, hogy a Jászi család majorháza Szikszó Kiskassa nevű, a város kerítésén kívüli, a város felőli (északi) szélében, a híd végében, a város és Kiskassa között lévő víz partján állt. 4 Az egykori települést védő palánknak és az előtte lévő ároknak mára már nincs nyoma, azonban annak nyomvonala még kirajzolódik a településhálózatból, mely szerint a belső ovális településmagot foghatta körül.
